Május 14-én, a Cannes-i Filmfesztivál kezdetével egy időben a Budapest Film és a Filmklik.hu Francia filmhónap néven on-line filmfesztivált indított. A június 11-ig tartó rendezvény ideje alatt 12 olyan kortárs francia alkotás tekinthető meg a www.filmklik.hu oldalon, melyek többsége még nem került hazai forgalmazásba. Az internet mellett a szervezők a Művész moziban is bemutatják a fesztivál filmjeit.
1. Xavier Giannoli: Amikor énekes voltam (2006)
Kisvárosi romantikus történet egy ötvenes éveiben járó sanzonénekes (Gérard Depardieu) és egy fiatal ingatlanos nő (Cécile De France) lassan kibontakozó kapcsolatáról. Miután a karrierje fénykorán rég túljutott, volt felesége által menedzselt zenész megismeri a fiát egyedül nevelő ifjú asszonyt, attól ingatlanügynöki minőségében próbál találkákat kicsikarni: elhatározza, hogy új házba költözik. A 2006-os Cannes-i fesztiválon is bemutatott, Arany Pálma-jelölt filmet a european-films.net kritikája az Elveszett jelentés vidéki közegbe ültetett musicalváltozataként jellemzi. A zenei betétekben maga Depardieu énekel.
A european-films.net kritikája
Hivatalos honlap
IMDb
2. Laurent Cantet: Asszonyok paradicsoma (2005)
Az Időn kívül (1997) rendezőjének női perspektívájú portréja a harmadik világ országaiba irányuló szexturizmusról. A helyszín Haiti, a korszak az 1970-es évek, Jean-Claude „Baby Doc” Duvalier diktatúrájának ideje. Ellen, az ötvenen túli amerikai irodalomtanárnő (Charlotte Rampling) több éve visszatérő vendége a sziget egy tengerparti szállodájának, ahol a vonzó helybeli fiatalemberek seregszám várják a hozzá hasonló, könnyű kalandot kereső, gazdag, középkorú nyugati hölgyeket. A kedvence Legba (Menothy Cesar), aki rivalizáció tárgya lesz közte és Brenda (Karen Young) közt. Az utóbbi három év után kifejezetten a fiú miatt tért vissza Haitibe: 45 éves korában, életében először az akkor még kamasz Legba juttatta el először az orgazmusig. A két nő egy harmadik társukkal, Sue-val (Louise Portal) monológokban tárják föl az utazásuk motivációit, melyek során kiábrándultságuknak adnak hangot az otthoni férfiak világából. A film azonban nem pusztán a középkorú életszakasz érzelmi és szexuális válságait vizsgálja, hanem a látszólag ártalmatlan szexturizmus társadalmi árnyoldalaira is rámutat: a főszereplők szenvedélyes érzelmeit az idegen világban – a Variety kritikája szerint – az előítéletek és társadalmi hipokrízis kísérik. A forgatókönyv alapjául a haiti-kanadai Dany Laferrière novellái szolgáltak. 
A Variety kritikája
Charlotte Rampling interjú
Hivatalos honlap
IMDb
3. Vincent Lannoo: Egy fickó a szomszédból (2005)
George Bissot egy sikeres bútorkereskedő, a magánéletben nagyszerű családapa, odaadó férj, megbízható barát és a szomszédok is mindig számíthatnak rá, ha valamit meg kell javítani – ám egy éjszaka vezetés közben egy szabálytalankodó sofőr féktelen haragra gerjeszti és úgy ellátja a baját, hogy az a helyszínen belehal sérüléseibe. Akad továbbá egy szemtanú is, akinek gondoskodni kell a hallgatásáról. De Bissot nem tudja elszánni magát egy újabb gyilkosságra, ezért inkább Mercedes-e csomagtartójába tuszkolja a nőt, akit onnantól fogva rabságban tart a jármű rakterében. A végére váratlan fordulatot vevő fekete komédia Fabrice Du Welz Pokoljárás-a (2004) óta a második olyan belga film a közelmúltban, amely abból az alaptételből indul ki, hogy mindenkiben lakik egy szörnyeteg, amely egyszer a felszínre törhet. Talán még nem heverte ki teljesen az ország a 2004-ben életfogytiglanra elítélt Marc Dutroux visszaeső gyermekrabló ügyét, mely a belga közéletet tíz éven keresztül foglalkoztatta. 
4. Christian Carion: Fegyverszünet karácsonyra (2005)
Háborúellenes állásfoglalás az Egy fecske csinált nyarat(2001) rendezőjétől az első világháború idejéből, megtörtént eset alapján. 1914 december 24-én a nyugati fronton a harcoló francia, brit és német alakulatok tűzszünetet kötnek, amit egy ritka esemény követ. Amikor egy német katona, a civilben operaénekes Sprink (Benno Furmann) karácsonyi dalt ad elő bajtársainak, az alig pár száz méterrel távolabbi ellenséges állásokból egy skót duda kezdi kísérni a tenorját. A zene előcsalogatja a lövészárokból az ellenséges feleket, akik ezután pezsgővel koccintanak, csokoládéval kínálják egymást és kézről-kézre adják szeretteik fotóit. Másnap még egy focimeccset is lejátszanak és közösen temetik el halottaikat. Roger Egbert, a Chicago Sun Times filmkritikusa szerint a rendező-forgatókönyvíró ugyan eltúlozva mutatja be az eseményeket, egy dolog kivételével: a közlegényekre és a tisztekre később hasonló büntetőeljárások vártak, amiért azok fraternizáltak az ellenséggel. A történetről William Wharton Éjfélre kitisztul c. regénye (1982) juthat eszünkbe, melyet 1991-ben vitt mozivászonra Keith Gordon. Carion rendező-forgatókönyvíró munkája 2006-ban a külföldi filmek kategóriájában Oscar-jelölést kapott.
Roger Egbert, a Chicago Sun Times filmkritikusa szerint
Hivatalos honlap
IMDb
5. Laurent de Bartillat: Festői titkok (2007)
A művészettörténet-hallgató Lucy (Sylvie Testud) megszállottja lesz annak az elméletének, hogy az Antoine Watteau XVIII. századi festő képein látható, mindig hátulról ábrázolt titokzatos nőalak valójában egy korabeli neves színésznő. Egyetemi témavezetője, Dussart (Jean-Pierre Marielle), aki maga Watteau iránti megszállottsága miatt vesztette el feleségét, igyekszik lebeszélni a lányt a kutatási témáról, de Lucy hajthatatlan. Tanulmányai fedezéséhez egy fénymásolóüzletben vállal munkát és barátságot köt a közeli parkban gyakran megjelenő süketnéma pantomim-előadóval, Vincent-nal (James Thierree), aki a Párizs utcái alatt csörgedező „rejtett” folyó, a Bievre iránt tanúsít elmélyült érdeklődést. Lucy a férfi egy gyermekkori fotóján megpillant egy festményt Watteau egy kortársától, ami új lendületet ad kutatómunkájának. Miután megtudja, hogy a képet néhány nap múlva árverezik Belgiumban, a helyszínre siet, hogy megszerezze magának, ugyanis meg van róla győződve, hogy az kulcsfontosságú információkat rejt számára. A korábban rövidfilmeket rendező Bartillat-t és forgatókönyvíró-társát, Alain Ross-t a francia festő valódi személye inspirálta, de történetük egy nem létező Watteau-festmény felszínre kerülését veszi alapul. A Da Vinci-kód-ot idéző történet a Dan Brown-regény filmadaptációjával ellentétben nem bővelkedik akcióelemekben. 
IMDb
6. Alain Robbe-Grillet: Gradiva (2006)
Az idén, 85 éves korában elhunyt író-filmrendező Alain Robbe-Grillet utolsó, tizedik filmje Wilhelm Jensen 1903-as Gradiva c. regényét dolgozza föl, mely leginkább arról ismert, hogy egyike volt az első olyan irodalmi szövegeknek, melyeket Freud elemzett. Jensen elbeszélése egy német régészről szól, akit Nápolyban egy dombormű nőalakja megihlet és álmaiban, majd fantáziálásaiban is megjelenik előtte, miközben Pompej utcáit rója. Robbet-Grillet Marokkóba ültette át a történetet, ahol a főhős Eugène Delacroix XIX. századi francia festő erotikus vázlatait találja meg és Marrakesh utcáin látni véli a rajzokon látott gyönyörű rabszolganő szellemét. A nő gyakran a festő által megörökített, szadomazochista pózokban, például megkötözve jelenik meg. Akárcsak a rendező 1963-as első, A halhatatlan c. filmjében és az azóta készült minden alkotásában, nem választja el éles határvonal a szereplők által képzelt a valóságot az őket körülvevő világtól, ezért az egyes karakterek valós voltában sem lehetünk mindig biztosak.
Alain Robbe-Gril
let
Hivatalos honlap
IMDb
Folytatása következik.
