Filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattad le?
Nagy Dénes: A film ötlete nem tőlem származik. Életemben először történt, hogy megkeresett valaki egy kész forgatókönyvvel. A forgatókönyv írója Zabezsinszkij Éva, aki miután a Legjobb Forgatókönyv díját nyerte el a Győri Filmalap forgatókönyv-írói pályázatán, engem kért meg a film rendezőjének. Én Évát egyáltalán nem ismertem azelőtt, és ráadásul akkoriban éppen külföldön tartózkodtam, úgyhogy az első két hónapban csak e-mail-ben kommunikáltunk egymással. A forgatókönyv egyből tetszett, és amikor hazajöttem februárban, megkerestem Kovács Gábort, aki örömmel lett a filmterv producere.A film egy fegyházban játszódik, és két ember találkozásáról szól. Két teljesen különböző előéletű, társadalmi hátterű személyről. Az indító szituáció, hogy egy fiatal, bezárkózó, érzelmeit elfojtó szociológus hallgató lány, egy kutatás keretében, interjút készít egy vele egy idős, ismeretlen, bebörtönzött sráccal. Az ilyen jellegű szituáció mindig is érdekelt. Érdekelnek az elesett és perifériára szorult emberek, és sokszor voltam már én is a szociológus lány szerepében. Ez a helyzet, amikor egy társadalmilag biztos hátterű ember találkozik egy teljesen bizonytalan, magatehetetlen hátterű emberrel, rengeteg kérdést és önkritikát vet fel.
Filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?
N. D.: A film stábjából többekkel már régóta együtt dolgozom. Dobos Tamás, a film operatőre osztálytársam volt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Szász János és Bíró Miklós osztályában. Mester Lindát szintén a főiskoláról ismerem, ez volt a negyedik közös munkánk. Ők voltak a biztos pontok, és a többiek később csatlakoztak be a munkába.
Sántha Borcsa díszlettervezővel és Szilágyi Zsófi rendezőasszisztenssel már egyszer dolgoztam együtt, de a többiekkel, Georgieva Dessi vágóval, Szlávik Juli ruhatervezővel, Kiss Csilla sminkessel és Major Csaba hangmérnökkel, az első alkalom volt.
Ripka Eszterrel, aki a casting-ot és a helyszínkeresést intézte, szintén most dolgoztam először. Mivel először amatőr fiú főszereplőben gondolkodtam, Eszterrel bejártuk Erdélyt, Kárpátalját és az ország számos középiskoláját, és végül egy győri fiúra esett a választásunk. A próbafolyamat elején, a forgatás előtt egy hónappal azonban a srácnak váratlanul nyoma veszett, egyszerűen eltűnt, és így csak időkényszer miatt döntöttem a profi színészek mellett. Hogy ez így alakult utólag egyáltalán nem bánom. Sőt. Pető Katával, Kovács Krisztiánnal és Balázs Zoltánnal egy intenzív és számomra kreatív próbafolyamat után vágtunk neki a forgatásnak.
Filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?
N. D.: Az MMKA kisjátékfilm gyártási pályázatán nyertünk, ehhez jött hozzá a filmtörvény által biztosított 20%, valamint beszállt még a Filmpartners, a Duna Műhely és a Színház- és Filmművészeti Egyetem is.
Filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
N. D.: A filmet végül a győri börtönben forgattuk le, a börtön parancsnok hihetetlen nagyvonalú támogatásának köszönhetően. Persze számos előírást be kellett tartanunk, ami jelentősen nehezítette a munkánkat. A forgatást naponta többször meg kellett szakítani a fogvatartottak mozgatása miatt. Ilyenkor libasorban, néma csendben, a körlet falának simulva vártuk meg, míg elvezetik előttünk a rabokat. Ez az élmény mindannyiunk számára drámai erejű volt, de egyúttal össze is kovácsolt minket, rákényszerített arra, hogy sokkal összeszedettebbek és koncentráltabbak legyünk.
Filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
N. D.: Az első forgatási nap reggelén, az első felvételkor rémálomként derült ki, hogy véletlenül olyan kamerát béreltünk, amely nem alkalmas hasznos hang felvételére. A kamera zakatolása minden más hangot elnyomott. Természetesen egyből elindult egy kamera a Sparks budapesti raktárából Győrbe, de így is elvesztettünk volna pár órát. Leállni életveszélyes lett volna, mert a börtönben a szűkös időkeret miatt minden percre szükségünk volt. Végül folytattuk a munkát, és az, hogy egyes jelenetek így is hallhatóak, az kizárólag Major Csaba hangmérnök érdeme.
Filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?
N. D.: A legjobban Hajdu Szabolcs nagyjátékfilmjét várom.
Filmhu: Milyen díjra érzed esélyesnek a filmedet?
N. D.: Ezen nem sokat gondolkozom, majd a zsűri megítéli.
Filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?
N. D.: A filmet 35mm-re forgattuk, és ennek az volt az ára, hogy minden beállítást csak kétszer, maximum háromszor tudtunk felvenni. Utólag persze jobb lett volna több variációból válogatni, de valamit valamiért. A filmet 35 mm-es kópiáról vetítve tudjuk megmutatni.
Filmhu: Melyik A-kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed?
N. D.: Bármelyiken.
Filmhu: Hány néző tenne téged boldoggá?
N. D.: Elsősorban nem az érdekel, hogy hány néző nézte meg, hanem, hogy sikerült-e valamit átadni, elmesélni a nézőnek. Számomra elsősorban ekkor jelenik meg a filmkészítés értelme. Nagyon örülök, hogy a filmet beválogatták a vidéki filmszemlére is, és így levetítik Veszprémben, Keszthelyen, Balassagyarmaton és Gyöngyösön is.
