A műfajban itthon a mai napig a 2005-ös Csak szex és más semmi számít igazodási pontnak és pozitív példának, de az utóbbi években a Coming Out, a Megdönteni Hajnal Tímeát és a Nyitva is teljesítette a zsánerrel szembeni alapvető elvárást: könnyedek voltak, humorosak és szórakoztatóak. Kialakult egy minőségi minimum, amit a magyar romkomok szimpatikus gyakorisággal meg is ugrottak. Ehhez képest a Kölcsönlakás még csak odáig sem jutott el, hogy leverje az elődei által egy kicsit magasabbra rakott lécet. Mintha egy imbolygó léptű atlétát láttam volna, aki megpróbálkozik néhány aprócska ugrással, aztán legyint egyet, és átkullog a léc alatt. Ismét ott vagyunk, hogy egy hazai vígjáték büntet az igénytelenségével.

Rögtön a legfontosabb összetevő, a humor szinte teljes egészében hiányzik belőle. Körülbelül annyi van benne, mint víz a Marson. Szóval rá lehet lelni, de keményen meg kell küzdeni érte a lehangolóan gyenge és kínos poénok kősivatagában.

Haumann Máté és Balla Eszter (fotó: Intercom)

Ez nem budiajtó” - dörren rá a kocsiajtót becsapó feleségére a magát alfahímnek képzelő férfi, majd azzal dicsekszik el, hogy ő még a könyvtárban is dugott a zs betű alatt. Viccesnek egyik megszólalása sem nevezhető, bunkónak, illetve szánalmasnak viszont annál inkább. És még rengeteg riasztó példát lehetne hozni besült vagy lejárt szavatosságú poénra.

Dobó Kata első rendezésében kétszeresen bevált forráshoz nyúlt. Ray Cooney színdarabjából készült sikeres debütfilmje, A miniszter félrelép, majd a Játékszínben éveken át szerepelt a Kölcsönlakás-ban, amit szintén Cooney írt John Chapman segédletével. Bombabiztos ötletnek tűnt tehát megfilmesíteni.

A színészek kiválogatásánál még nem történt hiba. A Moszkva tér és a Kontroll óta fájdalmasan kevésszer láthattuk a moziban Balla Esztert, remek ötlet volt újra felfedezni őt a film számára. Klem Viktor megérdemelt már egy kvázi főszerepet, Martinovics Dorina lendületes játéka még ebben a filmben is imponáló, Szabó Simonról pedig azt képzeljük, hogy még álmában, motyogva is képes lehet megnevettetni az embert.

Oroszlán Szonja (fotó: Intercom)

A bajok azokkal a bugyuta helyzetekkel kezdődtek el, amiket ezeknek a jobb sorsra érdemes színészeknek el kellett játszaniuk. Megharcoltak a rájuk aggatott szerepekkel, de egy ponton túl már tehetetlennek bizonyultak, a műfajhoz illő bájos ügyetlenkedés átfordult teljes idiotizmusba. Szomorú látni Haumann Máté szerencsétlenkedését, Balla Eszter őszinte erőlködését egy teljesen jellegtelen karakterrel. Kiss Ramóna első mozifilmjében szexi alsóneműt viselve hempereg az ágyon, máskor meg a pumikájáról beszél. És még így is jobban járt, mint Oroszlán Szonja, akit egy ocsmány parókával tettek nevetségessé.

A cselekmény jobbára egy lakásban bonyolódik, ahová a legtöbb embert a szex iránti vágy tereli be. Esetlenül és körülményesen döcög előre a történet, nincs ami szórakoztasson, így csak az marad, hogy fejben siettessük az eseményeket, “Ne tököljetek, essünk túl rajta, csaljátok már meg egymást!” Alighanem egy kommersz romantikus komédiának nem azt a hatást kellene kiváltania, hogy jobb híján a félredugásnak szurkoljunk. Itt azonban az idiótának megírt karakterek miatt ez történik.

Kiss Ramóna (Fotó: Intercom)

Ahogy azt a csokornyakkendős Tahi Tóth Lászlót felvonultató bohózatokban már számtalanszor láthattuk, a kezdeti hazugságot további hazugságok követik, és az egymásra épülő félreértések szabják meg az egyre kaotikusabbá váló történet irányát. Csak itt már jóval a csúcspont előtt erőltetetté válnak a félreértések. A rendezés is idomul a forgatókönyv gyatra minőségéhez, még egy olyan egyszerű jelenetet is képtelenek voltak szakmailag normálisan felvenni, hogy festék ömlik Szabó Simon ruhájára.

Van több pozitív példa arra, hogy egy színész sikeresen vedlik át rendezővé. A Fehér isten-t vagy a Jupiter holdjá-t jegyző Mundruczó Kornélról ma már kevesen tudják, hogy színészként kezdte, A Susotázs-zsal kis híján az Oscar-gálára kijutó Tóth Barnabás is előbb volt színész. Dobó Katának viszont beletört a bicskája, annak ellenére, hogy a szintén elsőfilmes producer mellett egy technikai rendező, Gulyás Buda is segített neki.

A Kölcsönlakás teljes kudarc, ami még a Pappa Pia trash-élményét sem adja meg. Amíg Nagy Feró dunaparti mókázása röhejes túlkapásaival eljutott arra a szintre, hogy elmondhassuk róla, ez annyira rossz, hogy már élvezetes, addig Dobó Kata filmje megreked ott, hogy rettentően kínos ez az egész.

KÖLCSÖNLAKÁS, 98 perc, 2019.

Rendező: DOBÓ KATA. Történet: RAY COONEY, JOHN T. CHAPMAN. Forgatókönyv: BÚSS GÁBOR OLIVÉR. Operatőr: SEREGI LÁSZLÓ. Zene: CZOMBA IMRE. Vágó: KOMLÓSSY-SZÁNTÓ ANNAMÁRIA. Technikai rendező: GULYÁS BUDA. Producer: SÁROSI MONA. SZEREPLŐK: BALLA ESZTER, HAUMANN MÁTÉ, MARTINOVICS DORINA, KLEM VIKTOR, KISS RAMÓNA, SZABÓ SIMON, OROSZLÁN SZONJA, KOPEK JANKA, GANXSTA ZOLEE, FEHÉR TIBOR. Forgalmazó: INTERCOM.