2014. 10. 14. filmhu
Nagyapáink mítosza
Így látják a fiatal kritikusok
Szeptemberben kritikusi pályázatot hirdettünk, melyre 94 írás érkezett. A pályázók öt film közül választhattak, melyek közül többet a Magyar Filmhét is műsorára tűz. A legjobb írásokat már kiválasztottuk, és ezeket most közzé is tesszük. Ezúttal A berni követ van soron.
A berni követ első kockáival, kamaradráma-jellegével és választott műfajával bármennyire is azt sugallja, nem a forgatókönyvíró Köbli Norbert korábbi,
A vizsga című filmjének utánnyomott változata kíván lenni. A svájci történet vállaltan kevesebb – kevésbé ambíciózus és konzervatívabb történetvezetéssel bíró fikció –, ugyanakkor talán akaratlanul is több, mint a csavaros kémthriller: egy kiforrottabb, érettebb és történelmi szempontból jelentősebb film.
Bár a történet két évvel a forradalom után játszódik, a rendező Szász Attila és Köbli filmje mégis egy ízig-vérig ’56-os sztori. Hősei szabadságharcosok, akik a forradalom értékeiért küzdenek, lehetőségeikhez mérten, idegenbe szakadva is. A valós eseményeken alapuló történelmi keret üdítően friss, egy ezidáig kevéssé ismert szálát boncolgatja a forradalom politikai utóéletének. Témaválasztásában jó arányérzékkel kerüli el a történelmi tablóalkotás nagyképű igényét, új nemzeti hősöket „termel ki” ugyan, de saját jogon, vagyis nem azzal, hogy megteremti, hanem hogy bemutatja őket.
A szinte végig egy követség háromszintes épületében játszódó túszdrámán nem lehet számonkérni az izgalmat, a film szünet nélkül adagolja a feszültséget, egy pillanatra sem lassító cselekménye pedig fokozatosan eszkalálódik. Köblinek a film rendezésén is alaposan átsütő profizmusa ezen a fronton érzékelhető leginkább: maga az eseménysor hangsúlyosabbá válik, mint a képiség, amely csupán néhány lassításban, kitartott közeliben csúcsosodik ki. A forgatókönyv diktálta tempót elbírja ugyan a film, de más értékeiből veszít emiatt, a nézőnek pedig némi hiányérzete támad. A 76 perces játékidőbe egy átlagos hosszúságú nagyjátékfilm cselekményét sűrítették a készítők, és részben ennek tudható be, hogy egyes karakterek elnagyoltak, a háttértörténetek hiányosak vagy rövidre zártak, bizonyos motivációk pedig homályban maradnak.
A fordulatok és konfliktusok feszültségét A vizsgára szintén jellemző zárt, klausztrofób terek által dominált szerkesztettség támogatja. Míg ott a több külső jelenettel is dolgozó film szegényes utcaképein akaratlanul is az alacsony költségvetés nyomait láthattuk, itt a túszdráma-helyzet tökéletesen indokolta (másrészt a magyar tévéfilmes formátum motiválhatta) a zárt helyszínek fojtogató túlsúlyát.
Nézz bele a filmbe!
A komoly előélet nélküli magyar műfaji film gyermekbetegségei azonban A berni követet sem kerülték el teljesen. Apró hibái között – a már említett kimunkálatlanságok mellett – látunk példát valószínűtlen problémamegoldásra (pisztollyal szétlőtt acélzár), a történetbe erőszakolt romantikus szál(ak)ra, vagy a hollywoodi filmekben természetes, ám a magyar thrillerben még mindig esetlenül hangzó, ütősnek szánt egysorosokra.
Nem minden ízében hibátlan mozi tehát A berni követ, mégis új színt visz a reneszánszukat élő 56-os filmek sorába, sőt, formátumát tekintve még többet is tesz, forradalmi tud lenni. Okos történetvezetésével, dokumentomokkal igazolt történelmi hátterével, újszerű hősei segítségével leszámol a magyar tévéfilm mint lefilmezett színház sótlan és elavult hagyományával. Erényeinél és jelentőségénél fogva többre lenne hivatott, és – még ha hossza ezt nem is indokolná – megérdemelné a mozifilm-formátummal járó magasabb státuszt. Értékét emeli, hogy tökéletesen szembe megy a Szabadság, szerelem leegyszerűsítő nemzeti romantikájával, ráadásul hiányzik belőle a Kolorádó Kid mesterkélt álspontaneitása is. Lírizált dokumentum, mely sajátságosan történelmi és magyar, mégis univerzális értelmű, mondanivalója pedig örökérvényű.
A berni követ legnagyobb erénye, hogy hozzájárul a magyar film egyébként hiányos, túlcsorduló pátosztól mentes és elfogulatlan történelmi mítoszképzéséhez, amely minden egészséges nemzeti filmkultúra része kellene, hogy legyen. Az elmúlt évek talán legjobb ’56-os filmje, kötelezően ajánlott.
Szerző: Szerényi Tamás
A berni követet október 16-án és október 18-án vetítik a Cinema City MOM Park Moziban.
