filmhu: Tavaly végül úgy döntöttetek, hogy nem tartjátok meg az immáron hagyományosnak számító, szemlefelvezető Inforg-napot a Toldi moziban, így idén két év termését vetítitek le. 38 film az sok, jó volt az elmúlt két év az Inforgban?
Muhi András: A tavalyi év egyszerre volt szörnyű és erős: a négy nagyjátékfilm mellett a kisfilmek és dokumentumfilmek ilyen magas száma mindenképpen dicsőség. Nekem béke van a szívemben: maximálisan elégedett vagyok a Tejúttal, a Bahrtalo-val, a Pánikkal, és a The world is big…-gel. Meg az összes többi filmmel is, és ezt őszintén mondom. Minőségileg is, mert egyébként 38 film, az több, mint sok. Egyes országok filmtermésével vetekszik.
filmhu: Ha már Tejút: hova lett a film? Kiállítottátok a Ludwigban, volt Fliegauf-retrospektív, és DVD-n is kiadtátok, a mozikat mégis elkerülte a film.
M.A.: A Tejútra rátorlódott a halálközeli élményekkel foglalkozó dokumentumfilm, a Csillogás, amelyet rendhagyó módon, azonnal megjelentettünk DVD-n, ahogy egyébként a Tejutat is. Közben célegyenesbe fordult a Womb is, Fliegauf Benedek már több mint fél éve Berlinben él, hogy előkészítse a filmet, és márciusban remélhetőleg elindulhat a forgatás. Idén tavasszal viszont szeretném már bemutatni a Tejutat: egy budapesti moziban vetítjük majd folyamatosan.
 |
| Célegyenesbe fordult a Womb |
filmhu: Ha már Csillogás: meglepődve láttam, hogy a filmet nem neveztétek versenybe, hanem kiemelt információban vetítitek a Filmszemlén.
M.A: Igyekszem sértettség és indulat nélkül mondani, de az elmúlt évek során értek kellemetlen meglepetések. A Csillogás pedig egy nagyon érzékeny, különleges film, de nem hagyományos értelemben vett doku. El tudom képzelni, hogy adott esetben véletlenül nem válogatták volna be. Na, pont ez az eset nem érdekelt most abban a grammatikai térben, amiben Bencével vagyunk. Jobb a békesség.
Egyébkent minden korábbi jó kezdeményezést, mint a külföldi zsűri, a dokumentumfilmek kategorizálása, a kísérleti film versenyszekciója - egy tollvonással visszavont a Filmszemle. Engem mint az Inforg Stúdió vezetőjét, ahol komoly kísérleti és dokumentumfilmes munka folyik, nagyon zavar ez a konzervatív visszarendeződés. És megmondom őszintén, nem akarom kitenni a vezető rendezőmet annak a figyelmeztetésnek, hogy adott esetben három embernek nem tetszik a filmje.
 |
| Nem egy hagyományos doku: Csillogás |
Kardos Sándor Átváltozás című filmjével például megkaptuk ezt a figyelmeztetést. Nem került versenybe, miközben azt reméltem, hogy megnyeri az idei Filmszemlét. Nem alaptalanul, hiszen kilenc éven át az Inforg folyamatosan nyert díjakat a kisérleti-kisfilmes kategóriában. Az Átváltozás egy csodálatos kísérlet, egy 360 fokban látó kamerával, ami olyan unikális, soha nem látott képet produkált, amire Rotterdam értelemszerűen azonnal lecsapott, a szemle közönsége azonban mégsem láthat. Az Inforg napon levetítjük, méghozzá a főhelyen, mert mindig fontosnak tartottam a filmnyelvi újításokat. Ennek a vágyamnak ez a film abszolút megfelel és ennek megfelelően is kezelem.
De, hogy ne csak az Inforgról beszéljek, ugyanilyen őszintén meglepett, hogy Nemes Gyula Karlovy Varyban győztes munkáját, a Letűnt világot nem válogatták be a versenyprogramba. (Időközben a film kiemelt információs programba került - a szerk.) Ugocsa non coronat! Jó, ez így elegáns, de egy harminc filmet számláló versenyprogramba csak beleférhetne. Hogy lássuk, mintegy tájékozódásképpen, milyen filmet díjaz az egyik legfontosabb A kategóriás filmfesztivál. Merre tart a világ? Mondom mindezt úgy, hogy tiszteletben tartom a versenyprogramot válogató, évente változó három-hat embernek a véleményét, de pontosan az ilyen kisülések miatt lenne égetően szükség egy szakszerű filmszemle igazgatóra, akinek millió egyéb tevékenyége mellett az is feladata kell legyen, hogy a kis-, és nagytévedéseket korrigálja.
filmhu: Egy másik vezető rendeződ, Buvári Tamás kint is van, és bent is van: nagyjátékfilmje, az Átjáró nem került versenybe, míg a Dragomán-novellából készült Fuvar azonban igen.
M.A.: A szemlefődíjas Kivégzés után Buvári minden energiájával, de semmi pénzből nekivágott az Átjáró-nak. Ez nyaktörő mutatvány volt, amit mellesleg minden első játékfilmnél végig kell csinálni. Korábban pályáztunk egy másik tervével, sajnos sikertelenül, pedig a pályáján biztos, hogy ennek a filmnek kellett volna következnie.
Az Inforg sokáig egy másik út tudott lenni, bebizonyítottuk, hogy nemcsak a főiskolai rendszerben válhatsz rendezővé, ha jól és biztos kézzel építed a pályádat, ha folyamatosan nyered a Filmszemlét, ha ki tudsz jutni Cannes-ba, akkor egy bizonyított és elismert alkotó lehetsz, aki felkapaszkodhat a játékfilmes mezőnybe.
 |
| Buvári Tamás: sikeres kisfilmes pályán van túl (Fuvar) |
Sikeres voltam az első hullámmal: a Kálmánczhelyi-Stefanovics-Végh csapat, Szaladják István, Fliegauf Bence a rendszeren kívül is el tudott jutni az első nagyjátékfilmjéhez. Ugyanezt már nem tudtam elérni Buvári Tamással, Lakatos Róberttel, vagy Oláh Lehellel. Pedig, ekkor már producernek számítottam.
Lakatos Róbert Bahrtalo-ja esetében is csak mellékvágányokon sikerült támogatáshoz jutni a koprodukciós alapból és külföldi koproducerekkel. Szóval a magyar támogatási rendszer ekkor már nem tudta kezelni a “kívülről jött”, de bizonyított rendezőket.
Buvári Tamás is ennek az áldozata. Nagyon sikeres kisfilmes pályán van túl, versenyfilmmel Velencében, Fillmszemle, Kamera Hungária győzelemmel a háta mögött, és ennyi eredménynek elegendőnek kellene lenni. Tamást nem lehetett visszatartani, ragaszkodott, a végül Átjáró címmel nevezett film elkészítéséhez. Én ezzel a filmtervvel soha nem értettem egyet, de ekkor már az együtt töltött évek nyomán a barátommá vált, ezért nem feküdhettem keresztbe a filmtervének, ahogy egyébként tudok, ha kell. Uttrechtben és Mannheimben sikeresen piccseltünk, amit lehetett, megtettem. Sokat tanultam az esetünkből.
filmhu: A világ nagy című bolgár nagy- vagy az I know című szlovén kisfilmetek is az információs programban szerepel. Miért jó az Inforgnak külföldi koprodukcióban részt venni?
M.A.: Most ez a fő csapásirány, az Inforg elmúlt tíz évéből egyenesen következik. Nagyon pontos keresztmetszetem van a magyar filmről, pontosan tudom, hogy kikkel szeretnék együtt dolgozni. Közben kinehézkedtem magamnak egy helyet, ami lehetővé teszi, hogy a szerzői filmes kategóriában bárkivel tárgyalhatok Európában. Nyilván van ebben hiúság is, hiszen az Inforg imágónak nem tesz rosszat, ha bekerül hozzánk egy-két komoly név: mint a szlovén Jan Cvitkovic, a kínai Wang Chao, vagy a román Cristian Mungiu.
filmhu: A kedvet, a hírnevet, a pozíciót abszolút értem, de lehet, képesek vagytok rá? És nem utolsó sorban, hol éri ez meg anyagilag?
M.A.: A kisebbségi koprodukciók tekintetében egy nagyon fontos szemléletváltásra lenne szükség. Az MMK-ban jelenleg érvényes gyakorlatot felül kellene vizsgálni: a koprodukciós alap jelenleg legfeljebb 30 millió forintot ítélhet meg filmenként, miközben az európai gyakorlatban 10% alatt nem lehetsz kisebbségi producer. Még ha hozzá is veszem a húsz százalékot, akkor is csak a maximum másfél millió eurós költségvetésű filmeknél tudok labdába rúgni, ami európai viszonylatban nagyon alacsonynak számít.
 |
| Egy komoly név: a kínai Wang Chao |
Éppen ezért ésszerűbbnek tartanám, ha a rendelkezésre álló 3-400 milliós keretet inkább kevesebb film között osztanák fel: egy 60 milliós támogatás esetén máris a 3 milió eurós kategóriában találjuk magunkat, ami nagyon nem mindegy. Ezen a szinten, már komoly filmek születnek. Ha hangsúlyosabban vehetnénk részt az európai koprodukciókban, abból a magyar film csak profitálhatna, hiszen egyrészt a megnyert pénzt itthon kell elköltenem, másrészt akinek segítünk, az visszaadja a szívességet egy későbbi filmnél. A Wombnál, az Aglajánál (Deák Krisztina filmje - a szerk.) és Füredi Zoltán Mongóliában forgó dokumentumfilmjénél már látszik, hogy az én kis beszállásaim milyen jól fialtak Európában.
filmhu: Hogy állnak az Inforg dokumentumfilmes elkötelezettségei?
M.A.: A dokumentumfilmes szakágunkkal nagyon komoly bajok vannak, évek óta nem nyerünk egy fillért sem azokra a filmtervekre, amelyeket igazán meg akartam volna csinálni. Nem tudom mikor fogom azt a pozíciót elérni dokumentumfilmes szakkollégium előtt, hogy a producert is megnézzék a filmek rendezői mellett. Idén az előzsűri kigolyózta az összes dokufilmünket. Igazán fájdalmas veszteség Varga Ágota Aczél című filmje, ami a negyven feletti értelmiség számára egy központi kérdést, a velünk élő kádárizmust feszegeti. Ennek a filmnek eseménnyé kellett volna válnia, és én ezért mindent meg is fogok tenni: be fogom mutatni az Urániában, ki fogom adni DVD-n. Vécsei Márton Messzitávol című filmjének utóéletével is kiemelten szeretnék foglalkozni, ha létezne még kísérleti dokumentumfilm a szemlén, akkor szerintem azt meg is nyerhetette volna. Elküldjük néhány külföldi fesztiválra, és majd látjuk, miként fogadják. A szemlén igyekszem majd a dokumentumfilmekből annyit megnézni, amennyit csak tudok, főként a számomra ismeretlen alkotók munkái érdekelnek, hiszen továbbra is nyitott vagyok a fiatalokra és az újításokra.
 |
| Az Inforg teljes csapata Muhi András irodájában Nézd meg nagyban! |
Ennek jegyében például nagyon el kezdett érdekelni az animáció. Sokra tartom Bánóczki Tibort, Ducki Tomeket, Cziráki Gergelyt. A tavalyi szemle felfedezettje volt Felméri Cecília, a Kakukk rendezője, ő például egy nagyon jó animációs rendező is, rajta keresztül ismertem meg Bertóti Attilát, akinek Ariadné fonala című munkáját már vetítjük is szombaton a Toldiban. Quirin Ágnessel is készítünk egy sorozatot a Nyakashegyi történeteket, ebből is vetítünk egy részt, úgyhogy azért szép kerek lesz ez a szombati nap.
