A lexikon bemutatóján Gyürey Vera, a Magyar Nemzeti Filmarchívum igazgatója elmondta, hogy az elkészítéshez csupán a szellemi erőforrásokat tudták biztosítani, a költségeket felerészben a Magyar Mozgókép Közalapítvány, felerészben a Magyar Mozgókép Megmentéséért Alapítvány és Hanák Gábor fedezte, hiába próbálkoztak külső szponzor bevonásával.

A lexikon főszerkesztője,
Veress József
A kötetek főszerkesztője, Veress József elmondta, hogy a szerkesztés során az volt az alapelv, hogy a magyar film születésétől kezdve dolgozzák fel a rendezőket, színészeket, forgatókönyvírókat, zeneszerzőket és számos egyéb területen tevékenykedő kiemelkedő alkotókat. Sajnos utópia maradt az elképzelés, hogy mindenki bekerüljön, mert egyrészt előfordult, hogy a lexikon készítőinek többszöri megkeresésére sem reagáltak, másrészt a némafilmes korszak feldolgozása is nehézségekbe ütközött.

A szócikkekben igyekeztek tömören és lényegretörően fogalmazni, az alkotó adatainak (születési idejének, helyének, iskoláinak) rögzítése után a pályakép rövid összefoglalása következik, végül filmográfia zárja az egyes bekezdéseket. A díjak felsorolásánál csak a legfontosabb kitüntetéseket listázták, hiszen ez egyes művészek esetében több oldalt emésztett volna fel az egyébként is vaskos kötetben.

A magyar filmélet fogalmát tágan értelmezték a szerkesztők: hiszen nemcsak a filmkészítők, hanem forgalmazók, filmirányítók, kritikusok és elméleti szerzők is helyet kaptak a szócikkek között. A műfajok terén sem volt szelekció: kis és nagyjátékfilmek, dokumentumfilmek és televíziós produkciók egyaránt megtalálhatók a könyvben.

A készítők elmondása szerint a digitális formátumban való megjelenésre sajnos anyagi okokból nem nyílt lehetőség, egyelőre a szakkönyv-piaci viszonylatokat tekintve elfogadható áron és példányszámban kínálják a kiadványt, második, esetlegesen javított kiadás lehetőségét pedig egyelőre az „utópiák utópiájának” érzik – fogalmazott Veress József.

A könyv bemutatón részt vett Jancsó Miklós és Szabó István is, akit Gyürey Vera véletlenül Szabó Miklósként konferált fel, ezért Jancsó rögtön felhívta a figyelmet a filmanekdoták fontosságára, amelyeket szintén gyűjteni kellene. Egyszer például egy enyhén ittas alak a buszon Szabó Istvánnak nézte az ősz hajú mestert (akkoriban ment a Szabóval fémjelzett Százéves a mozi sorozat a televízióban), és amikor szabadkozni próbált, hogy „Nem, én nem Szabó vagyok, hanem Jancsó”, akkor az illető is módosított: „Arra gondoltam én is: a Szabó Jancsi!”

Szabó István és Jancsó Miklós a könyvbemutatón
Jancsó Miklós egyébként rögtön Ajtay Andornál nyitotta ki a lexikont, mert annak idején ő beszélte le a színházrendezésről, annak érdekében, hogy forduljon inkább a film felé. Szabó István is mesterét, Máriássy Félixet kereste meg rögtön, de örömmel konstatálta, hogy számos kortárs és csak nemrégiben indult fiatal rendező is helyet kapott a kötetben. Szabó a tájékoztatás, az informálás fontosságát emelte ki, remélve, hogy minden szerkesztőségbe jut belőle példány, hogy biztos hivatkozási pontot nyújtson a filmről írók számára.

A lexikon készítői számára cél volt, hogy az eddigi előzményeket meghaladják. A Castiglione -  Székely szerkesztette Filmlexikon néhány szócikke ugyan még ma is használható, de politikai okokból Eizenstein vagy Balázs Béla például nem kaphatott benne helyet. Az Ábel Péter nevével fémjelzett Új Filmlexikon a hatvanas években készült, a Csala Károly és Veress József által készített legutóbbi Filmlexikon pedig csak az 1945 utáni rendezőket és színészeket gyűjtötte össze.