filmhu: Hogyan definiálható a Cinetrip?
Laki: Nagyon hivatalosan így lehet megfogalmazni az alapelvet: a Cinetrip némafilmek újrazenésítése és bemutatása a modern technika eszközei által. Ehhez az ötlethez társult később egy party, a partykból végül sorozat lett. Célom volt, hogy eljuttassam a fiatalokhoz a némafilmeket, akik egyébként más úton, a mozikban nem juthatnának hozzá ezekhez a mozgóképekhez.
filmhu: Mikor tartottátok az első vetítést?
Laki: Kezdetben egy kertmoziban mutattunk be régi filmeket, majd ’98-ban költözött be a party a Rudas Fürdőbe. De már ezt megelőzően, ’97 nyarán a saját kertemben is szerveztem vetítéseket, melyek alá egy DJ barátom zenélt.
filmhu: Honnan szerzed be a filmritkaságokat?
Laki: Lopom őket jó vonalakból. Személyes kötődésem van a némafilmek iránt, ezért bárhol járok a világban mindig beszerzek valami régi filmet, legyen az celluloidon vagy videokazettán. De internetről is egyre több filmet töltünk le, valamint a saját otthoni felvételeinket is felhasználjunk. A barátaimmal forgatunk a családunkról, a gyerekeinkről, a kertünkről, s ezt mind felhasználjuk a show folyamán.
Van egy kialakult négy fős, vizuális kommunikáció szakot végzett iparművész csapatunk - a Cinetrip VJ Brigád. Komoly emberek, van közöttük például, aki az Iparművészeti Egyetemen tanít. A mi saját kis „privát filmmúzeumunk” keveredik a vásznon a régi mozikkal és vizuális effektekkel.
filmhu: Milyen technikai háttér kell egy vizuálparty lebonyolításához?
Laki: A technikai bázisunk jelenleg 5 keverőből, 8 kamerából, 2 komputerből és 6 projektorból, ill. az ezekhez kötődő vásznakból áll. Emberanyagban a négy vetítő mellé persze külön technikusi gárda is járul.
filmhu: Hogyan vezényeltek le egy Cinetripet?
Laki: A vetítő emberek közt mindig van egy fő keverő, aki alá a másik 2-3 dolgozik. Ez egy kvázi rendezői poszt, amiben óránként váltjuk egymást a party alatt. A buli folyamán feldobunk témákat, amikkel aztán a többiek elkezdenek játszani – például: valaki elalszik egy sírhanton majd a Star Warsban ébred. A látványhoz nemcsak dobozolt filmeket, hanem a nyolc kamera révén helyszíni felvételeket is felhasználunk, egyfajta live-act show-t keverve így a fények és az archív anyagok közé. Igazi vizuális DJ-k vagyunk. Egy képi improvizáció az egész.
filmhu: Milyen anyagi háttért sikerült a rendezvény mögé teremteni?
Laki: A Cinetripet a legkülönbözőbb forrásokból tartjuk el. Elsősorban a szponzorokból és a jegybevételekből élünk. Másodrészt pedig kulturális intézetek, mint a Francia Intézet vagy British Council támogatnak, de magánszemélyek is segítenek. Korábban a Filmintézetből is szállíthattunk filmeket, azonban jogdíjviták miatt ez a kapcsolat megszakadt.
filmhu: Lehet-e még tovább törni?
Laki: Persze, mindig cél, hogy a Cinetrip még több, még nagyobb legyen – jelenleg azonban ez van, amit most látunk, s nem hiszem, hogy tovább kéne nőni. Télre tervezzük egy saját stúdió létrehozását, ahol már a magunk feltételei mellett, a saját környezetünkben készítenénk el a partykhoz szükséges videómintákat és loopokat. Másrészt a mai buliból egy DVD-t akarunk készíteni, egy extrákkal ellátott Cinetrip CD-Rom pedig már gyártás alatt is van.
