A Sapientia konferenciája hiánypótló, mivel magyar nyelvterületen gyakorlatilag az egyetlen évenként megrendezett filmes konferencia, amely nemzetközi diskurzust jelent a magyar filmes szakemberek számára. Az angol és magyar munkanyelvű rendezvényen éppúgy bemutathatják kutatásukat nemzetünk képviselői: tanárok, diákok, doktoranduszok, mint Európa más országaiból, sőt, a tengerentúlról érkező tudósok. Idén Sydneytől Stockholmig, Dél-Afrikától Oroszországig megannyi távoli vidékről érkeztek előadók.
Az efféle konferenciák témájával általában két baj szokott lenni: vagy túl szűk, ha például kizárólag egy kultikus rendezőre összpontosít, vagy túl tág, amibe ki-ki a maga kedve szerint magyaráz bele bármit. Tavaly a Valóság vagy fikció? elnevezésű konferencián is hallhattunk olyan előadásokat, melyeknek vajmi kevés köze volt a mozgóképek valósághoz vagy fikcióhoz való viszonyához. Az idei Új hullámok mindkét hibát elegánsan elkerülte, bármennyire is tág volt a témamegjelölés, szinte valamennyi előadás reflektált a filmes újhullám régi-új jelenségére. Az első nap nyitó előadását Yvonne Spielmann, az University of the West of Scotland professzora tartotta Új hullámok az összehasonlító médiatanulmányokban címmel. Az ezt követő szekciókban hallhattunk a számítógépes játékok filmre gyakorolt hatásáról, a múzeumi videóinstallációról, mint a filmbefogadás új teréről, és a különböző mediális formák találkozásáról.
Számos klasszikus és kevésbé feldolgozott rendezőt állítottak középpontba az előadók, hallottunk Jean Rouch, Agnes Varda, Jean-Luc Godard, Alfred Hitchcock, Aki Kaurismaki, Abbas Kiarostami, Chris Marker, Hong Sang-Soo, Eric Rohmer, Wes Anderson, Spike Jonze és még sok más rendező munkásságáról.
A konferencia egyik célkitűzése volt, hogy a kelet-európai (új-újhullámokkal kiemelten foglalkozzon, ezen belül is elsősorban az új évezred magyar és román filmjével.
 |
| Az egyetlen rendszeres nemzetközi diskurzus a magyar filmes szakemberek számára |
A magyar témájú előadásokban terítékre került Hintsch György Németh László regényéből adaptált filmje, az Iszony (1967), Esterházy Péter és Gothár Péter Idő van című művei (az irodalmi szöveg és a film összehasonlítása), és a 2000 utáni filmtermésből Fliegauf Benedek Tejútja. Általánosabb képet igyekezett nyújtani az új magyar filmről Stőhr Lóránt előadása, melynek címe Teatralitás a kortárs magyar filmben, és a második napon elhangzó: A test problematikája a rendszerváltás utáni új generáció filmjeiben. A kelet-európai új hullámokról, a magyar, a cseh és a lengyel film hatvanas évekbeli egymásra hatásáról tartott előadást Szekfű András, melynek végén Roman Polanski Két ember és egy szekrény (1958) és Szabó István Koncert (1963) című rövidfilmjeit vetítette le.
A második napon két tematikusan egységes szekcióban vehettek részt a hallgatók, az egyik a portugál mozi múltját és jelenét tárgyalta, a másik pedig a 2000 utáni román filmmel, az úgynevezett román újhullámmal foglalkozott. A nyitó előadást Doru Pop, a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára tartotta, melyben a román újhullámot filmnyelvi szempontból elemezte. Egy másik előadás az autoritás problémája felől, míg egy harmadik az allegorikus olvasati lehetőségek felől közelítette meg az új román filmet, ez utóbbi előadás a kortárs magyar filmmel hasonlította össze az áramlatot.
A szervezők jövőre új témával és változatlan vendégszeretettel várják a filmmel és médiával foglalkozó kutatókat, tanárokat és diákokat.
