A Saul fia elkészítéséről elmondta, hogy nem sikerült koprodukciós partnereket találni Németországban, Ausztriában, Franciaországban vagy Izraelben. A kiszemelt partnerek arra hivatkozva utasították el a felkérést, hogy nem bíznak benne, mint rendezőben és túl nehéznek tartják a témát egy első filmhez. A Magyar Nemzeti Filmalap viszont "minden elképzelhető szempontból segített" és végül az 1,5 millió eurós (357 millió forint) költségvetés 70 százalékát az alap támogatása, 20 százalékát adókedvezmények, 5 százalékát pedig a holokauszt zsidó áldozatainak kártalanításáért küzdő nemzetközi civil szervezet, a Jewish Claims Conference (JCC) támogatása révén lehetett összeállítani. „Ezek a támogatók megértették, hogy nem egy szokványos holokauszt-drámát szeretnék készíteni.” – mondta a rendező.
A Saul fiát először a berlini nemzetközi filmfesztiválra, a Berlinaléra nevezték, ahol azonban nem válogatták be a versenyfilmek közé, csak a Panorama szekcióban kínáltak neki helyet. A döntést nem indokolták, de érezni lehetett, hogy "nagyon tétováznak" - mondta Nemes Jeles László. Hozzátette, hogy a filmet "minden ország megvásárolta, még a marslakók is", de németországi forgalmazó nem akadt. Elmondta, hogy a film nem mutat be bűnösöket, a néző "egy gépezet működését" látja és együtt kell élnie a bűntudattal, mert azt nem tudja áthárítani egyik karakterre sem. "Hogyan birkóznak meg ezzel a németek?" - vetette fel Nemes Jeles László. Arra a megjegyzésre, hogy a németek igen büszkék arra, hogy feldolgozták történelmüket, a rendező azt mondta, hogy joggal büszkék erre. "Annál is meglepőbbek ezek a reakciók" - tette hozzá.
Hozzátette: az volt a célja, hogy a nézőt az érzelmek felől ragadja meg és a lehető legnagyobb mértékben korlátozza a lehetőségét annak, hogy a néző elmeneküljön az érzelmei elől. Ehhez egyetlen személyre kell irányítani a figyelmet, aminek révén a befogadó "egyfajta követője" lesz a film fő karakterének, így csak az jut el hozzá, amiről a filmbéli alak tudomást vesz. Mint mondta, ezt a koncepciót a korábbi kisfilmjeiben kísérletezte ki. Nemes Jeles László kifejtette, hogy a koncentrációs táborokat bemutató korábbi játékfilmek a túléléséről szóltak, és ez a szemléletmód szükséges volt ahhoz, hogy egyáltalán készülhessenek filmek a témáról. A Saul fia nem ilyen film. "Nem a kivételt akartam megmutatni. Azt akartam megmutatni, hogy milyen volt" - mondta a rendező.
Nemes Jeles László a film hangmérnöki munkájáról is mesélt. A film hangsávján több, mint négy hónapig dolgoztak. „A hangmérnök is olyan, akát egy zeneszerző” – mondta a rendező. „A zörejeknek, úgy ahogyan a zenének, össze kell érniük, folytatniuk kell egymást, akár egy saját farkába harapó kígyónak. Egy sziréna például egy emberi üvöltés hangjába folyhat át.”- hozta fel példaként a rendező. Nemes Jeles azt is elárulta, hogy a film csupán körülbelül 90 snittből áll, azonban így is dinamikus tud maradni, kommentálta meglepetten a riporter. „Manapság a snittek inflációját vehetjük észre, pedig a szemnek és az agynak nincs szüksége ilyen rengetegre belőle.” – monda Nemes Jeles László.
(Forrás: MTI, Die Welt)
