Moziba be: heti Titanic ajánló

Submarino

A már hagyományosan évről-évre jelentkező Északi fények összeállításban szerepel a Submarino című dán dráma, amelyet a Születésnap-ot is jegyző Thomas Vinterberg rendezett. A dogma mozgalom egyik vezéralakja ismét bebizonyította, hogy tudja, hogyan kell csontig hatoló családi drámát csinálni. A film főszereplői Nick és öccse, akik kissé ingerszegény környezetben, egy alkoholista anyával a családfői poszton nőttek fel, a flash-backek tanúsága szerint. A 8-10 évesen cigiző és piáló, nihilben éldegélő fiúk gyerekkori emlékeit egy feldolgozhatatlan trauma is tarkítja, így egyenes út vezet a jelenbe, melyben Nick egy börtönviselt alkoholista, öccse pedig drogdílerkedéssel igyekszik fia jólétét és napi heroin adagját biztosítani. A srácok nincsenek egyedül ebben az értékvesztett világban - Nick szomszédnője gőrcsösen próbál némi érzelmet kicsikarni a férfiból, aki gyakorlatilag szexuális tárgykén tekint rá. És ott van még a volt barátnő túlsúlyos, lecsúszott öccse, aki kielégítetlenségét beteg fantáziálgatásokkal és még betegebb tettekkel kompenzálja - ő az egyetlen ember, akin Nick próbál segíteni, de csak ront a helyzeten. Az egymástól elsodródott testvárpár anyjuk temetésén találkozik, majd egy anti-katarzis keretében a börtönudvaron futnak ismét össze. A fiúknak még az örökölt pénz sem segít abban, hogy szociálisan kódolt életprogramjukból kitörjenek, így a happy-end elmarad. A tökéletes dramaturgiai ív és a szürkék, bézsek és oljazöldek melankolikus hangulata berántja a nézőt a két fuldokló fiú történetébe, amelyet a jól eltalált, szomorkás zene még tovább erősít.

Curling

Noha a Variety újságírója szerint a Curling könnyebben befogadható, mint a kanadai rendező előző alkotásai, Denis Cote filmje közel sem egy könnyed, pörgős darab. A Titanic versenyprogramjában szereplő alkotás középpontjában Jean-Jacques és lánya, Julyvonne áll, akik elszigetelve éldegélnek kis erdőszéli házukban. A férfi meg akarja óvni 12 éves lányát az emberek gonosz és kiszámíthatatlan világától, ezért az iskolától is távoltartja őt. A magányos kislány hol börtönben csücsülő anyjához kéredzkedik némi kedves szóért, hol az erdőben fagyoskodó halott barátaival tölt lopott perceket. Jean-Jacques világlátását egy curling meccsen való részvétel, egy különc kolléganő és egy örömlánnyal eltöltött liezon változtatja meg némiképp, ám a néhol dokumentumfilm-szerűen hömpölygő képsorokat záró visszafogott happy endet talán még a Kocsis Ágnes rajongók is keveslik majd. Kárpótolnak azonban a remek karakterek - a film castingosát Oscar-díj illethetné kifogástalanul végzett munkájáért, és az operatőrt, Josée Deshaies is megilleti minden elismerés a Submarino-hoz hasonló pasztell-hangulatért és a remekbe szabott szimetrikus kompozíciókért, amelyek szintén Kocsis Ágnes filmjeit idézték fel.

 

Mezítláb

A Francia zátonyok sorában látható Mezítláb egy nonkomformista lányról, Lily-ről szól, akit anyjuk hirtelen halálát követően nővére kénytelen pártfogásába venni. Lily-t környezetében sokan retardáltnak tartják, noha konkrét betegségre vonatkozó mondat nem hangzik el a filmben. A lány mindenesetre végtelenül szabados, szabadszájú és öntörvényű -néhol kislány módjára szaladgál a réten hálóingben, máskor nagy bölcsességeket mond ki, állatokat preparál vagy épp helyi tinédzsereket elégít ki egy lakókocsiban. Lily és nővére, Claire hullámhegyek-és völgyek során találják meg a közös hangot, és bár a két lányt alakító színésznő, Ludivine Sagnier and Diane Kruger magával ragadó, a történet által felvázolt, már sokszor látott konfliktust némiképp felszínessé és érdektelenné teszi a kulcsjelenetek könnyedsége. A keresetlen őszinteség, az elfojtás és a konformizmus párbaját  elsősorban szép képei és hangulata miatt ajánlunk azoknak, akik egy kissé groteszk francia tündérmesére vágynak.


Juan

Ahogyan a színházi közvetítéseknek, úgy az operafilmeknek is nyilvánvalóan van létjogosultsága - erről tanúskodott a Juan vetítése is, amely után a lelkes közönség fél tucatszor tette fel a kérdést a Johanná-t is jegyző Nagy András operatőrnek, mi lesz következő munkája a műfajban. A Dán Királyi Operaház művészeti igazgatója, Kasper Holten Mozart Don Giovanni című operáját modernizálta és értelmezte át valamelyest, és tette ezt nem csak képileg, de szövegileg is. A több tucat fuck, valamint a bitch, a DJ és mobile szavak gyakori felbukkanása ékesen tanúskodik arról, hogy ez egy ízig-vérig XXI. századi nőcsábász története, aki minden útjába kerülő nőt hanyatt dönt. Rengeteg szex, akció és drog tarkítja Kasper Holten első filmes munkáját, amelynek különlegessége, hogy élő hanggal lett felvéve, s a gyönyörű, romantikára éhes nők és jóképű férfiak a filmben egytől-egyig kiválló operaénekesek. Hab a tortán, hogy a Juan stábtagjai közt számos magyart találunk, köztük Nagy András operatőrt és Miskolczi Péter társproducert. A film teljes egészében Budapesten forgott, ami nem kis örömforrás a lokálpatriótáknak, hiszen ritkán láthatjuk Budapestet ennyire sokarcúnak - a város egyszerre egzotikus, elegáns, fényűző, modern, titokzatos és romantikus. A Juan-t elsősorban azoknak az operakedvelőknek ajánljuk, akik nem riadnak vissza a modernizált daraboktól és némi vulgaritástól.


Icipici

A Best of Raindance programjában látható az Icipici című amerikai indie film, amely vicces és üdítő történetnek ígérkezett egy fiatal párról, akik egy huszonegynéhány négyzetméteres lakásban kezdik meg közös életüket, néhány penészedő, papírvékony fal és egy kedves nőcsábász szomszéd társaságában. Ám a történetben rejlő lehetőség, amely az idillből a kiüresedett hétköznapokba kalauzol bennünket, a filmben sajnos csak nyomokban van jelen. Emi és Anne már négy hónapja nem szeretkeztek, a fiú szemlátomást túl fiatal és túl lúzer egy ilyen lányhoz, és a szereplők közt nem fedezhető fel semmiféle kémia. Így az Icipici egy be nem teljesített ígéret, egy néhány kedves jelenettel színesített, ám kissé unalmas és vontatott alkotás. Nem így kísérő darabja, a Kövér macska vagyok című rövidfilm, amely a New York-i Greenwich Village negyedben található Fat Cat elnevezésű klubról ad hangulatjelentést. Plasztikus karakterek, akiknek mindennapjaihoz illően a film sztorija sem túl akciódús - sakk, némi kokó reggelire, egy kis leszbikus kényeztetés a női mosdóban, rengeteg pia és frenetikus zenék egyvelege a Kövér macska vagyok, amely ismét bebizonyította, hogy a filmek hossza nem egyenesen arányos azok mélységével és minőségével.


A gyerekek jól vannak

A Titanic nyitófilmjeként debütált hazánkban Lisa Cholodenko családi filmje, A gyerekek jól vannak, amely egy szokatlan felállású családról szól: két anya neveli közös spermadonortól származó tinédzser gyermekét egy amerikai kertvárosban. A kisebb vitákkal tarkított családi idillbe akkor kezdenek begyűrűzni az igazi konfliktusok, amikor a nagykorúvá váló Joni felkeresi biológiai apját. A jóképű és jóindulatú, ám kissé gyermeteg Paul szép lassan részesévé válik a kis család életének, olyannyira, hogy kisvártatva a családfői posztért is ringbe száll, ám két ilyen kaliberű nő mellett esélye sincs. A gyerekek jól vannak szülői kettősét Annette Bening és Julianne Moore alakítja hibátlanul, és a filmben ezen felül is minden adott ahhoz, hogy egy igazán jó amerikai családi mozit kapjunk. A dramaturgia kellőképp fordulatos, a karakterek egytől-egyik szeretnivalóak, a poénok ütősek és a film éppen annyira megy mélyre, amennyire egy szombat esti mozitól elvárná a borús európai mozik által meggyötört lélek. Egy igazán üdítő és szórakoztató film, amely a Titanic után a Budapest Film forgalmazásában kerül majd a hazai közönség elé.