Filmek és sorsok

"Rövidesen pontosan rá tudtam mutatni arra, amire akartam, egy mozdulattal, korrekció nélkül, nagyobb távolságban, sőt fordulásból is, (...)úgy tudtam én kapásból rámutatni határozottan, pontosan, tévedhetetlenül bármire, mint Máriássy Félix a Duna-parton. Mert biztosan tudtam, a filmrendező dolga - odamutatni, akár fordulásból is."(Szabó István - részlet Marx József Szabó István - Filmek és sorsok című könyvéből)

Szabó István karrierje páratlan a magyar kultúra legutóbbi fél évszázadában. Marx József, a 2000-ben megjelent Jancsó Miklós két és több élete című könyv szerzője a Jancsó utáni „nagy generáció” kiemelkedő alkotóját, Szabó Istvánt az előző könyvhöz hasonlóképp sok szempontú - élettörténet, pályakép, filmpolitika, esztétika, világfilm - elemzések szintézisében mutatja be. Közeli tárgyismeret jellemzi a könyvet, ugyanakkor olvasmányos, szinte életrajzi regény-szerű stíluban tárja elénk a rendező szakmai élettörténetét.

A műelemzés behatóan foglalkozik a filmtörténeti feltételekkel és az alkotáslélektani motivációkkal (pl. Máriássy Félix, a főiskolai osztályfőnök szakmai példaadó szerepe) , a pályakép hátterében pedig végigköveti 1960-tól napjainkig a magyar filmművészet és filmpolitika történetét( a Balázs Béla Stúdiót, sorsának és ezzel összefüggésben Szabó pályájának alakulását egészen a kezdetektől követhetjük nyomon) . A monográfiát gazdag képanyag illusztrálja: filmjelenetek és a rendezőt munka közben ábrázoló dokumentum értékű fotók.

(A mű a Vince Kiadó gondozásában jelent meg.)