Michel Hazanavicius: Számomra nagyon fontos volt A keresés elkészítése. Találkoztam néhány emberrel Csecsenföldön, és megdöbbentett az, hogy ezek az emberek miképp élnek a régióban. Kétségtelenül ez volt az egyik legerőszakosabb, és legpiszkosabb háború, és amelyet tudomásom szerint mostanáig nem dolgozott fel játékfilm.
Filmhu: Mennyiben inspirálta Fred Zinnemann 1948-as rendezése?
M. H.: Sokban, és nem is volt ingyen az adaptáció, azért önmagában 200 ezer eurót kellett fizetni. Úgy gondolom, Zinnemann filmjének nagyon jó a narratívája. Nagyon tetszett továbbá az ambíció, ahogy Zinnemann egy széles közönségnek szóló filmet készített, miközben egy nagyon nehéz témával birkózott meg. Abban a filmben egy amerikai katona segít egy, az Auschwitz-i haláltáborból szabadult kilencéves cseh kisfiúnak, hogy megtalálja az édesanyját. Ő elsők között beszélt a koncentrációs táborokról játékfilmben, én elsők között beszélek a csecsen háborúról.
Jelenetfotó A némafilmesből (Olvasd el kritikánkat is!)
Filmhu: Az öt Oscar-díj személy szerint megkönnyítette a dolgát, vagy nem várt nyomás alá helyezte?
M. H.: Bizonyos tekintetben megkönnyítette a dolgomat, olyan forrásokhoz nyitott utat, amely korábban elérhetetlen lett volna számomra. A saját magamba vetett hitemet erősítette. Lehetővé tette egy régi álmom megvalósulását, és a remake filmjogaihoz való hozzájutást. És nem utolsósorban számos megszeretett, mások megutáltak miatta.
Filmhu: A keresés a cannes-i versenyprogramban kapott helyet, amelyet követően 20 percet vágott ki belőle. Mi állt a döntése hátterében?
M. H.: Amikor megnéztem a filmet Cannes-ban, rögtön láttam, hogy túl hosszú, és ha szabad így fogalmaznom, a cannes-i megosztó reakciók segítettek a döntés meghozásában, hogy megvágjam a filmet. Így tehát ez nem áldozat, hanem könnyű döntés volt, és a most világszerte mozikban megjelent változat az, amellyel elégedett vagyok, ami olyan, amilyennek elképzeltem. Ez a változat így ilyen értelemben nem tekinthető rendezői változatnak, ez az egyetlen változat.
Michel Hazanavicius átveszi az Oscar szobrot
Filmhu: Miképp képzelte el a film erőszak-ábrázolását, annak tükrében, hogy a főszereplő egy kisfiú?
M. H.: Egy hosszú folyamat és komoly kihívás volt az erőszak, a szenvedés, és a halál ábrázolásában. Az egyik legfontosabb kérdés számomra, hogy milyen messzire mehetek el a grafikai megjelenítésben? Összességében úgy döntöttem, hogy kevés ember halála legyen látható A keresésben, és ábrázolása pedig olyan, mintha amatőrfilmen lett volna megörökítve. Utóbbi döntéssel a néző közvetlenül szembesülhet az erőszak sokkjával, és ami nem olyan, mintha színészek játszották volna el, hanem mintha dokumentumfilmet néznénk, amit az elkövetők rögzítettek. De magát az aktust még így sem mutatom meg, kerültem az ilyen sokkolást, és úgy gondoltam, az a helyesebb, ha mindezt a néző képzeletére bízom. Ez gyakorlatilag az összes haláleset, és ami a film elején kerül ábrázolásra, mert A keresés sokkal inkább a halál, gyilkosság, erőszak következményeiről szól.
Filmhu: Mintha A keresésnek lenne egy olyan üzenete is, hogy a politikusok képtelenek megállítani a háborúkat, vagy alkalmanként mintha nem állnak érdekükben az.
M. H.: Egy emberi szinten működő, ott rezonáló filmet szerettem volna elkészíteni, s nem akartam megfogalmaznia semmilyen politikai hegyi beszédet. Egy olyan témáról akartam beszélni, amelyről az emberek keveset tudnak, másrészt azt akartam érzékeltetni a nézővel, hogy milyen lehet háborús körülmények között élni, létezni – bármilyen fegyveres konfliktusról is legyen szó a világban. Franciaországban úgy érzik az emberek például, hogy őket a jövőben semmilyen fegyveres konfliktus, háború veszélye nem fenyegeti, ami szerintem egyáltalán nem igaz. Nem hiszem, hogy a béke valami olyan dolog, amit valaki kiérdemel, és örök életre szól. A film ilyen értelemben inkább kérdéseket tesz fel, s nem ad válaszokat. Nem is tehetem meg, hogy válaszokat fogalmazzak meg, mert túl komplex lenne egy ilyen kérdésre egy filmben válaszolni. Másrészt, amennyiben a filmben – mint itt is – egy európai uniós hivatalnok szerepel, óhatatlanul is ábrázolásra kerül a mögötte húzódó bürokrácia, és a krízis, hogy egy ilyen szervezetnek ilyen kérdésekben képesnek kellene lennie gyors és egyértelmű válaszokat megfogalmazni, és ami szinte sosem történik. (Az interjú a januári párizsi merényletek után, és az őszi terrormerényletek előtt készült - a szerk.)
Jelenetfotó A keresésből
Filmhu: A keresés politikus darab. A továbbiakban is érdekli a politikai filmek készítése?
M. H.: Mint emberi lény, a dolog természetéből fakadóan érdeklődöm a politika, és jobban a külpolitika iránt. A közeljövőben biztosan nem csinálok politikai filmet, de a távoli jövőben nem tartom elképzelhetetlennek. Jelenleg még azt sem tudom, hogy mit csinálok csütörtökön, így ilyen előre nem is tekintek. (nevet)
Filmhu: A januári párizsi terrormerényletek új megvilágításba helyezték a filmjét?
M. H.: Az események kétségtelenül kapcsolódnak egymáshoz, még ha nem is közvetlenül. A párizsi események nyilvánvalóan egy olyan fertőzés eredményei, amelyek a film elkészülte előtt is megvoltak már. Emiatt A keresés nem ad plusz fejezetet a történéseknek.
Jelenetfotó A keresésből
Filmhu: Mi változik, azzal, ha A keresés nem lesz sikeres a mozikban?
M. H.: Az már sejthető, hogy Amerikában nem lesz nagy forgalmazása, de az Egyesült Államokban egyébként sem lehet nagy sikere az idegen nyelvű filmeknek, talán csak a külföldi némafilmeknek (nevet). Persze, hogy számít A keresés forgalmazási eredménye, mert a film egyúttal ipar is, így egy anyagi kudarc után már semmi nem lesz olyan az ember megítélése, mint előtte, még akkor is, ha előtte öt Oscart nyert egy mozijával. Én mindig csak a következő filmre gondolok, nincs szükségem száz ajánlatra egyszerre, csak egyre, ami a legjobb. Ami változik A keresés után az nem a személy, hanem annak megítélése, a kép, ahogy az emberek tekintek rá.
(leadkép forrás: IMDB)
