Filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattad le?
Nagy István: Sokszor a puszta véletlennek köszönhető egy ötlet, ezúttal épp a Filmszemléről hazafelé tartva a hazai börtönhelyzetről beszélgettünk Gáspár Zoli barátommal, aki a film egyik szakértője és - egy jelenet erejéig - szereplője is. Ő a munkájából kifolyólag rendszeresen jár büntetés végrehajtási intézetekbe, és megdöbbentő adatokat mondott arról, hányan ülnek ma Magyarországon börtönben, mennyibe kerül a napi ellátásuk és ehhez képest mennyire nem hatékony ez a büntetési forma. Különösen megdöbbentett a fiatalkorú bűnelkövetők rendkívül magas száma Borsodban. Kíváncsivá tett, milyen alternatív büntetési stratégiák léteznek és ezek mennyire képesek elérni a kívánt eredményt, a fiatalkorúak esetében. „Civilben” egyébként épp ezzel a korosztállyal (16-20) foglalkozom egy művészeti iskolában. Napi szinten látható, hogy milyen csapdák leselkednek rájuk és mennyire tájékozatlanok ezen a téren a diákok és szüleik egyaránt, sőt akár tanáraik is. Az önkifejezésnek például több olyan formája van, ami - ha sajátosan értelmezik - törvénybe ütköző. Próbáld meg ezt érthetően elmagyarázni egy kamasznak.
Filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?
N.I.: A stáb minden tagja Miskolcon él vagy köze van a városhoz. Állandó alkotótársammal, Ruszkai Nórával már évek óta közösen készítünk dokumentumfilmeket, ez a film is közös munka. A legtöbb felvételnél csak mi ketten voltunk jelen, ami jót tett a forgatás hangulatának. Nyilván senki sem beszél szívesen az elkövetett bűncselekményeiről úgy, hogy azt élesben rögzítik is. Jó volt látni, ahogy a szereplők fokozatosan hozzászoknak a kamerához, elfelejtik a mikrofont. A film képi világát még az első forgatás előtt meghatároztuk, és erre építettünk rá mindent, így a stábot is.
Filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?
N.I.: A költségvetés legnagyobb részét az MMKA-nál nyert támogatás alkotta, a maradékot a gyártó cég, a Kunt Ernő Képíró Műhely fedezte.
Filmhu: Mi volt a legjobb, illetve legrosszabb élményed a forgatás alatt?
N.I.: Talán az, hogy megtaláltuk a két főszereplőt, illetve, ahogy kibontakozott kettejük története. Robi sztoriját már ismertük, ő volt a kiindulási alap. Petinél viszont kifejezetten a bűncselekmény volt a döntő. Egy helyi szinten nagy port kavart bűntényt követett el, ráadásul homlokegyenest más társadalmi közegből jön, mint Robi, ezért is választottuk őt. Izgalmas feladat volt megtalálni a közös pontokat két ennyire eltérő személyiségű és hátterű fiatal között. A legtöbb párhuzamra szinte csak a vágáskor csodálkoztunk rá. Talán ez a legjobb az egészben: több mint egy évig dolgozol egy filmen, tervezed, szövögeted a szálakat, követed az eseményeket, aztán mikor már éppen aggódni kezdenél, hogyan is fog ez összeállni, kiderül, hogy magától is működik. Volt ok valódi aggodalomra is persze, az egyik szereplő például eltűnt egy hónapra a kritikus időszakban úgy, hogy semmilyen módon nem volt elérhető. Egy ideig komolyan úgy tűnt, hogy nem tudjuk vele befejezni a forgatásokat.
Filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?
N.I.: Elsősorban a dokumentumfilm termés érdekel, pl. Csáki László Bádogvárosa, de nagyon kíváncsi vagyok pl. Groó Dini játékfilmjére is.
Filmhu: Milyen díjra érzed esélyesnek a filmedet?
N.I.: Azt szeretném, ha mások éreznék esélyesnek…
Filmhu: Melyik A kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed?
N.I.: Például az IDFA-n…
Filmhu: Hány néző tenne téged boldoggá?
N.I.: Az tenne boldoggá, ha azok is látnák a filmet, akiknek szól, és a Szemle után elindulna a maga útján.
Filmhu: Mi a legmeghatározóbb élményed a magyar filmszemlével kapcsolatban?
N.I.: Ez egy olyan mustra, amit minden évben izgalommal vár az ember, még akkor is, ha nincs bent filmje. Érdekes dolog látni, kit milyen mai téma foglalkoztat ma Magyarországon és, hogy hogyan változik pl. a dokumentumfilmes műfaj évről évre. Minden évben érnek erős impulzusok, amelyek továbbgondolásra késztetnek és hosszú távon is nyomot hagynak.
