A bejátszott filmrészletek (pontosan, funkcionálisan válogatták őket) híven érzékeltetik, hogy Mastroianni életút - monológja igaz beszéd. Hivalkodásmentes, sohsem sznob, se szenvelgő. Múltbeli indulatait sem palástolja, történetesen, amikor a "latin szerető" cimkéjével akarták volna beskatulyázni. Tiltakozott, ellenfeladatokat vállalt, a cimkét filmről - filmre levakarta magáról. Maradt egy kedves, profi ember. A forgatások zűrzavarában volt otthonos, óraszám hallgatott "együtt" beszédesen Marco Ferrerivel, két törzshelye: Róma és Párizs, Nápolyért is bolondult, a beltenyész nápolyi emberek kedvességéért, ők nem azt mondják: "megvénültél, öreg!", hanem :"az idő csak eljár!"