Az Újratervezés tavaly egy rakás díjat besöpört (februárban elnyerte a Filmkritikusok díját, márciusban a Friss Hús fesztivál közönségdíját, októberben a legjobb kisfilm lett egy indianapolisi fesztiválon, novemberben AISFF közönségdíjat kapott Szöulban), Tóth Barna rendező pedig úgy döntött, hogy a Pogány Judit és Kovács Zsolt főszereplésével készült alkotást elérhetővé teszi az interneten. Az okokat firtató kérdésünkre a rendező az alábbi választ adta:
„Mert közpénzből készült és lassan egy éve lehetett róla olvasni, hogy díjat nyert itt is, meg ott is, arra gondoltam, bosszantó lehet, hogy a „köz” nem láthatja. És persze azért, mert már nagyon meg akartam mutatni, és most sok jó hír volt róla, jó energia volt körülötte. Legszívesebben azonnal feltennék mindig mindent mindenhova, ha ezzel nem ártanék a filmnek és a producereknek (és magamnak). Hosszú távon nálam nem kérdés a teljes, ingyenes láthatás, ha közpénzből készítek valamit.”
Tóth Barna egyébként úgy látja, hogy az online jelenlétnek két elvi akadálya lehet: bizonyos fesztiválok elvárásai (erre lehet megoldás az ideiglenes, illetve jelszavas közzététel), illetve az anyagi kiaknázás. „De hosszú távon szerintem piszokság nem felrakni. Meg aztán: úgyis fent van. Én a jelszó és az időlimit ellenére naponta (de tényleg) szedem le a youtube-ról az újabb és újabb kópiákat, ami valahol hízelgő, de még sajnos korai a fesztiválok miatt” – teszi hozzá a rendező.
A filmre egyébként rengeteg pozitív visszajelzés, megjegyzés érkezett a szakma és a nézők részéről is: „Egy hét alatt 1800-an osztották meg a facebookon, úgy, hogy eredetileg egyetlen poszt volt egy hétköznap reggel”. Amikor az esetleges negatív tapasztalatokról faggatom, elmeséli, hogy a vimeo magyarázat nélkül egy teljes hétre letiltotta az account-ját, „aztán meg sűrű bocsánatkérés közepette visszaállította. Tévedés volt. Hamar felkerült letöltő oldalakra is a film, pedig a vimeón a letölthetetlenség opciót ikszeltem be. Ebből látszik: hatástalan. És persze a sok youtube-példány is zavaró azért”.
Tóth Barna ugyanakkor úgy véli, nagy lehetőségek vannak ebben a formátumban: „Remény. Újjászületés. Satöbbi. És ha ebből pénzt is lehetne csinálni, a műfaj történetében először, az lenne maga a Kánaán”.
Már negyven fölött jár azoknak a díjaknak a száma, melyeket a Nyuszi és Őz az elmúlt hónapokban besöpörhetett. Karácsonykor három napig fent volt az interneten – azért csak annyi ideig, mert a fesztiválvetítések miatt még mindig nem lehet elérhetővé tenni online, viszont, ahogy Vácz Péter fogalmazott, „a magyar közönség lassan egy éve hall róla, és itt volt az ideje, hogy kicsit kielégítsem az emberek kíváncsiságát”. A három nap alatt körülbelül 64 ezren látták a filmet. Vácz Péter nagyon pozitív visszajelzéseket kapott: „Az emberek szerették és sokan írták, hogy az idei legjobb karácsonyi ajándékuk volt, aminek nagyon örültem. Már ezért megérte megosztani”.
Azt mondja, hogy amikor feltette az internetre, tisztában volt vele, hogy „páran le fogják hekkelni a videófájlt, főleg az időbeni korlátozás és a film híre miatt, de arra azért nem számítottam, hogy pár napra rá több ezren fogják töltögetni a különböző torrent-oldalakról”. A youtube-ról és az egyéb filmes megosztó oldalakról leszedette a filmet, mivel a 2014-es fesztiválszereplések miatt még nem lehet online. „Az egy negatív tapasztalat, amikor valaki levágja a film bevezető egy percét, és úgy teszi fel youtube-ra. Ha már titokban terjed a film (végül ez is egyfajta promóció), legalább jó minőségben nézzék az emberek. A pozitív tapasztalat az 542 megosztás és 2 ezer új kedvelés volt a film facebook-oldalán.”
„Meg vagyok róla győződve, hogy a rövidfilmeknek óriási potenciálja van az interneten” – hangsúlyozza, amikor arról faggatom, hogy szerinte milyen érvek szólhatnak az online megosztás mellett. Ugyanakkor – teszi hozzá – „ez megfelelő stratégia és befektetett energia nélkül nem ér semmit. Nem arról van szó, hogy jó-e, vagy sem az online terjesztés, vagy hogy mennyire jó egy film, hanem arról, hogy hogyan lehet az internet adta lehetőségeket úgy használni, hogy a film minél több emberhez eljusson, és megtalálja a maga közönségét.” Szerinte az online terjesztést nem egyedül, hanem vagy több bloggal, vagy erre szakosodott szervezettel leegyeztetve érdemes csinálni. Ha ugyanis egy nagy közönséggel rendelkező blogon megosztják, akkor sokan fogják látni és vélhetőleg több más helyen is meg fogják osztani.
Egyúttal úgy gondolja, hogy a fesztiválok továbbra is fontos és szerves részei ennek a rendszernek, mert azt a közösségi élményt, amit egy fesztiválvetítés nyújt az óriás vetítővászonnal, jó hanggal és telt házzal, az internet kismonitoros, magányos böngészése nem fogja visszaadni. „Emellett a nagyobb fesztiválokon való szereplés ténye, és a különböző szakmai zsűrik előtti megmérettetés is sokat számíthat egy-egy rövidfilm utóéletében. Ez a fajta szakmai zsűrizés persze az interneten is működik, de azért mégiscsak más” – tette hozzá a rendező.
Szirmai Mártonnak az utóbbi időben két filmjét is láthatták az érdeklődők az interneten. A Minimál esetében a rendező már a forgatáson tudta, hogy „sajátosan magyar témája és aktualitása miatt” nem küldi külföldi fesztiválokra a filmet, hanem ahogy kész, elérhetővé teszik a neten. „És ha minimális büdzsével ugyan, de mégiscsak közpénzből forgattunk, így idővel mindenképp kötelességünknek éreztem volna publikálni, ahogy ezt az összes korábbi filmünkkel is tettük” – tette hozzá. A Grimm Cafét (amely január 10-ig elérhető még) viszont fesztiváloztatni fogják, „ezért nem csak kiszúrás a fesztiválközönséggel, ha a neten látható a film, de sok esetben szabálytalan is”. Mivel azonban sokan látni akarták az ismerőseik közül, az alkotók rövid időre – és csak a magyar verziót – elérhetővé tették az interneten.
Január 10-ig nézheted meg a filmet!
A reakciók itt is pozitívak voltak. A Minimál esetén – ahogy Szirmai Márton fogalmaz – „szeretetáradat van”, és ez – hangsúlyozza – „kétségtelenül jót tesz egy ilyen önbizalom-hiányos alkatnak, aki vagyok, de kicsit túlzóan pozitívnak is éreztem a fogadtatást”. Viszont – teszi hozzá – ha a negatív kritikát helyén kell tudni kezelni, akkor a pozitívval is így kell tenni, ráadásul azt mondja: nála nagyobb kritikusa úgysem lesz a filmnek. A Grimm Caféra kevés reakció érkezik, „ez az átka is az internetnek”, annak viszont örül – és ez a statisztikákból kiderül –, hogy a playgombra kattintók többsége végig is nézi a rajzfilmet. „Ja, és amióta fent van, vadidegenek jelölnek be a facebookon. Sajnos egyik sem Jancsi, Juliska, Piroska, vagy valaki az animációból.” A Minimál két helyen van fent, összesen már több mint 125 ezren nézték meg másfél hónap alatt. A Grimm Cafét rövid időre tették ki, és csak facebookon küldték szét, jelenleg 3 ezer felett jár a nézettsége.
Minimál from szirmai on Vimeo.
Amikor arról faggatom, hogy az online filmnézést tekinthetjük-e a rövidfilmes forma jövőjének, akkor úgy véli, hogy Magyarországon biztos, mert a rövidfilm hiányzik a televíziós kultúránkból. „Persze hosszú távon az internet úgyis mindent visz, a kisfilm nagyobb közönséget toborozhat rajta, mint amit egy nagyjátékfilm a mozikban valaha képes lesz, épp a szexi rövidsége miatt. A Szalontüdő című rövidfilmünket az évek alatt – nemrég számolta össze egy stábtag – 350 ezren biztosan nézték a neten, de ebből az én saját vimeós oldalamon csak 1500-an. Ez is azt bizonyítja, hogy a feltöltés csak a kezdet. A közönség megszólítása az igazi kihívás.”
A Cycle Me Home karácsonykor debütált az interneten. Az alkotók egyike, Klára Levente azt mondja, hogy ez egy abszolút nulla költségvetésű film és már az, ahova mostanáig eljutott, sokkal több, mint amit reméltek. „Nem gondolkodtunk sosem mozi-forgalmazásban, mert azért egy elég szűk kör érezheti sajátjának a filmet, habár a film célja épp az, hogy ez a kör szélesedjen. Ezért tettük fel a netre, hogy mindenki számára elérhető legyen, és a film utóélete is hozzájáruljon ahhoz, amit bemutat: a közösség épüléséhez”.
