Farkos Csapó Gyurka a lemenő nap fényében ellovagol az alföldi puszta síkján. Szomjas György 1976-os Talpuk alatt fütyül a szél című lenyűgöző easternjének főszerepében, a legendás bolgár színész, a dús bajuszú Djoko Rosić alakítja a börtönből megszökő Gyurkát, aki a pusztára visszatérve, bosszút áll az őt feladó betyárseregen. Djoko Rosić szuggesztív arcszőrzetén kívül számos emlékezetes jelenet teszi Szomjas filmjét igazi klasszikussá – ilyen mikor a csendbiztos és segédei elől menekülő Gyurka, két heves vágta között megáll vizelni, mire az őt üldöző csapat is megáll és csatlakozik a pisiszünethez.


Egy másik emlékezetes bajusszal ajándékozott meg minket Huszárik Zoltán filmrendező is, ami Latinovits Zoltán arcát díszítette az 1971-es Szindbádban. A legendás színész vonásaival együtt öregedik, majd megfiatalodik a hetyke bajusz – ennek a segítségével tudjuk megállapítani, hogy milyen korban van Szindbád az adott jelenetben (a film ugyanis nem lineárisan meséli a történetet), mintha csak egy fának számolnánk az évgyűrűit. Latinovits Zoltán zseniális alakítására végtelen példát lehetne felhozni, kedvencünk azonban mégis az egyetemes filmtörténet egyik legjobb jelenete: Szindbád négyfogásos vacsoráját, egy pofa sörrel, fél liter borral, és egy múltbéli bűn meggyónásával fogyasztja el.

Szindbád (Latinovits Zoltán)

Sándor Pál 1973-as klasszikusáról, a Régi idők focijáról egész biztosan nem Minarik Ede bajsza, hanem sokkal inkább a meggyötört tekintete ugrik be elsőként. Pedig a mosodást alakító Garas Dezső széles bajusszal és másnapos borostával az arcán harcol mindhalálig a Csabagyöngye SC csapatáért. A némafilmek világát nem csupán a film vizuális stílusa, és 20-as évekbeli zenehasználat idézi, hanem Minarik öltözéke – keménykalapja és hosszú kabátja – és szóbanforgó bajsza is.


Simon bá’ a telepi rádión keresztül nap mint nap igazságot szolgáltat a “tömbtársaknak” Tímár Péter 1997-es Csinibabájában. A retro slágereket felvonultató musicalben Gálvölgyi János csíkos fürdőköpenyben, hajhálóval, kefebajszát körülvevő borotvahabos arccal mondja el a lottószámokat - kivéve az ‘56-ost-, majd a nap további részében erkölcscsőszként sétálgat a fiatalok között, vagy régi szerelmével nosztalgiázik a tó körül. A kerületi Ki mit tud-on szereplő fiatal főhősök Simon bával ellenben semmilyen arcszőrzetet nem viselnek, talán így tiltakoznak a szülők által képviselt, begyöpösödött tradíciók ellen.


De nem csak élőszereplős filmekben tűnik fel a hagyományos magyaros viselet: Dargay Attila két animációs filmjében is burjánzanak a hetyke és a dús bajuszok. Az 1984-es Szaffi főhőse az ifjú Botsinkay Jónás, aki a török Pasa kincsét és gyerekkori szerelmét keresi, miközben az gaz Loncsár és ájtatos segédje ellen is felveszi a harcot. A serdülő Jónás arcán még csak pelyhedzik a szőr, de a tehetős Loncsárt - és szinte minden más férfi szereplőt - méretes bajusszal áldotta meg a rendező. Ugyanilyen arányokban oszlanak szét a bajszok a Lúdas Matyiban is: a jogtalanul megvesszőzöt Lúdas Matyi háromszor veri vissza a kegyetlen Döbrögi uraságon az igazságtalanságot. Bajszán keresztül érik férfivá Matyi és Jónás is.


A magyar bajusz tradíciójáról nem csak a gazdag irodalmi, képzőművészeti és fotógráfiai emlékek tanúskodnak, hanem több esemény, köztük a Kunsági Bajuszfesztivál is a hagyományörző arcszőrzetet ünnepeli. Lakos Nóra Magyar Bajusz című dokumentumfilmje még ennél is messzebb viszi ennek a különleges hungarikumnak a hírét: a rendező a Bajusz Európa Bajnokságra felkészülő német és magyar csapatokat követi két éven keresztül. “A német versenyzők hetekkel az EB előtt stylist workshopon tanulják a pödrés technikáját, a tökéletes waxolást, a színpadi megjelenés tudományát. Ezzel szemben a magyarok felkészülés gyanánt összejönnek egy tanyán, pálinkáznak és a magyar bajusz hagyományairól értekeznek.” - írtuk a filmről a bemutató idején.