A Welcome című kisfilmben a kamasz Dávid (Vilmányi Benett) tíz év után hazatér édesanyjával a határ melletti otthonába. Zsebpénz-kiegészítésként kockázatos üzletet folytat: párszáz euróért menekülteknek segít átkelni a magyar határon. Egy este nem a terv szerint alakulnak a dolgok, a határ mentén elszabadul a pokol. A Két csík főszereplője, Liza (Sodró Eliza) hiába várja, Gábor (Vilmányi Benett) nem jön haza éjjel. Másnap Liza elmondja a nagy hírt, Gábor azonban nem úgy reagál, ahogyan azt a lány elképzelte. Ez akár fordulópont is lehetne kettőjük kapcsolatában. A két rövidfilm rendezője, Dudás Balázs rengeteg érdekességet megosztott velünk a forgatásokról, a beszélgetés alatt meg is nézhető mindkettő.

Welcome

Dudás Balázs 2015-ben végzett a SZFE-n Gothár Péter rendezői MA-osztályában, a Welcome volt a diplomafilmje. Vizsgamunkáját eredetileg nagyjátékfilmként képzelte el. Erről az ötletről az osztályfőnök lebeszélte, de az alapkoncepció átöröklődött a félórás kisfilmbe: “Tudtam, hogy van ez a lázadó fiú, aki melós háttérből jön, és valami olyasmit csinál, amiről a családja nem tud, és emiatt morális dilemmába keveredik. A film stílusa is megvolt a fejemben, realista drámát akartam.

A témakeresés idején a csapból is a menekültválság folyt, egy YouTube videóban viszont olyan aspektusára bukkant, ami korábban még nem hallott: “18 éves vajdasági srácok szerepeltek benne, akik kitakart arccal és eltorzított hanggal nyilatkoztak arról, mekkora business menekülteket átvinni a határon. Ültek egy garázsban, szívták a füvet és arról dumáltak, ki mit fog csinálni a pénzből, amit ezzel keresnek. Éreztem, hogy ez az a világ, amiben a filmnek játszódnia kell és elkezdtem utánamenni, hogy kik is ezek a srácok.

Nem volt egyszerű dolga, a videó készítőjén keresztül ugyan sikerült eljutnia hozzájuk, de csak egyikük állt kötélnek, és ő is csak úgy, ha nem készítenek róla felvételt, mert már a YouTube-szerepléséből is nagy balhé lett. "Szabadka mellett, Magyarkanizsán találkoztunk vele egy kocsmában, és megegyeztünk, hogy csak jegyzetelek. Onnan lementünk a határra, körbejártuk az útvonalakat, ahol át szokták vinni az embereket. Kérdezősködtünk mindkét oldalon, még rendőr is megállított minket, hogy miben sántikálunk. Elég sokat megtudtam a helyi indulatokról. Ezekből a tapasztalatokból írtam meg otthon a forgatókönyvet."

Dávid, az embercsempészettel próbálkozó főhős szerepét Vilmányi Benett kapta a kisfilmben, akit Balázs az egyetemi gólyatáborban ismert meg, és már akkor eldöntötte, hogy együtt akar vele dolgozni. A főszereplő társát, a sportkocsiban szerb rappet bömböltető fiút a vajdasági születésű Kovács Tamás alakította: “Ezeknek a srácoknak van egy virtusa, amihez hozzátartozik a melegítőgatya, a kivagyiság és a pénzzel való villogás. Tomi rögtön vette a lapot, vajdasági srácként jól ismeri ezt a stílust, nem is áll tőle nagyon messze.”

Dudás Balázs helyszínkeresésen

Balázs a filmet a szerb határnál akarta volna leforgatni, de gyártási szempontok miatt a fővároshoz közelebb eső helyszínt kellett választania. “Nem is a kerítés miatt akartam a határ környékét, hanem mert Ásotthalomnál egész más a környezet, a tájnak megvannak a saját jellegzetességei, tele van mezőgazdasági területekkel, fóliasátrakkal, az erdőből rögtön szántóföldre lehet kibukkani. Az egész sztorit úgy írtam, hogy közben a fejemben újra végigjártam a helyszínt.

Hasonló helyszíneket a pest megyei Dabas közelében találtak, itt állították fel a saját kerítésüket, de kihívások is akadtak a terepen: “Vettünk hozzá 30 méter szögesdrótot és felhúztuk egy mezőn. Az erdő, ahol Benették először átfutnak a menekültekkel, lápos, mocsaras terület volt. Kint volt egy tábla, hogy viperák is lehetnek, de ezzel nem akartuk ijesztgetni a stábot, és szerencsére nem találkoztunk eggyel sem.

Vilmányi Benett és Dudás Balázs a hajnali üldözés előtt

A forgatást alapból nyolcnaposra tervezték, de már az elején megcsúsztak: “Megmaradt bennem az ambíció a nagyjátékfilmből, mindent bele akartam tenni még így is, hogy fél órára rövidült. A legnehezebb jelenettel kezdtük, az üldözéssel. Demerungban akartam, amihez eleve fél-egy óra áll rendelkezésre, közben meg sok statisztát kellett mozgatni, autót és kutyát is koordinálni. Ezt el is rontottuk, ment a kukába az egész. Nagy tanulság volt, hogy az első napra nem szabad ennyire bonyolult dolgokat rakni, mert a stábnak még össze kell szoknia, rutintól függetlenül kell egy-két nap, amíg mindenki felveszi a rendes tempót. Ezt végül pótforgatnunk kellett, így összesen tizenegy napot dolgoztunk.

Az üldözéshez állatidomár hozott egy rottweilert, aki a valóságban is félelmetes volt: “Egy táskára lett beidomítva, mindig arra ment és jól széttépte. Van a jelenet, amikor elkapja Kovács Tomi karakterét, ott az idomár öltözött be helyette. Ha az a kutya 60-70 km-es sebességgel rohan és nekiugrik valakinek, aki nem tudja, hogy forduljon közben, akkor tuti eltörik a gerince. Ott, ahol úgy tűnik, mintha Tomi kezét harapdálja, valójában a kezében lévő táskát rágta. A kutyának olyan ereje van, hogy amikor Tomit lehasaltattuk, a táskánál fogva simán elhúzta magával a földön.

Szabó Mátyás rendezőasszisztens és Bántó Csaba operatőr a pótforgatás után

A forgatás szeptemberben zajlott, de a legutolsó pótforgatásra csak karácsony előtt egy nappal, december 23-án került sor. Vilmányi Benett ebben a jelenetben a határőrrel harcol az erdőben, aki fojtogatni kezdi. “Bele kellett menni a patakba, ami éppen hogy nem volt befagyva. A szereplők ruhája alatt neoprén búvárruhák voltak, ezzel lehetett valamennyire kompenzálni a hideget, de tudtuk, hogy csak egyszer lehet ráfutni a felvételre, különben megfagynak.” A fagy nehézségei hitelesebbé tették a szereplők közti harcot.

Az első diplomavetítésen még egy hosszabb változatot mutattak be a filmből, ami Benett monológjával indít, miközben a határ felé haladnak. A vetítés utáni reakciók alapján ez a végleges verzióból kikerült, helyette a kontextust bemutató felirat kapott helyet. A kész kisfilm sorra halmozta a fesztiválsikereket, a Friss Húson a legjobb színésznek járó díjat nyerte el, a BuShón fődíjat, a CineFesten CineNewWave-díjat kapott, a Magyar Filmkritikusok pedig 2017 legjobb kisfilmjének választották.

Két csík

A Welcome sikerei ellenére az egyetem után Balázs bárhova pályázott különböző filmtervekkel, nem kapott támogatást. “Úgy éreztem, hogy most már nagyon kell csináljak valamit. Az egyetemen tényleg az volt, hogy mindig filmet kellett csinálni, nem akartam ebből kiesni, olyan rendező lenni, aki 5 évente készít egy filmet.” Szerencsére a fiókban lapult kinyomtatva egy sztori, ami segített neki.

A Két csíkot ihlető történetre egy Facebook csoportban bukkant rá korábban, ahol egy férfi egy meghamisított terhességi teszt történetével akarta lejáratni a volt barátnőjét. “Nem pont az volt, ami a filmünkben történik. Érződött benne a bosszú és a fájdalom, de az keltette fel a figyelmemet, hogy semmennyire sem derült ki, hogy a lány mit élt át. Leírtam magam elé a papírra, hogy mi történik a lánnyal. Ott volt két egymással ellentétes történet és eszembe jutott a saját korábbi párkapcsolatom is, a saját emlékeimmel töltöttem ki a cselekményvázat. Mindenkinek megvan a saját kis világa, érdekes, hogyan tudunk elmenni egymás mellett úgy, hogy ezzel fájdalmat okozunk a másiknak.”

Akkoriban futott az Ernelláék Farkasénál, nagyon bírtam, hogy mi mindent meg tudtak csinálni pár szereplővel és egy helyszínnel. Belém villant, hogy basszus, ez meg csak két szereplő és egy lakás, ezt kevésből is ki lehet hozni.” A legtöbb időt a két főszereplő keresése vette igénybe: “Először a lányt akartam megtalálni. Egy olyasfajta huszonéves csajt, akiben már dolgozik, hogy anya szeretne lenni és van tapasztalata a párkapcsolati harcokkal. Körülbelül tíz lánnyal beszélgettem, akikkel nagyjából képben voltam ilyen téren az egyetemről. Sodró Elizát viszont nem ismertem, csak egy castingon láttam évekkel ezelőtt, de bevillant az arca és elhívtam, hogy szeretnék vele találkozni. Erről az első beszélgetésről Liza utána azt mondta, hogy olyan volt, mintha a pszichológusnál járt volna.

A beszélgetések után rögtön úgy érezte, hogy Eliza jól tud kapcsolódni a szerephez. “Azt akartam, hogy ez egy közös munka legyen, abból tudok instant reakciókat előhívni, azt tudom meglepni, könnyen helyzetbe hozni, aki ehhez tud kapcsolódni.” Együtt kezdték megnézni a színészeket a férfi szerepére. “Benett itt abszolút tartalékos volt, azt mondtam, hogy tudom róla, hogy jó, nézzük meg, de szerintem nem ő lesz az. Megnéztük és mégis tökéletes volt. A castingon kialakult helyzetekből a forgatókönyvbe is beletettem.

Sodró Eliza a felvételen

A karakterből kifejezetten Benett miatt lett zenész, Balázs pedig úgy érezte, hogy a filmnek jót tesz a lírai vonal: “Egy zárkózott fiút akartam, aki valamiféleképp a művészetén keresztül éli meg a dolgokat. Benettről tudtam, hogy volt egy zenekara, édesapja is zenész, neki viszont kimaradt a zenei karrier, miután felvették az SZFE-re.

A filmben előadott két dal a színész szerzeménye: “Jártam a nyakára, hogy mutasson dalokat. Rendeltem is tőle, leírtam, hogy miről kéne szólnia, de nagyon érződött rajtuk, hogy így születtek, nem őszinték. Már sokadik alkalommal voltam nála, amikor megmutatott egy félkész dalt, amit egy lánynak írt, akivel párkapcsolati válsága volt. Mondom, na látod, hát erről beszélünk! Ez a dal került a film elejére.

Vilmányi Benett dalszerzés közben

A Két csík elnyerte a Blue Danube Filmfesztivált fődíját, a Malter vándor filmfesztivál második helyezését, a Magyar Független Film és Video Szövetség a legjobb kisfilmnek választotta, és operatőrét, Bántó Csabát a Kovács László és Zsigmond Vilmos Operatőr Versenyen díjazták.