A tolonc nem csak azért filmtörténeti különlegesség, mert az egykori magyar némafilmgyártás szinte minden alkotása elveszett, mindössze 54 teljes filmet ismerünk, hanem azért is, mert a Casablanca Oscar-díjas rendezőjének, Michael Curtiznek ez a legkorábbi fennmaradt filmje, és Jászai Marit sem őrzi más mozgókép. Tóth Ede népszínművéből, az ártatlanul kitoloncolt cselédlány történetéből az a Janovics Jenő írt forgatókönyvet, aki nemcsak a Kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója volt, hanem az erdélyi némafilmgyártás meghatározó alakja, az első magyar filmstúdió alapítója. A mostani bemutatóra Pacsay Attila komponált zenét, amelyet a Pannonia Symphony Orchestra adott elő, korabeli hangulatot teremtve.

A tolonc 2008-ban, a Duna Televízió filmállományának átvizsgálásakor került elő rozsdás, agyonázott dobozokból, angol inzertes filmtekercseken. A Filmarchívum munkatársai alig hittek a szemüknek, amikor a képeken Jászai Marit pillantották meg. A lelet beazonosítása Balogh Gyöngyinek,a Filmarchívum munkatársának köszönhető, és viszonylag egyszerűen ment, miután Jászai Mari mindössze két filmben játszott, Gertrudisként a Bánk Bánban, és egy öregasszony szerepében A toloncban, Kertész Mihály 1914-es némafilmjében. A főszerepeket az első magyar filmsztárok, Berky Lili, és a később világhírűvé vált Várkonyi Mihály játszották.  

tolonc600 

A kor sztárszínészei játszottak A toloncban

A toloncra a New York-i Magyar Ház pincéjében talált rá Cselényi László, a Duna Tv egykori igazgatója, aki egy portugál halászhajó és egy madridi karnagy közreműködésével hozatta haza, bár még nem tudta, hogy mekkora kincsre lelt. A film Kolozsváron, Torockón és a gyönyörű erdélyi tájakon,  a Tordai-hasadékban és az Aranyos partján játszódik, és a 20-as években angolosított szerepnevekkel, The Undesirable címmel került az amerikai közönség elé. Ezért vannak angol feliratok a felújított kópián is.

A kópia megmaradását valószínűleg selejtességének köszönheti, mert annak idején hibásan kopírozták, egyik legsúlyosabb hibája a képremegés volt. „A tolonc a filmfelújítás iskolapéldája lehet” – tudtuk meg Fejes Katalintól, a MaNDA mb. főigazgató-helyettesétől, aki szerint nagy nemzetközi érdeklődés várható a százéves film iránt, a díszbemutató másnapján egy workshopot tartanak Budapesten, majd a lyoni Lumiére Filmfesztiválon vetítik. „Mindig sok kérdés merül fel egy restaurálás során, főleg etikai kérdések, hogy meddig szabad beleavatkozni egy adott filmbe, hiszen a technika bármire képes – folytatta. De a „bármivel” lehet, hogy „bármit” állítunk elő, és nem azt, amit Kertész Mihály rendezett.”

A MaNDA munkatársai, de talán a világ összes archívumában dolgozók azt vallják, hogy azt az állapotot kell visszaállítani, amit az a közönség láthatott, amikor a film keletkezett, de természetesen nem lehet eltekinteni az azóta rárakódott száz év lenyomatától sem. Fejes Katalin szerint „ahogy egy régi könyv elsárgult lapjait sem fehérítjük ki, így azokat az apróbb szöszöket, karcolásokat sem szabad eltávolítani egy filmről, melyek az azóta eltelt időt jelzik. Nem szabad digitálisan visszatükrözni, szinte sterilizálni a képet.”