A Hátsó lépcső főhőse a céltudatos, konzervatív Júlia a 90-es évek elején egyetemi ösztöndíjasként Párizsba utazik. Egy elegáns ház felső emeletén bérel apró lakást, ahová csak a félhomályba vezető hátsó lépcsőn keresztül lehet feljutni - ráadásul a mellékhelyiséget meg kell osztania egy idegennel. Kettejük csatározásának színhelye a hátsó lépcső lesz. Júliát egyszerre taszítja és vonzza az öntörvényű zenész, míg az otthoni világától, és benne Andrástól, a szerelmétől egyre távolabb kerül. A decens Júlia a lakásában igyekszik elfedni mindent, ami piszok, ami folt, bűz, ahogy önmagában is próbálja elfojtani a „piszkos” gondolatokat, egy ponton azért mégis megadja magát. Mikor András fél év után meglátogatja, nem kerülheti el a szembenézést önmagával.
Kiss Diana Magdolna és Nikola Parov közel kerülnek egymáshoz (fotó: Dósa Niki)
Júliát A nagy füzetben, a Szelíd teremtésben, és a Külalakban már megismert Kiss Diana Magdolna alakítja, itthon maradt párját pedig Mátyássy Bence. A francia ház idegenjét Nikola Parov játsza, de feltűnik majd a vásznon Monory Mész András és Vajdai Vilmos is.
Vajdai Vilmos sajtot árusít (fotó: Kovács Tamás Sándor)
A Vallomás, a Tudsz így szeretni?, és a Szakítópróba rendezője a producerrel, Fehér Károllyal (Pop Film) egy játszóterén találkozott össze, és meg is kérdezte tőle, hogy nincs-e kedve vele dolgozni. Lukács Dávid operatőrrel azonban nem először dolgoznak együtt, hiszen a Tudsz így szeretni? című kisfilmet is közösen készítették. A forgatókönyvet Pápai Pici Tóth Kriszta Take five című novella alapján May Szilviával együtt írta. Ő ajánlotta Tóbiás Tímea látvány- és jelmeztervezőt, akinek bár eddig nem volt filmes tapasztalata, nagyon jó ízlése és nagy színházi rutinja volt, így a film zárt, intim világába könnyen bele tudott helyezkedni. A Hátsó lépcső vágója Papp Szilvia lesz, zenéjét pedig Fodó szerzi.
Pápai Pici, Papp Szilvia és Tóbiás Tímea munka közben (fotó: Kovács Tamás Sándor)
Filmhu: Mi inspirált ennek a történetnek a megírására és megfilmesítésére?
Pápai Pici: Mikor elolvastam Tóth Kriszta Vonalkód című novelláskötetét, rögtön kiszúrtam ezt a novellát. Nagyon nekem szólt. De ezzel nem csak én voltam így, hanem Gothár Péter, sőt Can Togay is. Szerencsére én voltam kellően motivált arra, hogy a végén film is legyen belőle. Nagyon tudtam azonosulni a főhősömmel, aki Párizsba utazik egy egyetemi évre, hátrahagyva szerelmét, akivel az életét képzeli el. Miközben hatalmas terveket szövöget, hogy mit fog még kint csinálni, a hétköznapok ugyanarról szólnak: kukoricakonzerv, halrudacska, a mindig ugyanott elhúzó repülő, a szomszéd csoszogó lépte, és a szerelmétől érkező magnókazetták. Én magam is kint éltem külföldön a 90-es években, és pontosan tudom, milyen magányosnak lenni, leveleket írni és valójában egy beszűkült világban élni. Sőt azt is tudom, milyen egy biztosnak hitt párkapcsolatot felrúgni és megélni valamit, amitől ma más vagyok, mint aki voltam.
Lukács Dávid operatőr a kamera mögött (fotó: Kovács Tamás Sándor)
Filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
P. P.: Először éreztem azt, hogy egy csapat tagja vagyok, és mindenki ott akar lenni, ahol épp van. Egy emberként volt mindenkinek fontos, hogy a film elkészüljön. Eddig csak olyan filmeket csináltam, ahol én voltam az író, rendező, gyártásvezető, felvételvezető, produkciós asszisztens egy személyben. Nagy luxusnak éreztem, hogy végre van asszisztensem, Kopek Donát és van gyártásvezetőm, Pálmai Zoltán, akik azért vannak ott, hogy a film elkészüljön. Úgy éreztem magamat, mint aki egy campingből a Four Seasons luxuslakosztályába került.
Rendező az ablakban (fotó: Kovács Tamás Sándor)
Filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
P. P.: Egyik helyszínünk a lóversenypálya tribünje alatt épült fel, ahol rosszul kötött be valamit az Elmű, ezért a forgatás alatt lángolni kezdtek a kábelek és sok lámpa és technikai eszköz tönkrement. Aznapra be kellett fejeznünk a forgatást, ami nagy érvágás volt a produkciónak, mert az anyagi lehetőségeink nagyon szűkösek voltak. Ez a későbbiekben sok döntési kényszert hozott magával.
A stáb a lóversenypálya tribünjén (fotó: Kovács Tamás Sándor)
Filmhu: Kiknek szánod a filmedet?
{extrainfo} P. P.: A Hátsó lépcső annak a nézőnek szól, aki szereti azokat a közönségbarát művészfilmeket, amelyeknek egyik legjobban sikerült példája Sofia Coppola Elveszett jelentése vagy Wong Kar Wai Szerelemre hangolva című munkája. A klasszikus filmnyelvi elbeszélés sejtelmes kihagyásokkal, csendekkel lesz összetettebb, mélyebb. A filmet nem a cselekménye, hanem az atmoszféra, a magával ragadó erős hangulat és a sajátos humor határozza meg. Fontosak az apró gesztusok és kiemelten a hangvétel természetessége. Sokunkban megvan az az élmény, hogy egy hosszabb külföldi tartózkodás alatt magányosak vagyunk, és ez rákényszerít minket, hogy vizsgáljuk meg magunkat és az életünket egy másik perspektívából. A film alapélménye, hogy más vagyok, mint aminek gondoltam magam, illetve más is vagyok. Ha engeded, hogy az ösztöneid felszabadítsanak, az életed szükségszerűen megváltozik, de ez következményekkel jár. Ajánlom mindenkinek, aki élt már külföldön, aki volt már szerelmes, és szakított, akinek volt már része egyéjszakás kalandban, és ezek összefüggéseiről el is gondolkozott.
Mátyássy Bence, Kiss Diana Magdolna és a 28. csapó (fotó: Dósa Niki)
Filmhu: Mi a kedvenc mondatod a Hátsó lépcsőből?
P. P.: A filmben nagyon keveset beszélnek, de ha ki kell emelni egy mondatot, ám legyen: "Használd a WC-kefét, te állat!"
A rendező Picassoval (fotó: Kovács Tamás Sándor)
Filmhu: A párizsi jeleneteket is Budapesten forgattátok. Hogyan tudtátok a francia hangulatot megteremteni itthon?
P. P.: Ez nagyon nehéz volt. Kezdetben azt terveztük, hogy csak a belsőket forgatjuk le itthon, és az utcai jeleneteket, illetve lépcsőházat majd Párizsban fogjuk felvenni. Ahogy realizálódott a film költségvetése, egyre világosabbá vált, hogy nem fér bele egy párizsi forgatás. Így úgy döntöttünk, hogy a film fő helyszínét, a lány manzárdszobáját, megépítjük. Mire ezt a döntést meghoztuk, nagyon sok dilemmán és helyszínkeresésen voltunk túl, de nem találtunk egyszerűen más lehetőséget. Párizsi lépcsőházat még csak-csak találtunk, de olyat, ahol egy elegáns lakás is van, sőt gyönyörű fürdőszoba, lehetetlennek bizonyult. Végül isteni szerencsével találtunk egy üres lakást egy elegáns házban, és ott felépítettünk a nappaliban egy csodaszép fürdőszobát és lakást, amit a forgatókönyv szerint teljesen eláztattunk.
Az eláztatott fürdőszoba (fotó: Kovács Tamás Sándor)
Gondolkoztunk, hogy mitől Párizs a Párizs? Az egyik utcajelenetbe beleírtunk egy elegáns kalapos nőt két agárral. Na, ez meg is tette a hatását, turisták csoportjai jöttek fényképezni. Színesbőrű szobalány viszi a vasalt ruhákat a főúrhoz, a film végén pedig egy fekete srác biciklizik be a képbe.
"Színesbőrű szobalány viszi a vasalt ruhákat" (fotó: Kovács Tamás Sándor)
Filmhu: A Hátsó lépcső párkapcsolati témát boncolgat, de többi filmed is mindig az emberi kapcsolatok körül forog. Az életben is "lelkizős" vagy? Személyes témák ezek?
P. P.: Igen, azt hiszem, hogy elég lelkizős vagyok. Talán minden rendezőnek a személyes témája kell, hogy legyen a választása, ez nem is lehet másképp. Hiszen nem véletlen, hogy mért mondott valamire igent. Mert érdekelte, valamit megmozgatott benne. A film alapgondolata szerint a civilizált társadalmakban bűnnek ítélik az ösztönvilágunk kiélését, ezért inkább elfojtják azt, tudomást sem véve a létezéséről. Ez feszültséget, magányt, olykor robbanást eredményez. Ám ha engedjük, hogy az ösztöneink felszabaduljanak, ez következményekkel jár. A filmbeli főszereplőnő, a maga racionális módján a civilizált értékrendet képviseli, míg a hátsó lépcső az ösztönvilágot a maga fülledt, veszélyes, de érdekes atmoszférájával. Míg a hősnő eleinte a főlépcsőház világához tartozik (vagy legalábbis szeretne oda tartozni), később felfedezi a hátsó lépcsőházat, amelynek főhőse Nicola.
Nézd meg Pápai Pici Vallomás című kisfilmjét
Filmhu: Mit gondolsz, lehet látni egy filmen, hogy nő rendezte? Hogyan érint, ha "női film"-ként jellemzik egy alkotásodat?
P. P.: Szerintem lehet látni a rendezésnél, és a témaválasztásnál is. Kevés akció- és sience fiction film rendezőnőt ismerek. Nézzétek meg Sofia Coppola vagy Susanne Bier filmjeit! Mindegyik nagyon finom, érzékeny világ, és emberi kapcsolatokról szólnak.
Engem személy szerint nem zavar, ha „női rendező”-ként jellemeznek. Persze attól függ, hogy milyen közegben mondják. Akkor persze zavar, ha ez a kategória azt a sztereotípiát takarja, hogy „lelkizős szar”, meg sem nézem.
