David ha úgy vesszük igen bátor, hisz míg a férfiak többsége busás borravalóval és munkájának, társadalmi státuszának vagy intellektusának fitogtatásával próbálja lehengerelni a kiválasztott nőt, David eggyel nagyobbat kénytelen virítani, hogy az irodalmárokra és okostojásokra bukó Marie egyáltalán észrevegye. Marie-t a szellem erejével lehet megszerezni, és David, ha lexikális tudásnak annyira nem is, de talpraesettségnek igencsak birtokában van. Mikor egy bolhapiacon vásárolt éjjeliszekrényben egy ismeretlen szerző lenyűgöző kéziratára lel, nem rest azt saját műveként odaadni Marie-nak, tudva, hogy nyert ügye van.
A kézirat eredeti szerzője egy bizonyos Peter Landwei, a könyv pedig egy tragikus szerelem története az ötvenes évekből. David sejtése szerint a regény megtörtént eseten alapulhat, és próbál is kutakodni egy keveset a szerző után, de végül csak a helyi könyvesboltig jut, ahol a bolti könyvkatalógusban gyorsan lefuttatják neki a szerző és a főszereplő nevét (egy Google- vagy Wikipedia-keresés azért talán hitelesebb lett volna), és mikor nem találnak ilyen nevű szerzőt, boldogan szalad Marie elé, hogy fürödjön a lány figyelmében és csodálatában.
Mert bizony Marie odáig van a könyvért, el is küldi rögtön egy kiadónak és innentől megállíthatatlanul beindul a gépezet, a siker jön mint az úthenger, felolvasások, rajongók, tévéfellépések, hatalmas könyvbemutatók. David pedig mint valami félszeg kiskamasz (ettől mégjobban zabálják a rajongók) fürdik a sikerben, míg természetesen fel nem tűnik a színen a valódi szerző.
A Lila Lila kalandos, de egyben meglehetősen kiszámítható cselekményén túl két célt tűz ki maga elé, egyrészt be akarja mutatni a jól ismert irodalomtudományi elméletet, miszerint a szerző halott, a szerzőség valójában az olvasás által jön létre, mert az olvasó konstruálja a szerzőt és ruházza fel mindenféle tulajdonsággal, ad szájába mondatokat és teszi híressé. A szerző személye valójában lényegtelen, felcserélhető, leváltható - üzeni a film. Ám a kérdést a Lila Lila azért a kellemes dramedyk szintjén mutatja be, az utóbbi években készült, hasonló problémákat feszegető “szerző-filmek”, a norvég Szerzők (Reprise) vagy a Chico Buarque azonos című, világhírű regényéből készült Budapest sokkal mélyebben és átfogóbban kezelik a kérdést.
De aki egyszer írónak mondatik, az bizony az is marad, vagy más szavakkal, tényleg mindenkire igaz a közhely, hogy az élete kész regény és mindenkiben ott lapul egy könyv. Van aki megírja, van aki nem. David végül így tesz, és szerencséjére vagy szerencsétlenségére tényleg igazi író válik belőle.
Lila Lila
Német film, 109 perc, 2009.
rendező: Alain Gsponer
forgatókönyvíró: Alex Buresch
zeneszerző: Max Richter
operatőr: Matthias Fleischer
vágó: Barbara Gies
szereplők:
Daniel Brühl (David Kern)
Hannah Herzsprung (Marie)
Henry Hübchen (Jacky)
Kirsten Block (Karin Kohler)
Peter Schneider (Ron Keller)
A film Martin Suter azonos című, 2004-es regényéből készült.
