Mészáros Béla: Nem, másodszorra. A középiskola után egy évet még maradtam egy felsőfokú ügyintéző titkári szakon, csak úgy viccből, fiatalnak éreztem magam még a főiskolához. De az jó volt, mert legalább tudok vakon gépelni. Aztán elsőre nem sikerült a felvételi, csak a második rostáig jutottam, úgyhogy elmentem egy évre az Új Színházba, ott voltam stúdiós. Másodszorra már bejutottam.
Tudok vakon gépelni Fotó: Valuska Gábor
filmhu: A Katona József Színházba, jelenlegi munkahelyedre Máté Gábor révén kerültél a főiskola utáni évben?
M. B.: Igen. Az utolsó év mindig arról szól, hogy kimegyünk gyakorlatra valahová, és engem Gábor félrehívott egy előadás után, amit együtt csinált az osztályunk, hogy lenne-e kedvem gyakorlatra a Katonába menni. Persze, hogy volt, így a 2002/2003-as évadban már beugrottam oda néhány szerepbe, aztán ott maradtam. Az elején még hárman mentünk oda az osztályomból Fenyő Ivánnal és Szandtner Annával, de azóta sok változás történt, ők már nincsenek ott, jött viszont Jordán Adél, aki szintén osztálytársam volt.
filmhu: Volt egy olyan időszakod, amikor úgy gondoltad, talán váltanod kellene, és máshová szerződnöd. Miért maradtál mégis?
M. B.: Igen, három-négy évre rá jött a lehetőség, hogy mehettem volna Egerbe, Csizmadia Tibor, a Gárdonyi Géza színház akkori igazgatója hívott. Akkor elgondolkodtam rajta, milyen lenne máshol dolgozni, hullámvölgybe került a magánéletem is, és nem olyan szerepeket játszottam, amilyeneket szerettem volna, jobb lett volna többet dolgozni vagy másokkal dolgozni. De végül maradtam, most már tíz éve ott vagyok, és az utolsó két-három évem nagyon jó a Katonában, jók a szerepek és a társulat is. Csak hát mindig jót tesz, ha az ember máshol is tud dolgozni, akkor nem fásul bele a munkájába. Amikor két éve voltam az Örkény Színházban, ahol Dömötör Andris egykori osztálytársam rendezett egy darabot, azt is nagyon élveztem, és Zsámbékon is nagyon szeretek összejönni a többiekkel, ahol minden évben feldolgozzuk valamelyik osztálytársunk életét. Én még nem kerültem sorra, de kíváncsian várom.
Mészáros Béla és Lovas Rozi a Nejem, nőm, csajomban
filmhu: Most minimum hét darabban játszol a Katonában.
M. B.: Nem is tudom hirtelen, hogy hét vagy nyolc, de most még nem is játszom olyan sokat egy hónapban, régen volt, hogy 22-25 napot is játszottam, most ez kevesebb. Mivel annyi bemutató volt a színházban az évad elején, a Ledarálnakeltűntem című darabot például csak decemberben újítottuk föl, nem pedig ősszel, mint szoktuk, úgyhogy változó, mennyi az elfoglaltság. Most le is veszünk majd darabot a műsorról, a Koccanást, amit már nyolc éve játszunk. Igaz, hogy a Ledarálnak is hét éve megy, de az teljesen más, még mindig nagyon szeretem. Zsámbéki Gáborral, aki a Koccanást rendezte, is ugyanolyan jó dolgozni, mint a Bodó Viktorral, akivel a Ledarálnak-ot csináljuk, de Viktort nagyon régóta ismerem. Több mint tíz éve még a főiskolán a Boldogtalanokat kezdtük el együtt, és vele máig nagyon izgalmas dolgozni. Amikor elkezdünk egy próbafolyamatot, és utána eljár az előadásokra, mindig alakít a darabon, soha nem nyugszik bele, hogyha valami nem jó. Képes arra, hogy megy az előadás, és jön például az Ónodi Eszter velem szemben, de mintha nekem akarna jönni, vakot játszik, amiről addig szó sem volt. Megkérdezem utána tőle, hogy ezt miért csinálta, és erre elmeséli, hogy ott állt a Viktor a takarásban, és azt mondta neki, hogy legyen ma vak. Folyamatosan inspirál valamivel, mindig nagyon kell figyelnünk. Szóval szeretem ezt a darabot, jó csapat is jött össze, a műszakiak is rengeteget segítettek, ami nagyon fontos egy színházban, mert általában mindig csak a színészekről van szó, de itt különösen jó a háttérmunka is. Korábban a Kamrában játszottuk a darabot, de az, hogy átvittük a nagyszínházba, szintén újított rajta, és új szereplők is kerültek bele.
filmhu: Közelebb áll hozzád, ha valami folyamatosan alakul, és spontán instrukciókat is kapsz, amire hirtelen kell reagálni?
M. B.: Az mindig jó, mert olyan szép tud lenni, amikor valami véletlenül történik a színpadon, hirtelen ezek olyan igaz pillanatok lesznek, amit egyébként a nézők is éreznek. Például valaki köhögő görcsöt kap a színpadon, és arra kell reagálni, improvizálni valamit. Viktor az ilyesmire mindig kapható, kivesz a darabból, hozzátesz, és engem nem zavar, hogy sosincs teljesen kész. De Zsámbéki Gáborral is szerettem csinálni például a Kétezerhetvenhetet, amiben Bodnár Erikával játszottam, vagy most Dömötör Andris rendezte a Bőrpofát, amit a Kamrában játszunk, és amivel kapcsolatban sokszor félreértés él a nézőkben, mert azt hiszik, hogy nagyon erőszakos darab, pedig nem arról szól, hanem a férfi és a nő kapcsolatáról.
Mészáros Béla és Borbély Alexandra a Bőrpofában Fotó: színház.hu
filmhu: Nagyjátékfilmben először a Csocsóban láthattunk 2001-ben.
M. B.: Igen, azóta volt jó pár film, amiben játszottam, a Randevú, az Overnight, a Poligamy, a Halálkeringő és most a Nejem, nőm, csajom. Előtte rengeteg rövidfilmben is szerepeltem, a főiskolán is mindig elmentünk a vizsgafilmekbe, ha hívtak, már nem is emlékszem, hány volt, de nagyon szeretek forgatni.
filmhu: Hogy kerültél a Nejem, nőm, csajom című filmbe?
M. B.: Castingra hívtak, majd később kétszer is visszahívtak, és végül megkaptam a szerepet. Nagyon örültem neki, főleg amikor megtudtam, hogy Schmied Zoli és Kovács Patrícia lesz a másik pár. Lovas Rozit, aki a filmbeli partneremet játssza, nem ismertem azelőtt, de nagyon jó volt vele dolgozni, rengeteget nevettünk.
filmhu: Milyen instrukciókat kaptál Szajki Pétertől a figurához?
M. B.: Hú, sokfélét. Meséltem egyébként neki az életemről, mert én ezt a szerepet nagyon szerettem, és merítettem a saját tapasztalataimból is. Egyébként hat és fél éve élek párkapcsolatban, ebből másfél éve házasságban. Az Intim fejlövésben és ebben is párkapcsolati problémák ábrázolódnak, és azzal nem mondok újat, hogy nekem is volt hasonló időszak az életemben, mint ahogy nagyon sok férfiében van szerintem, hogy van a nő, akit szeret, aki a legfontosabb neki, és mégsem tud dönteni, vagy mégis képes olyan dolgokat megtenni, amivel bánthatja. Mélyen át tudtam élni a kocsiban játszódó jelenetet, amikor Bálint elmondja Szilvinek, hogy milyen nehéz mindig tartania magát az embernek az elköteleződéséhez. És nem arról van szó, hogy fontosabb lenne neki egy másik nő, ez a problémakör jóval összetettebb, szerintem nem fekete vagy fehér. Annál sokkal bonyolultabb, mint ha azt mondjuk, hogy ha szeretsz valakit, akkor kibírod. Ezt próbáltam megfogni a szerepben, és azt hiszem, abban a jelenetben sikerült.
Milyen nehéz mindig tartania magát az elköteleződéséhez Fotó: Valuska Gábor
filmhu: Javítanál utólag valamit a játékodon, miután most láttad a kész filmet?
M. B.: Az az igazság, hogy mindenképpen le kell fogynom, el kell kezdenem januárban tényleg. De a filmhez képest, amit nyáron forgattunk, már fogytam! (nevet) De félretéve a fizikai részét, volt olyan a játékomban, aminél arra számítottam, hogy kicsit másmilyen lesz, például amikor kimegyek a kertbe és kiabálok a Rozinak, hogy gyere be, tedd le azt a fegyvert, arról a forgatáson belülről azt éreztem, hogy jó, de így kívülről nézve nem tetszett. Maximalista vagyok, és inkább a hibákat veszem észre. Ezért is szeretem jobban a színházat, mert ott lehet javítani, de az is igaz, hogy filmben még nem dolgoztam annyira sokat, összesen talán ha nyolcvan napot forgattam életemben. Fantasztikus dolog a filmezés, de a színháznak az a varázsa, hogy minden nap más, és másnap lehet jobb, az nekem nagyon kell. Egyébként a film előkészítő fázisában nagyon tetszett, hogy nemcsak a konkrét filmbeli jeleneteket próbáltuk el a Rozival, hanem azt is, hogy ez a pár milyen lehetett, amikor összejött egy bulin, vagy hogy érezték magukat, amikor beköltöztek a lakásukba. A próbák a filmezésben is nagyon fontosak.
filmhu: Volt, amiben nem értettél egyet a rendezővel?
M. B.: Nem nagyon, talán csak egyszer-kétszer, de szerintem jó dolog az ilyesmi, mert azt mutatja, hogy mindketten akarjuk és fontos nekünk. Amikor például lelövik a fülem a filmben, én inkább azzal foglalkoztam volna először, hogy mi történt velem, nem pedig azzal, hogy hová lett a fülem egy darabkája, ami persze vicces szituációt eredményezett, de nekem túl hamar lecsengett ez a jelenet.
filmhu: Te felhúznád a kutyás papucsot, amire Szilvi kéri Bálintot? Akár átvitt értelemben.
M. B.: Érdekes kérdés, mert most már hat és fél év párkapcsolatban élés távlatából azt vágnám rá, hogy olyan nőt nem veszek el, aki rá akar venni olyasmire, amit nem akarok, de közben meg, ha ő nagyon szeretné, akkor lehet, hogy megtenném, és talán cserébe kérnék valamit, nem tudom, ezt a témát órákig lehetne fejtegetni.
Mészáros Béla keresi a fülét a Nejem, nőm, csajom című film forgatásán
filmhu: Továbbgondoltátok ennek a párnak a történetét? Mert a befejezésben nem egyértelmű, hogy mi lesz a sorsuk.
M. B.: Arra emlékszem a forgatásról, hogy inkább szomorú történetet láttam a Rozi szemében, és ebben igaza van, mert amikor ez a lány hazajön, félhet attól, hogy mi van, ha most megbocsát, de később ugyanez lesz megint. A férfi szemszögéből nézve viszont Bálintnak lehetne adni még egy esélyt, mert nem csalta meg Szilvit és őszinte volt, addig ment el, amit előzőleg közösen megbeszéltek.
filmhu: Szakmailag mit viszel tovább ebből a filmből?
M. B.: Ha egy napot forgatsz, már abból egy csomót lehet tanulni, főleg ezzel a kilenc nappal, amennyit most dolgoztam ebben a filmben, mert rengeteg mindenre kell egyszerre figyelni, és igaz, hogy többször is fel lehet venni a jelenetet, de nem biztos, hogy számodra is pont az lesz a legjobb, ami belekerül a filmbe. Nekem a színházban sokszor könnyebb előhoznom magamból az érzelmeket, a filmben viszont teljesen máshogy kell játszani. Mostanában kezdtem szinkronizálni, és az is egy külön világ, izgalmas nagyon, de olyan más ez a három dolog, mint a pingpong, a tenisz meg a tollas, hiába mindegyiknél az a dolgod, hogy üsd a labdát. A szinkronban azért már „beszél” a karakterem, nem vagyok már annyira kezdő, de még mindig nagyon nehéz, hogyan kell érthetően beszélni, milyen hangszínt használjak, mi tűnik valósnak, ne legyek bátortalan, ne maradjak le a szájmozgásról, ott is sok feladat van egyszerre.
Hiába mindegyiknél az a dolgod, hogy üsd a labdát Fotó: Valuska Gábor
filmhu: Két bemutatód is lesz januárban, az egyik a Kamrában a Rükverc című darab, a másik pedig a Jurányiban a Mizantróp a Nullatizenegy Alkotócsoporttal.
M. B.: Igen, a Rükverc Kerékgyártó István kortárs író könyvéből készül, Máté Gábor rendezi, ez egy időben visszafelé haladó történet. Nagyon izgalmas benne, hogy a főszerepet játszó Bán János fiatalkori énjét Bán Bálint játssza, aki az életben az ő fia, hihetetlen, mennyire hasonlítanak. Még vagy heten vagyunk a darabban, és nekem abból a szempontból is érdekes, hogy vagy nyolc különböző szerepet játszom, cigányt, újgazdagot, kisgyereket. A Mizantrópot pedig Radnai Márkkal csináljuk, aki ezt már megrendezte a főiskolán, és szóba került, hogy újra játszanánk, többek között Kovács Patríciával és Anger Zsolttal. Várom ezeket is, de előbb a karácsonyt várom.
A Nejem, nőm, csajom előzetese
