2012 februárjában tartották a 46. Super Bowl amerikai futball-bajnokság döntőjét, ahol a félidőben fellépő sztárvendég Madonna volt. Az előadás közepén ketten érkeztek mellé a színpadra, Nicki Minaj és M.I.A.. A két rapper összesen három percet töltött vele a rivaldafényben, de ez a kis idő is bőven elég volt arra, hogy mindenki M.I.A.-ről beszéljen, ugyanis a szólója végén a kamerába nézve feltartotta a középső ujját, mire a Super Bowl-t vezető NFL 15 millió dolláros perrel fenyegette meg őt.

Steve Loveridge dokumentumfilmjének főhőse ez az első generációs Srí Lankai menekült lány, aki az egész karrierjét kereszttűzben építette fel. Születési nevén Mathangi Arulpragasam ‘Maya’, vagyis M.I.A. a 2000-es évek brit hip-hop közegének egyik legkülönlegesebb személyisége, aki ütemes elektronikus alapra írt rapszövegeiben gyakran utal vissza menekült gyökereire, a bevándorló élet ellentmondásaira, a kisebbségek elnyomására, a szülőhazáját sújtó polgárháborúra és az őt ért kritikákra. 

 

A tamil közösség szülöttje 11 évesen érkezett Angliába az anyjával és testvéreivel, míg apja a Tamil Tigers nevű partizán csapat vezetőjeként az országban maradt. Miközben az otthonában polgárháború dúlt, Maya művészeti iskolába került, és dokumentumfilmes ambíciókkal elkezdett mindent lefilmezni maga körül. A portréját jegyző Steve Loveridge is ekkor lépett be az életébe, és a következő 15 évben végigkövette a meseszerű felemelkedését, a felszabadult pillanatokat és a legnagyobb botrányait is. A dokumentumfilmben a saját és a rendező által felvett, gazdag archív anyagokból és nyilvános felvételekből építették fel a megosztó rapsztár portréját. 

Sztársága csúcsán politikai töltetű szövegei miatt meghurcolták, a Srí Lankán zajló katonai genocídium elleni felszólalásai miatt terrorista-szimpatizánsnak kiáltották ki, az interjúit rövidre vágták, és miközben egyszerre jelölték Grammy- és Oscar-díjra, a New York Times nagy tiszteletnek örvendő szerkesztője lejárató cikket készített róla. Maya minden alkalommal a művészetében reagált az őt ért vádakra: botrányos videoklipeket készített és olyan felületeken fejezte ki az ellenérzéseit, mint a Super Bowl félidős fellépése. 

 

A dokumentumfilm testközelből mutatja be a lányt, legfőbb vázát pedig annak az időszaknak a képei adják, amikor 18 évesen hazaköltözött a nagymamájához, hogy a tamilok helyzetét dokumentálja a polgárháború alatt, hogy bemutassa a családját és felfedezze a saját identitását. Loveridge okosan használja ki a többszáz órányi archív anyag adta lehetőségeket, mikor már Madonna oldalán zenél és a Rolling Stones magazin beválogatja a világ legfontosabb előadói közé, a Sri Lankán töltött időszak bevágásával folyamatosan emlékeztet rá minket, hogy honnan is jött a lány, és hogy miért szólal fel a csúcson is az erőszak és elnyomás ellen. 

A karrierje legfontosabb pillanataival egyidőben ismerjük meg azokat a félelmetes körülményeket, amiben egy fiatal tamil lánynak élnie kell. Ezen a struktúrán keresztül válik igazán kifejezővé a film címe is: Matangi, Maya és M.I.A. a nő három különböző identitását fejezi ki, az ebből fakadó ellentmondásokat, amiket már világsztárként is nap mint nap megél, és amivel a média is folyamatosan vádolja.

 

Loveridge intim portrét készített Mayáról, a közeli barátjáról, a politikai aktivistáról, a menekültről, a zenészről és az anyáról, aki a berobbanó világsiker után sem engedte el a gyökereit, inkább a zenéjén keresztül próbálta és próbálja meg most is ráirányítani az egész világ figyelmét. A filmet a Sundance-en a zsűri különdíjával jutalmazták, nem véletlenül: egy izgalmas és sokoldalú művészt mutat be, akinek fülbemászó tánczenéje jóval rétegzettebb, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. 

A Matangi / Maya / M.I.A. megtalálható a Verziótéka válogatásában. A Filmhu olvasói a VERZIOFILM kóddal kedvezményesen 750 Ft helyett 500 Ft-ért nézhetik az összes Verziótékás filmet augusztus 31-ig oldalán!