Romvári József legendás díszlettervező (Mephisto, Szerelem, Sodrásban) unokája, a kanadai Sophy Romvari filmrendező legújabb, Blue Heron című filmjéről annak aprolóján mesélt az IndieWire online magazinnak, hogy az az Egyesült Államokban is bemutatják. Ez Romvari első, előre megírt forgatókönyvön alapuló egészestés alkotása, amely saját gyerekkori élményeiből merít. A rendező ehhez egy komplex történetmesélési technikát alkalmaz, az ún. meta filmkészítést. Ilyenkor a néző nehezen dönti el, mi az, ami valóság abból, amit lát és mi fikció. Romvari szerint ő maga is nehezen választotta szét a kettőt egymástól. „Gyakran vissza tudunk emlékezni olyan dolgokra is, amiket sosem láttunk. Mint egy eleve bennünk foglalt emlék.”
A rendező egyébként nem a Blue Heron esetében nyúlt először az emlékezés témájához. Korábbi rövidfilmjeiben ismétlődő motívum volt egy nő képe, aki a számítógépén néz fotókat a múltjából, mintha így újra átélhetné, amit már sosem fog. Still Processing című filmjében Romvari ezt a témát variálja, ezúttal saját magát teszi meg az emlékezés alanyának. Ez az alkotás valójában a Blue Heron előkészítésének is tekinthető, ugyanis már itt felbukkan a néhai báty és a kétrészes felosztás technikája. És itt jelenik meg először a metafilm gondolata: a rendező egyben a film tárgyává emelkedik.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A Blue Heron ezt az irányt viszi tovább, jóval kidolgozottabb formában. Középpontjában a főszereplő kislány, Sasha és családja, legfőképpen rejtélyes betegséggel küzdő bátyja áll. Romvari szerint a beteg testvér szála azért is fontos, mert rávilágít az ezzel küzdő családok azon frusztrációjára, hogy sosem kerülhetnek igazán közel az érintetthez, sosem érthetik meg teljesen az állapotát. Szerinte „az emberek néha nem is akarják, hogy megértsük őket.” Az ebből következő családon belüli és az ezzel együtt járó külső feszültségekről szól a film, kísérletet téve arra, hogy bemutassa a Jeremy betegsége által előidézett új élethelyzet kihívásait.
Romvari alteregója, a kis Sasha felnőve filmrendezővé válik, így a film második felében az ő feldolgozási folyamatát követhetjük, ahogyan próbálja felgöngyölíteni bátyja és saját múltjának egy nehéz időszakát (akárcsak Romvari a való életben). Maya Bankovic operatőr zoom felvételek és hosszú beállítások gyakori alkalmazásával eléri, hogy úgy érezzük, mintha ténylegesen a kislány szemszögéből élnénk újra az eseményeket. A rendező úgy fogalmaz, olyan, mintha „az orrunkkal érzékelnénk a hangot” azaz a nosztalgikus képek hatására egyszerre minden érzékszervünk működésbe lép. Az így létrejött összehangolt filmhatás behúz minket Sasha/Sophy különös, festői világába, ahol a személyes élmények szépen lassan kollektív tapasztalattá formálódnak.
A rendező korábbi rövidfilmjei elérhetőek a Criterion Channel felületén. A Blue Heron Magyarországon először ősszel, a BIFF-en volt látható, majd februárban a 45. Magyar Filmszemlén is levetítették. A magyar mozikban június 11-étől lesz látható a Mozinet forgalmazásában.
