Pécsi Ildikó magánszáma erős felütésnek bizonyult, de Warvasovszky Tihamér köszöntője visszaterelte az eseményeket a normális kerékvágásba. A város főpolgármestere büszkeségének adott hangot, hogy Székesfehérvár történelmi tradíciói mellett immáron fesztiválvárossá is kinőtte magát. 2004-ben, amikor Cannes-ban Bozóki András bejelentette, hogy Székesfehérváron rendezik meg Magyarország első nemzetközi filmfesztiválját, sokan nem hittek az ötletben. A szervezők és a város vezetése azonban bebizonyították, hogy Székesfehérvár széleskörű kulturális hagyományai közé immáron a filmművészet is belépett.
A díjátadás kultúrája
|
| „Jól esett rosszalkodni és jól is fizetett. Nem is reméltem, hogy ezért még életműdíjat is lehet kapni.” - Darvas Iván |
A második alkalommal megrendezett fesztivál fiatal kora ellenére is rendelkezik már hagyományokkal: a megnyitón életműdíjjal jutalmaznak kiemelkedő életpályájú alkotókat. Meskó Zsolt rendező laudációját Darvas Iván életműdíja kapcsán hallgathattuk meg. A fiatal rendező elmesélte, hogy néhány hónapja megcsörrent a telefonja, és az Alba Regia fesztivál szervezői keresték egy életműdíj kapcsán. Meskó már épp kezdett volna elérzékenyülni, hogy ilyen fiatalon, ilyen kevés filmmel a háta mögött ilyen nagy elismerés vár rá, amikor hirtelen összeállt számára a kép: nem kapja, hanem adja a díjat. A díjazott nevének hallatán kezdett csak igazán remegni, hiszen egy kiváló színész érdemeit méltatni számára is hatalmas elismerés. Meskónak kétszer is megadatott a lehetőség, hogy Darvas Ivánnal dolgozzon: először a Morel fiúban, majd a Szent Iván napjában. A rendező rövid anekdotákban emlékezett vissza a közös munkájukra: Darvas mindig pontos szövegtudással érkezett a helyszínre, tartása és profizmusa akkora hatással volt a stábra, hogy kétszer annyi jelenetet tudtak rögzíteni vele, mint amennyit eredetileg terveztek. Darvas Iván köszönetnyilvánításában annyit mondott: iskolakerülő rosszcsontként azért választotta a színészi pályáját, mert úgy tűnt, ez olyan pálya, ahol el lehet slisszolni a dolgok elől. „Jól esett rosszalkodni és jól is fizetett. Nem is reméltem, hogy ezért még életműdíjat is lehet kapni.”
Az este másik életműdíjasa a magyar származású operatőr, Zsigmond Vilmos lett, aki 1957-ben hagyta el Magyarországot, és Amerikában olyan alkotókkal dolgozott, mint Scorsese vagy Spielberg. Az operatőr köszönetnyilvánításában elmondta, hogy bár sok éve él külföldön, és számos elismerésben részesült már, mégis, a hazai elismerés számára a legnagyobb öröm. Nemrégiben a Magyar Operatőrök Szövetsége, a HSC tüntette ki, és Magyarország első nemzetközi filmfesztiváljának elismerése is rendkívül fontos számára.
Az ellenkultúra
A műsor egy huszárvágással történelmi síkokra evezett: az ’56-os forradalom ötvenedik évfordulójáról emlékeztünk meg. A forradalom ideje alatt huszonöt-harminc operatőr is dolgozott és rögzítette a történteket, munkájukat a Hunnia Filmstúdióban hangolták össze. A Magyar Nemzeti Filmarchívum által rendelkezésre bocsátott felvételek a forradalom első, reményteli napjain készültek. A némafilmet Réti Anikó zongoraművész kísérte.
 |
| Minden egyes szereplőt maga Welles alakít, a virágárus kislánytól kezdve a kínai kerítőig - befejezetlen Orson Welles mű az ARIFF-on |
A megnyitó eddig is változó minősége újabb nem várt fordulatot vett, amikor váratlanul szilveszteri televízió-műsorokat idéző revübe váltott: a film és a zene kapcsolatát prezentálandó, a Vörösmarty Színház által játszott musicalekből mutattak be egy hosszadalmas összeállítást a színpadon. Szerencsére nem így ért véget a rendezvény: az utolsó néhány percben sikerült újra magára találnia a megnyitónak. Elekes Szentágotai Blanka fesztiváligazgató igencsak szűkszavúan felkonferálta a bemutatásra kerülő Orson Welles film kapcsán a fesztivál díszvendégét, a rendező özvegyét, Oja Kodart.
Welles özvegye immár másodszorra járt Magyarországon: első alkalommal filmet szerettek volna forgatni férjével a második világháború utáni szürke Budapesten, de pénzhiány miatt már a második forgatási napon hazaautóztak. Orson hívta fel felesége figyelmét a szomorú tényre, hogy a városban alig láttak fiatal embert. Oja Kodar örömét fejezte ki, hogy Magyarországon újra vannak fiatalok, akik a film felé fordulnak.
Az özvegy és a müncheni Filmmúzeum tulajdonában lévő huszonöt perces, befejezetlen Orson Welles műbe nyerhetett bepillantást a székesfehérvári közönség. A filmet eredetileg a CBS rendelte meg, ám a pénzhiány miatt le kellett állniuk a forgatással. A felvett anyagot Welles összevágta és lekeverte, majd évek múlva jó néhány kilóval gazdagabban és szakállt növesztve visszatért, hogy az egyes jeleneteket összekötő részeket felvegye. Az anyagi források teljes hiánya miatt minden egyes szereplőt maga Welles alakít, a virágárus kislánytól kezdve a kínai kerítőig. A felvételek eredeti negatívjai sajnos már nincsenek meg, így az egyik felvonás dialógsávja például teljes egészében hiányzott, de a mű szokatlan humora még így is megtalálta az útját a közönséghez.
