Megélte a huszadik század sok kalandját és megpróbáltatását, a történelem minden fordulatával együtt, már a születése is 1944. nyarára, a bombázások idejére esett. Német származású édesapját nem ismerte, leginkább nagyszülei nevelték, egészen hat éves koráig, amikor bentlakásos internátusba került. Hiába járt az Eötvös Gimnáziumba, ami akkoriban reálgimnáziumként működött, mégis egész életét az írásnak szentelte.

Ám még előtte érdekes kitérőt tett a víz világába, ugyanis az M/S „Hazám” és az M/S „Duna” magyar tengerjáró hajókon szolgált, kezdetben hajóinasként, majd fedélzeti matrózként és végül hajókormányosként. Az utóbbi ranggal szerelt le a Duna-tengerhajózási Részvénytársaságtól (DETERT). ,,Rengeteg kikötőt láttam, mindenféle népeket, országokat. De bármilyen furcsa, a fő látvány a tenger. Nem az a tenger, amit a partról látunk, hanem amit a hajóról, amikor már nem vesz körbe semmi szárazföld. Ott lehet látni a tengert igazán” - fogalmaz egy életútinterjújában

(fotó: Wikipédia / Stekovics Gáspár)

Hirtelen, ifjontifellángolásból szerelt le három év után - nyilatkozatai alapján ma már néha kicsit bánja a döntését -, és útja a ELTE Bölcsészkarra vitte, ahol az Olasz és a Filozófia szak mellett, az Általános Nyelvészeti Tanszéken, Zsilka Jánossal mélyedt el a szemantikában, jelentéstanban. Későbbi életét és munkáit is áthatja nemcsak a irodalom, de a latin kultúrához való erős vonzódás is.

Évfolyamtársai, Bódy Gábor és Magyar Dezső vitték be a filmesek közé 1969-ben, amikor az Agitátorok című alkotáshoz kerestek amatőr szereplőket. A Magyar által rendezett film a Tanácsköztársaság 50. évfordulójára készült, ám nem mutatták be, mert a provokatív filmesszé úgy vizsgálja a radikális baloldaliság egyetemes kérdéseit, a forradalom természetrajzát, hogy parabolisztikus módon az 1956-os eseményekre és az egy évvel korábbi prágai tavaszra is utalt. A film dobozban maradt, Dobai pedig a filmet készítő Balázs Béla Stúdióban. 

 

Az Agitátorok forgatásától, 1969-től, a hetvenes évek közepéig sokoldalú tevékenységet folytatott a BBS alkotóközösségében, nem csak forgatókönyvet írt, de maga is rendezett, szerepelt, asszisztensként is dolgozott. Ám ennek nem volt hangos visszhangja, mert a legtöbb általa írt forgatókönyvből készült filmet betiltottak, és hasonló sorsa jutottak saját rendezései: az Archaikus torzó (1971), az önéletrajzi ihletésű Anyám (1975), illetve Együtthatók (1973) is, amelynek filmtekercseit különös módon, részben ellopták a BBS raktárából.

Egészen 1994-ig dolgozott a MAFILM-nél, kezdetekben rendezőasszisztansként, majd forgatókönyvíróként - leginkább a Hunnia Filmstúdióban. És bár elsősorban forgatókönyvíróként ismerjük, több filmben is kapott kisebb-nagyobb szerepeket, így láthatjuk feltűnni Tarr Béla Sátántangójában századosként, vagy a Werkmeister harmóniákban Hanna Schygulla oldalán. ,,A torinói lóban is szerepelhettem volna. Szardíniában játszódik az a rész, amit nekem kellett volna csinálni, nem lett volna bonyolult, de utána még jött volna a szinkron, és nem vagyok színművész…” - emlékezett vissza egy Filmvilágnak adott interjúban.

Kétségkívül legnagyobb sikereit Szabó Istvánnal való közös munkáival élete meg. Forgatókönyvíróként nemzetközi hírnevet szerzett magának azáltal, hogy Klaus Mann regényéből nagyformátumú filmcselekményt írt Szabónak, és az ebből készült Mephisto-ért Cannes-ban megkapta a legjobb forgatókönyvért járó díjat, majd elnyerték a legjobb idegennyelvű filmnek járó Oscar-díjat. Ez további nemzetközi koprodukciós felkéréseket eredményezett (Der Verdacht: F. Dürrenmatt, Budavár visszavívása: A. D. 1686, Rembrandt van Rijn, Amrita Sher-Gil), Szabóval pedig létrehozták a rendező ’80-as években készült trilógiájának további két alkotását, a Redl ezredest (1985) és a Hanussent (1988) - amelyek közül mindhárom elnyerte a BAFTA-díjat is. 

 

Szabó István átveszi az Oscar-díjat és megköszöni az alkotótársainak, közöttük Dobai Péternek

,,Én azt szerettem, hogy amikor kész a forgatókönyv, tele instrukciókkal a rendező felé, akkor elmegyünk néhány napra egy szállodába és ott mérlegre tesszük az írást. Ha ott sarokba szorítanak, akkor változtatok bizonyos jeleneteken, dialógusokon, vagy monológokon. De az nem jó, ahogy amíg írja az ember, aközben figyelik, üldözik” - mesélte Dobai a munkamódszeréről és arról, hogy miért nem szeretett dramaturgokkal együtt dolgozni. ,,Nekem könnyebb forgatókönyvet írni, mint regényt, mert ha elakadok, felhívhatom a rendezőt, aki tudja oldani azt a pontot, ahol lemerevedtem.

Hiába köszönhetünk neki sok legendás alkotást, Dobai a forgatókönyvírást és a filmezést elsősorban pénzkereseti lehetőségnek tekintette, igazi hivatásának az irodalmat érzi. ,,Pasolinivel szólva a forgatókönyv egy átmeneti struktúra, azért jön létre, hogy a filmben megszűnjön. Ezt tudomásul kell venni. A forgatókönyvet nem hasonlítanám a regényhez, bár van epikai erőtere (dialógus, jelenet), de még Michel Butornak és más strukturalistáknak is muszáj, hogy leírjanak dolgokat, hogy a szem, az agyvelő tudja követni. A forgatókönyvnél viszont néhol elegendőek a jelzések, mert ott van a rendező, az operatőr és a színész, mint végrehajtó. Ahol egy forgatókönyvírónak élesen, jól jelen kell lennie, az a dialógus és a jelenet. (…) Ha pénz kellett, az autómba benzin, akkor elvállaltam egy forgatókönyvet, és meg is írtam. Megkaptam a pénzem, és ment is az autó. Minden forgatókönyvet pénzért írtam, mikor az anyagi helyzetem jobbra fordult, már nem volt szükségem rá” - vallja meg a Filmvilágban. És valóban, filmográfiája szerint 2005 óta nem írt forgatókönyvet, közel húsz éve szenvedélyének, a szépirodalomnak szenteli életét.

 

Bűntetőexpedíció (r.: Magyar Dezső, 1970)

Dobai első megvalósult forgatókönyvét Magyar Dezső rendezte, és 1913-ban az Osztrák-Magyar Monarchia egyik kis falujában játszódik, ahol valaki megöl egy osztrák tisztet. A császári és királyi hadsereg lovasszázada a helyszínre siet, hogy rendet tegyen, a falubelieknek pedig esélyük sincs velük szemben. A Böntetőexpedíció, mint Dobai sok más munka, a múltban játszódik, méghozzá az I. Világháború előestéjén, mégsem klasszikus történelmi film. A megtorlására készülő katonai alakulat történetét időről időre megbontják a jelenetekben felvillanó archív felvételek töredékei. Az archívok és a jelenben forgatott részek izgalmasan keverednek egymással, és sajátos stílust hoznak létre.

 

A Ragályi Elemér által fényképezett film érdekessége még, hogy eredetileg egy sorozat első darabja lett volna. A Hat brandenburgi verseny című filmterv hat epizódból állt, a Monarchiával foglalkozó részt a fasizmus követte volna, majd mindegyik rész az erőszak és a líraiság, a brutalitás és a szépség dialektikáját bontotta volna ki, ám a tervek közül csupán a Bűntetőexpedíció készülhetett el a BBS-ben.

A film megtekinthető a Filmio-n


Archaikus torzó (r.: Dobai Péter, 1971)

Bár Dobait elsősorban íróként, költőként és forgatókönyvíróként tartjuk számon, néhány filmet rendezett is a Balázs Béla Stúdió kötelékében. Első alkotása az Archikus torzó volt, amely többi művével elletétben nem fikciós alkotás, hanem portréfilm egy amatőr testépítő-filozófusról, aki bár kitűnő eredménnyel érettségizett, de nem tanult tovább, hogy munkája ne akadályozza életvitelében. Szabadidejét arra fordítja, hogy testét és elméjét fejlessze, saját készítésű eszközökkel súlyzózik, Spinoza, Goethe, Pirandello műveit olvassa, ám különös, társadalomtól elzárt élete magányossá is teszi.

 

A filmet betiltották, arra hivatkozva, hogy egy individualista, antiszociális, kártékony ember portréját vázolja föl. Emiatt Dobai narrációt illesztett a filmhez, amely Marxra hivatkozva negatív példaként tünteti fel főszereplőjét, míg az eredeti mű nem ítélkezik a nem megszokott életet választó ember felett. Érdekesség, hogy huszonhét évvel később, 1998-ban Szabó Sándor és Vásárhelyi Lajos újabb portréfilmet forgatott a még mindig ugyanolyan életet élő férfiról Változtasd meg élted! címmel.

A film online is megnézhető. 


Rosszemberek (r.: Szomjas György, 1978)

Szomjas György a Talpuk alatt fütyül a szél sikere után ismét easternt forgatott, amelyben a betyárvilágot úgy mutatta be, mintha a vadnyugat lenne. A film az 1979-es bemutatója után több mint félmillió embert csábított be a mozikba, és ugyan Szomjas nem készített több easternt, de ez szerencsére nem jelentette, hogy befellegzett volna a magyar westernnek, hiszen az ezredforduló után ismét feltámadt a műfaj, Hajdu Szabolcs a Délibábban, Kostyál Márk pedig a Kojotban hozta vissza a vászonra az easternt.

A Djoko Rosic és Derzsi János főszereplésével készült film a kiegyezés előtti, dunántúli szegénylegények világát, végnapjait eleveníti föl korabeli újsághírek, néprajzi anyagok alapján. A nincstelenség, a nyomor, a bosszúvágy fűti Gelencsér Jóskát és bandáját. Egy rablás alkalmával Jóska felismeri és megöli az öccsét kivégeztető marcali bírót.
A fllm bemutatójának 40. évfordulóján mi is írtunk róla

A Rosszemberek megnézhető a Filmion. 

 

Csontváry (r.: Huszárik Zoltán, 1979)

Huszárik filmjével érdekes Dobai viszonya, hiszen nem ő kezdte el megírni a könyvet, de mivel az eredeti forgatókönyvíró, Császár István kiszállt a munkából, őt hívták ,,tüzet oltani”. Dobainak nem volt sok kedve hozzá, többször nyilatkozott úgy, hogy már a kezdetektől látta, ez nem lesz olyan kaliberű film, mint Huszárik egyik előző alkotása, a Szindbád. ,,A film méltatlan volt Csontváry életművéhez. Ott van egy rossz sík, a civil ruhás Ichak Finci, aki a Latinovits vonalat viszi (fölöslegesen) végig a filmen. (…) Aztán ott van kosztümben is Csontváry, ez a második sík. (…) De van egy harmadik vonal is, a Zoli bohóc, azzal a hosszú ebéddel a Dayka Margittal. Ez egy átvétel a Szindbádból” - mesélte a Filmvilágnak.


A Csontváry mégis fontos film lett, a rendező mindössze 50 évesen bekövetkezett halála miatt az utolsó alkotása. Huszárik Zoltán itt sem hagyományos életrajzi filmet készített a maga korában meg nem értett zseniről. A Csontváry mentális utazásfilm, melynek elbeszélése (a Szindbádhoz hasonlóan) a szereplők belső, szubjektív világának logikáját követi.

A film megtekintehő a Filmion. 


Szabó ’80-as évek trilógiája: Mephisto, Redl ezredes, Hanussen (r. Szabó István, 1980 / 1983 / 1984)

Szabó István, ahogy a ’60-as és ’70-es években, az 1980-as években is elkészítette trilógiáját, ezúttal pedig Dobai Péter volt a társa a forgatókönyvírásban. Filmjeinek egy nyugat-berlini vetítéssorozatán Szabó megismerkedett Manfred Durniok német producerrel, az ő fejéből pattant ki, hogy megfilmesíthetné Thomas Mann fia, Klaus Mann Mephisto című regényét. ,,A Csontváry két és fél évig készült, a Mephistot egy hónap alatt írtam, ez Szabó Istvánon is múlt, az ő fegyelmezettségén, koncepcióján. Nem is olvastam a Klaus Mann-regényt, beleegyeztem abba, ahogy ezt a Szabó elképzelte. Csak megírtam azt, amit egy írónak teljesítenie kell” - mesélte a munkáról Dobai.

 

A fllm, amely a művészet hatalomhoz fűződő viszonyát járja körül, hatalmas sikert aratott, először Cannes-ban nyerte el a legjobb forgatókönyv díját, majd a brit BAFTA-díjat is elhozta, később pedig az Amerikai Filmakadémia választotta a legjobb idegen nyelvű filmnek, így lett az első magyar Oscar-díjas nagyjátékfilm.

A nagysikerű alkotást két másik közös munka követte, szintén együtt írták meg a trilógia további darabjait. Akár csak a Mephisto, Redl ezredes főszerepét is Klaus Maria Brandauer alakítja, és Szabó itt is a hatalom megszerzéséért és megtartásáért saját magát korrumpáló egyén dilemmáját árnyalta tovább. Bár Redl valós figura volt, aki orosz kettős ügynökként végzett tevékenységével komoly károkat okozott a Monarchiának, Szabót nem a történelem, vagy a politika érdekelte, hanem sokkal inkább az, hogy az egyén hogyan jut el saját belső árulásához, ahogy megtagadja saját származását és múltját.

 

Bár a hangsúly a fikción volt, Dobai a 350 oldalas forgatókönyv megírása előtt komoly kutatómunkát végzett, Egon Erwin Kisch oknyomozó újságcikkeiből, Stefan Zweig írásaiból és John Osborne színművéből is merített. A Redl ezredes is komoly sikereket ért el, Cannes-ban a zsűri díját kapta, a Brit Film- és Tv Akadémia a legjobb filmnek választotta, jelölték Golden Globe-ra és Oscarra is, ám a Mephisto hatalmas sikerének árnyékából nem tudott kilépni.

A trilógia befejező darabjának, a Hanussennek szintén Klaus Maria Brandauer a főszereplője, és témája is az előzőekhez hasonlóan a hatalom és a hozzá kényszeresen alkalmazkodó egyén különféle történeti korokban játszódó drámáit járja körül. A hipnotikus képességgel rendelkező Hanussen az 1930-as évek elején Berlinben aratja sikereit és már látnokként is viselkedik. Az uralomra kerülő nemzetiszocialista párt is felfigyel rá, és hiába próbál különleges adottságára, az emberek feletti vélt „hatalmára” támaszkodni, a propaganda kihasználja, majd miután fölöslegessé válik, elteszik láb alól.

 

Mindhárom film megnézhető a Filmio oldalán, a Mephisto ITT, a Redl ezredes ITT, a Hanussen pedig ITT.

Dobai Péter több mint harminc évig írta legendás magyar filmek forgatókönyveit és ő bár maga nem ezt tartotta hivatásának, a magyar filmtörténet sokkal szegényebb lenne a munkája nélkül.

Borítókép: Wikipédia / Stekovics Gáspár