Piros és lila szalaggal átkötött leveleik csak 1998-ban, a rendező édesapjának halála után kerültek elő ismét. „Nagyon megrázó olvasmány volt” – ismeri el Gárdos Péter, akinek több mint tíz év kellett ahhoz, hogy hozzá tudjon nyúlni az anyaghoz. Ráadásul egy íróbarátja is megkérte, hogy „adja neki a sztorit”, és bár Gárdos szerint ez a barátja ezerszer jobb könyvet írt volna, de nem volt hozzá szíve, hogy átengedje neki a történetet. A rendező azonos című regénye végül néhány éve jelent meg.
Seregi László operatőr, Gárdos Péter rendező és Horgas Péter art director (fotó: Valuska Gábor)
A film előkészítése még a Magyar Mozgókép Közalapítványnál kezdődött, majd indulásakor a Filmalap is megerősítette, hogy támogatja a produkciót, igaz, témája miatt csak európai koprodukcióban tudta azt elképzelni. A svédek végül „többszöri nekifutásra” igent mondtak, és az izraeliek is beszálltak a filmbe. Erről már Szekeres Dénes producer mesélt, aki elmondta azt is, hogy nagyjából 535-540 millió forintból valósul majd meg a Hajnali láz, a bemutatót pedig jövő januárra tervezik.
Szekeres Dénes producer (fotó: Valuska Gábor)
A stáb forgatott már néhány napot Jeruzsálemben és Svédországban is, a magyarországi munkálatok azonban csak most kezdődnek. Izraelben az idős Lilit alakító Gila Almagorral dolgoztak együtt – karaktere a történet szerint visszaemlékezik a háború után történtekre –, aki jelenleg egyike a legnépszerűbb és legismertebb izraeli színésznőknek (a magyar nézők például Steven Spielberg Münchenében láthatták); őt Gárdos Péter „varázslatos, tüneményes színésznőnek” nevezte, aki játékával nagyon sokat hozzátett a filmhez.
Schruff Milán és Piti Emőke (fotó: Valuska Gábor)
A fiatal Lilit Piti Emőke alakítja, aki a sajtótájékoztató után arra a kérdésünkre, hogy el lehet-e felejteni, hogy a rendező édesanyját alakítja a filmben, határozottan azt válaszolta, hogy nem lehet, de a forgatás alatt mégis erre kell törekedni. „Én nem gondolok arra, hogy most a Gárdos Péter apukáját játszom” – jelentette ki ugyanakkor a Miklóst alakító Schruff Milán. A film egyébként háromnyelvű lesz – a Svensson nevű orvost alakító Gyabronka József például végig németül fog beszélni, egy másik doktor (Lindholm) ugyanakkor – erős svéd akcentussal – magyarul. Az ő szövegét egy Budapesten dolgozó svéd diplomata mondta fel, a doktort alakító Máté Gábor pedig ez alapján tanulta meg a szövegét. És hogy a két fiatal főszereplő számára mit jelent, hogy háromnyelvű lesz a film? „Kínt és rettegést” – neveti el magát Piti Emőke. A színészeknek amúgy komoly fizikai erőpróba is ez a szerep: a sajtótájékoztatón például Schruff Milán elmondta, hogy a szerep kedvéért 10-11 kilót fogyott eddig (és 3-4-et még szeretne): 110. napja tart a diétája, naplót vezet arról, hogy mit evett, és napi szinten 800 kalóriát vehet csupán magához.
(fotó: Valuska Gábor)
A sajtótájékoztatón többször felmerült a hitelesség kérdése – a filmbe archív képkockák is bekerülnek majd, az alkotók azonban arra törekednek, hogy a nézők ne vegyék észre, melyik az archív, és melyiket forgatták most. A cél, hogy a nézőhöz minél közelebb hozzák az akkor történteket. Gárdos Péter elmesélte, hogy a svéd írói konzultáns ragaszkodott hozzá, hogy az eredeti verzióval szemben (mely befogadó társadalomként ábrázolta Svédországot) megjelenjen az is, hogy a svéd társadalom egy része támogatta Hitlert. „Ha nem írja bele, hogy volt itt egy réteg, amely tisztelte Hitlert, akkor hiteltelen lesz a film” – vetették fel a rendezőnek a svédek, és így került végül a történetbe a Hitler-párti Björkman alakja, akit Roger Storm alakít.
Sűrített változat - Interjú Gárdos Péterrel
Filmhu: Mindig egyértelmű volt az ön számára, hogy a szülei történetéből egyszer film fog készülni?
Gárdos Péter: Mindig vágy volt bennem, hogy ezt megcsináljam, de tizenvalahány évig képtelen voltam leülni a gép mellé, hogy megírjam. Mindig elhatároztam, de soha nem tudtam leírni az első mondatot. Nagyon speciális dolog volt, hogy mikor szakadt át ez a gát. Már három és fél éve folyik ennek a filmnek az előkészítése, tehát többször nekikezdtünk. Különböző svéd koprodukciós partnerek voltak, akik beléptek, majd visszamondták. Német koprodukciós partnerek beléptek, majd visszamondták különböző indokoknál fogva, és én akkor azt gondoltam, hogy a sors vagy a papám nem engedi ott fentről, hogy ez a film elkészüljön. Aztán egyszercsak hirtelen minden összeállt, mintegy varázsütésre, egészen hihetetlen módon. És akkor mégis csak azt gondoltam, hogy valamilyen módon ott fent akarják ezt az égiek.
Filmhu: Ezek miatt a nehézségek írt először regényt a történetből?
G.P.: Igen. Az az igazság, hogy nekem volt egy forgatókönyv-kezdeményem, melyet a Nemzeti Filmalap elődje, az MMKA elfogadott, de azután nyilvánvaló volt, hogy a magyar filmszakma egy ideig leáll. De én egyszerűen nem bírtam ki, hogy valamilyen módon ne öntődjön formába a történet, és akkor született meg a regény, amely két éve meg is jelent.
(fotó: Valuska Gábor)
Filmhu: Rendezőként mennyire lehet elfelejteni, hogy a saját szülei történetéről van szó?
G.P.: Kötelező. Ha nem felejtem el, akkor ezt a filmet nem lehet megcsinálni. Tehát tudatosan manipulálom magam, hogy ne hasonlítsam, hogy ne mondjak, hogy ne gondoljak arra, hogy az én apám és anyám hogyan viselkedett volna ebben a helyzetben, hogy ne dúljanak fel a gyerekkori emlékeim, hogy az apám hogyan mozgott és bizonyos dolgokat hogyan csinált, hogy ne legyenek benne az anyám gesztusai. Nem szabad, mert akkortól kezdve egy félresikerült rekonstrukció lesz a történet, tehát nulláról kezdem.
Filmhu: A színészek kiválasztásánál mi volt az elsődleges szempontja?
G.P.: Azon túl, hogy érzékenyek és tehetségesek legyenek, a legfontosabb szempontom az volt, hogy legyen a múltjukban valami, valami olyan dráma vagy tragédia, amely után ők már valamilyen módon újrakezdték. Bizonyos dolgokat nem lehet elmagyarázni. Ugye, ez a film arról szól, hogy 1945-ben két fiatal ember – a poklok poklán túljutva – elhatározza, hogy ő pedig mindenáron élni fog, és mindenáron szerelmes lesz. Majdnem biztos vagyok benne, hogy először az anyám is, meg az apám is a szerelembe szeretett bele, az életbe szeretett bele, azután egymásba. Az volt a szempontom a castingnál, hogy megkeressek olyan embereket, akik valamilyen módon átélték ezt a múltban. Tehát egy fekete lyuk van a rövid kis életük múltjában, akár a szüleikkel való viszonyukban, vagy valamilyen haláleset kapcsán. Amikor a castingon először találkoztam a színészekkel, akkor azt mondtam: csak beszélgessünk az életetekről. Nem volt feladat, nem volt jelenet, semmi nem volt, de igyekeztem azokra a pontokra rátapintani, ahol lehetett valamilyen dráma. Természetesen nem tudták, de valóban azok voltak előnyben, akik cipeltek magukkal valamilyen batyut. Nem véletlen az Emő és a Milán kiválasztása, ők cipelik ezt.
Gila Almagorral Jeruzsálemben (forrás: a produkció Facebook-oldala)
Filmhu: Azt tudjuk, hogy miért játszódik részben Svédországban a történet, de hogy került a filmbe a jeruzsálemi helyszín?
G.P.: Amikor beléptek az izraeliek, akkor ők azt kérték, hogy ne csak egy izraeli színésznő szerepeljen benne, de valamilyen módon szerepeljen Jeruzsálem is. És akkor nekem az jutott eszembe, mi lenne, ha ez a történet, ami egyébként úgyis egy keretjátékkal mesélődik el – ha úgy tetszik, a főhősnő megöregedve visszaemlékszik a múltjára –, tehát, ha ez a főhősnő Jeruzsálemben élne? Kitaláltunk hozzá egy sorsot. Ma már nagyon hálás vagyok a jeruzsálemi filmalapnak, hogy lehetőséget adott erre, mert egy csomó olyan dolog bekerült ezáltal a történetbe, amire nem is gondoltam. A Gila által játszott öreg Lili egy szenzációs helyen él, miközben látjuk a mindennapi életét, átéljük vele a saját sorsát – hiszen már egy beteg emberről van szó, aki többször rosszul lesz. Az ő sorsa, ha úgy tetszik, most már pandantja a fiatal Lili sorsának, és egy csomó dolgot hozzáad, amire az eredeti történet, az eredeti regény sem gondolt.
Ezzel kezdődött (forrás: a produkció Facebook-oldala)
Filmhu: Ha már a regényt említi – annak a történetnek az olvasói mire számíthatnak, mennyire lesz más a film?
G.P.: Nagyon más lesz. Nem csak azért, mert tizenhétszer írtuk át a forgatókönyvet. Nagyon hálás is vagyok a Filmalapnak, mert nagyon komoly segítséget adtak abban, hogy eltávolodjak a regénytől. Dramatikusabb, sokkal több olyan pontja van, ahol kiéleződnek a konfliktusok, és sokkal nehezebb a szerelmesek sorsa, mint a regényben. Én azt gondolom, hogy ez egy sűrített és élesebb változata lesz a regénynek.
