„Vajon mit tud a bűn lényegéről az, aki csak a gyónásokból ismeri?” – teszi fel a kérdést a fotós Gábor (Jászberényi Gábor), miközben portrésorozatot készít a helyi börtönlelkészről, Tibor atyáról (Telek Zoltán Tibor). Sopsits Árpád új rendezése ezt a kérdést igyekszik körbejárni úgy, hogy a fokozatosan feltáruló bűneset utóhatásait és körülményeit nem az áldozat és az elkövető szemszögéből mutatja be, hanem azokon a figurákon keresztül, akik közvetve vagy közvetlenül kapcsolódnak az ügyhöz.
A Mellékszereplők lényegében egy krimi elemekkel tarkított hálózatelméleti melodráma, legközelebbi rokona a Fliegauf rendezte Rengeteg 1-2. és Pálfi György Nem vagyok a barátod című improvizatív szkeccsfilmje. Fontos különbség azonban, hogy Sopsitsot egyetlen történet különféle nézőpontjai érdekelték, így a szkeccsek közötti kapcsolódás is sokkal direktebb, kevéssé a társadalmi közérzet ábrázolásának és a korlenyomat készítésének szándéka dominál.
A töredékes, időfelbontásos narratívával a fotós karakterén keresztül ismertet meg a film. Gábor tényleg egy igazi mellékszereplő, a balassagyarmati közösség láthatatlan, de fontos alakja, aki képeivel néptánc fellépésekről, gyármegnyitókról tudósít és az arcokban keresi a történeteket. A Mellékszereplők rajta keresztül állít emléket a 2015-ben elhunyt Telek Balázs fotóművésznek, aki Sopsits barátja volt és fiktív, filmbéli tanítványához, Gáborhoz hasonlóan szintén az emberi tekintet érdekelte, Fejek című sorozata például természetes élethelyzetekben megörökített portrékból áll, melyek a klasszikus festészet stílusjegyeit idézik.
Gábor párja, az egykori dizájnerdrog-függő, jelenleg fazekas mesterséget tanuló Edina (Dömök Edina) Telek Balázs egy korábbi fényképén felfedezni véli barátnőjét, Lilit (Vokó Lili) Tibor atya társaságában. Gábor úgy dönt, meghívja a papot a műtermébe, és megpróbálja kideríteni az igazságot, Lili ugyanis a kép készítése után nem sokkal meghalt. Képbe kerül még a rejtélyes körülmények között elhunyt lány testvére, Franciska (Farkas Franciska) és az ő újgazdag férje, Árpád (Sopsits Árpád), akiket saját magánéleti bonyodalmaik mellett szintén elérnek a tragédia utórezgései. Lányuk, Babita (Telek Babita) pedig még egy bizarr szekta tagjaival is kokettálni kezd, igaz, ez a szál végül kifejtetlen marad.
A Mellékszereplőkön érződik a személyes érintettség és az, hogy a színészként, látványtervezőként, forgatókönyvíróként és zeneszerzőként is működő Sopsitsnak szívügye volt elkészíteni. Ezt az érzést erősíti, hogy Telek Balázs testvére, valamint a lánya is színészként jelennek meg, és a fotográfus képeire is kiemelt figyelem irányul, a saját nevüket használó szereplők mellett tovább erősítve a fikció és a valóság közötti kapcsolatot.
Talán az emlékezés szándékából is adódik, hogy a Sopsits korábbi bűnfilmjeinek erejét adó hűvösség és szenvtelenség ezúttal nemcsak hogy teljesen hiányzik, de a helyét a szentimentalizmus és a melodráma veszi át. A földhöz ragadtabb, realista megközelítéssel párosítva ez akár jól is szolgálhatná az összefonódó sorsokról szóló történetet, azonban sok csapdahelyzetet is teremt. Az egyik ilyen a cselekménykényszer. Az egyre inkább összekuszálódó szálak nem a karakterdrámát erősítik, és sajnos abban sem segítenek, hogy a film az itt és mostról, vagy akár a magyar társadalom aktuális állapotáról tegyen fel önmagán túlmutató kérdéseket. Ehelyett fordulatok és félfordulatok sorjáznak, amiknek a kibontására és dramatizálására a töredékes szerkesztés miatt nincs lehetőség.
Gábor karaktere és az őt játszó Jászberényi Gábor járnak a legjobban. A fotográfia mint szimbólum jól működik, Jászberényi pedig képes megragadni az egyszerre kíváncsi és esendő karakter rezdüléseit, hihetően hozza a törtető, belül mégis bizonytalan, szociálisan fura művészaspiránst. A történet kibontásával a fókusz először Árpád és Franciska, majd a pap és Babita figuráira helyeződik, ezzel párhuzamosan pedig látványossá válik a különbség a profi és a tapasztalatlan színészek között. Amíg Farkas Franciska, Jászberényi Gábor és a főként színházból ismert Dömök Edina képesek valamiféle mélységet adni karaktereiknek, addig Sopsits Árpád, Telek Zoltán Tibor és Telek Babita már nehezebben birkóznak meg a csikorgó, túlírt dialógusokkal.
A Mellékszereplők legsikerültebb pillanatai azok, amikor Sopsits hagyja a színészeit önfeledten létezni a kamera előtt. Dömök Edina egy telefonhívás után dühösen megforgatja a fazekaskorongot, majd az arról lebillenni készülő szobrot gyors reflexszel, idegesen megragadja, és egy nagy csattanással visszadobja a helyére. Ez a néhány mozdulat sokkal többet mond el a figuráról, mint az előtte a szájába adott mondatok bármelyike. Sajnos azonban az ilyen pillanatokból kevés van, a történetorientált megközelítés nem hagy elég teret a színészeknek, maguk a fordulatok viszont túlságosan kiszámíthatók ahhoz, hogy végig fenntartsák a feszültséget.
Az összkép a vizualitást illetően is felemás. Sopsitsék tévéfilmes léptékkel mérve is szűkös büdzséből dolgoztak, ez azonban a látványtervezésen nem érhető tetten. Gábor műterme és Edina élettere különösen jól berendezett, hiteles helyszínek, amik sokat mesélnek a bennük mozgó karakterekről. A műtermi jelenetekben a kompozíciók és a bevilágítás is ízlésesek, máskor azonban ormótlan tengelyugrások, túlexponált képek és napi sorozatokra emlékeztető, fantáziátlan plánok sorjáznak, amik a rosszul időzített, papírízű párbeszédekkel társulva a magyar film kevésbé dicső időszakait idézik.
Sőt, mindezek mellett gyakran a pusztító szexizmus tolakszik az előtérbe. Egy teljesen felesleges vágóképben például Farkas Franciska fehérneműben pózol a tükör előtt (még meg is fordul, hogy ne csak elölről lássuk), egy kifejezetten bizarr jelenetben pedig Árpád spermavizsgálatában segédkezik egy sztereotip nővér, aki pénzért dekoltázst villant, hogy a férfi ettől mintát produkáljon. Ezek a megoldások egy szociálisan érzékenyebb filmben ironikus gesztusokként is lecsapódhatnának, kontextus nélkül azonban nehéz őket hová tenni. Így aztán hiába izgalmas a hálózatelméleti alapvetés és a bűn természetrajzának az életmű korábbi darabjaitól eltérő megközelítése, a Mellékszereplők nem tudja kihasználni a koncepcióban rejlő lehetőségeket.
A Mellékszereplőket október 26-tól játsszák a mozik.
