Ráduly György: ,,A film múzeuma a mozi”

Ráduly György: Elsősorban, hogy megemlékezzünk a Filmarchívum eddigi 60 évének áldásos munkájáról, és arról, hogy e nélkül nem lenne ma filmmegőrzés Magyarországon. Kevesen tudják, hogy a filmarchívumok létezése nem volt mindig evidens. Először 1936-ban, Párizsban Henri Langlois hívott létre egy egyesületi formában létrehozott intézményt, aminek a filmörökség megmentése volt a célja. A viharos XX. század nagy károkat okozott az európai, így a magyar filmállományban is. A némafilmjeinknek úgy a 10%-a maradt fenn, a többi megsemmisült. Ez nem csak a tragikus történelmi periódusok miatt történt, de azért is, mert a film a század elején még nem volt kiforrott művészeti ág. Inkább szórakoztatóipari irányzat volt, és rengeteg olyan film készült, melyekre senkinek nem volt szüksége miután kifutottak a mozikból. A nyersanyagot gyakran újra felhasználták. Az sem volt ritka, hogy a tűzveszélyes nitrocelluloid egyszerűen elégett. Még a párizsi Cinématheque-ban is, ami az első filmarchívum volt, előfordult, hogy tűzeset miatt számos film odaveszett. A filmmegőrzés mindig is nehéz küzdelem volt, amit újra és újra kellett kezdeni. A franciáknál a II. világháború volt a legnehezebb időszak a filmek megmentése szempontjából, de nem volt ez könnyű idehaza sem, a háború alatt és után jelentős filmállomány semmisült meg. A Filmarchívumnak jelentős szerepe van abban, hogy a magyar filmtörténet alkotásai fennmaradjanak a jövő generációi számára és eljussanak a közönséghez. A rendezvényünk egyik fő célja, hogy mindezt kommunikáljuk az emberek felé és a felújított filmeket láthatóvá tegyük nagyvásznon is.

Fotó: MTI

Filmhu: Az újjászerveződött Filmarchívum januárban került a Magyar Nemzeti Filmalap alá külön igazgatóságként, és elindítottatok egy 10 éves digitalizálási és restaurálási programot.

R.GY.: A Filmalap által meghirdetett filmfelújítási program keretében ki kellett választanunk azokat a filmeket, amelyeket évente restaurálunk. Ez mindig nehéz döntés, mivel mindent szeretnénk felújítva látni, de ez költséges és időigényes munka. A filmek kiválasztása ezért leginkább valamilyen aktualitáshoz kötődik. Olyan filmtörténész kollégák ajánlására történik, akik tisztában vannak a filmek és az alkotók jelentőségével és a kapcsolódó évfordulókkal. Idén egyértelmű volt, hogy Fábri Zoltán születésének 100. évfordulóját ünnepeljük meg és a program első lépésében újítjuk fel az életművének kiemelkedő alkotásait. Ugyanígy kerültek az idei felújítások közé a 90 éve született Dargay Attila filmjei vagy az idén 70 éve készült Valahol Európában. A Filmarchívum alapító okirata értelmében gondoskodnunk kell a filmek hosszú távú megőrzéséről, mentéséről, ha pedig kritikus állapotban vannak, akkor arról, hogy - akár új hordozón is - továbbmentésre kerüljenek. Fontos feladatunk a honi filmörökség széleskörű és hatékony terjesztése is, és a magyar és egyetemes filmkultúra oktatása, pontosabban a közoktatásban való felhasználása. Ezeket a missziókat igyekszünk teljesíteni a filmmaraton szervezésével is: bemutatjuk a közönségnek, hogy mivel foglalkozunk, milyen eredményei vannak megőrzésnek és felújításnak. A Maraton keretében meg szerettük volna mutatni azt is, hogy a Filmarchívum nem egy izolált szervezet, hanem nemzetközi környezetben működő közgyűjtemény.

A Filmarchívum filmraktára / Fotó: MNFA

Filmhu: Mi a haszna az archívumi együttműködésnek?

R.GY.: A világ filmarchívumait tömörítő FIAF (International Federation of Film Archives) nevű szervezetnek köszönhetően nem csak az archívum fejlesztését lehetővé tévő technológiai trendekről, szabványokról kapunk részletes tájékoztatást tőlük, hanem olykor elveszett filmek kópiáinak fellelésében is segítséget kapunk. A filmtörténet 120 éve során gyakran kerültek kópiák bemutatásra külföldön, így elvándoroltak kópiák Magyarországról. Amennyiben az itthoniak megsemmisültek, a külföldre kerültek esetében van esély arra, hogy még fellelhetőek. Erre jó példa a 2008-ban New Yorkban megtalált Kertész Mihály A tolonc című 1914-es filmje. A filmet a Filmalap támogatásával felújították és ismét forgalomba kerülhetett idehaza és külföldön is, ahol még moziforgalmazásban is bemutatták. A DVD és Blu-ray kiadványoknak köszönhetően a nagyközönség ismét megismerkedhetett Kertész Mihály korai alkotásával és először láthatta Jászai Mari játékát is. Idén is van egy jó hírünk: a Munkászubbonyt, Bródy István 1914-es rendezését elveszettnek hitték, de a holland filmarchívum értesített minket, hogy rábukkantak a film kópiájára. Kollégáink kiutaztak Hollandiába, és megállapították, hogy a film jó állapotban őrződött meg. Hamarosan hazakerül, és a jövő év elején digitálisan felújítjuk. Az érdekessége, hogy tudomásunk szerint ez az egyetlen fennmaradt film, amelyben láthatjuk Hegedűs Gyulát játszani. Az ő nevét hallva ma már csak azt tudja az emberek többsége, hogy egy utca a Vígszínház mögött, pedig valójában a színház ünnepelt színésze volt, és parlamenti kulturális tanácsadóként is dolgozott. Igazi sztár volt a maga korában, de pár fényképet és egy gramofon felvételt leszámítva semmilyen emlékünk nem maradt fenn a munkásságáról.

Kertész Mihály: A tolonc

Filmhu: Milyen filmeket hoznak a külföldi archívumok a fesztiválra?

R.GY.: Megkértük az európai filmarchívumok vezetőit, hogy hozzanak a gyűjteményükből olyan filmeket, amelyeknek van magyar vonatkozása. A francia archívum Henri Decoin 1938-as, Budapesten forgatott Egy pesti éjszaka című filmjét ajánlotta fel, melyben a nemrég elhunyt Danielle Darrieux játszott. Náluk újították fel, ez lesz a világpremier. Az olasz filmintézet, a bolognai Cineteca a Martin Scorsese World Cinema Foundation alapítványával közösen, 10 évvel ezelőtt felújította André de Tóth, azaz az 1939-ben emigrált Tóth Endre Két lány az uccán című filmjét, amit Budapesten forgatott. Idehaza kevesen ismerik a nevét, de Hollywoodban híres rendező volt. Rengeteg westernt készített, ő fedezte fel Charles Bronsont, akit akkor még Buchinsky-nek hívtak. Készített filmet Michael Caine-nel a főszerepben, a Piszkos játszma című háborús mozit, amit szintén bemutatunk a filmmaratonon, de a cseh, osztrák, szerb, a holland filmarchívum és az angol BFI mind küld nekünk „születésnapi ajándékba” magyar vonatkozású filmeket. Lesznek alkotások Pressburger Imrétől, Fejős Páltól, Ján Kadártól pedig az Üzlet a korzón.

Filmhu: Moziban érdemes nézni a régi filmeket is?

R.GY.: Igen, főleg azokat, amelyek digitális restauráláson estek át, hiszen olyan minőségi élményt adnak, amely a mai közönség igényét maximálisan kielégíti. A film „múzeuma” a mozi. Általában azt javaslom mindenkinek, hogy filmet első alkalommal moziban nézzen meg, aztán később már lehet újranézni tévén vagy mobilon is. Ahhoz, hogy megismerhessük a filmet a rendező eredeti szándéka szerint, teljes képi és hangi hatásával, a mozizás nyújtotta közösségi élmény keretében kell megnéznünk.

Filmhu: Jobb digitális kópiáról nézni ezeket a régi filmeket, mint 35 mm-es filmről?

R.GY.: Van bája annak, ahogy beszűrődik a vetítőgép zaja, ahogy a kópia öregedésével “esőssé” válik, de a nagyközönség elvárja a tiszta képet és hangot. A digitális restaurálás során ki lehet javítani a filmek sérüléseit. Szerintem Fábri Zoltán örülne, ha ilyen minőségben láthatná A Pál utcai fiúkat.

Fábri Zoltán: A Pál utcai fiúk

Filmhu: Korábban klasszikus magyar- és kelet-európai filmek franciaországi forgalmazásával foglalkoztál. Van közönsége a régi filmeknek?

R.GY.: Ezek a filmek már bizonyítottak, díjakat nyertek, szerette őket a közönség, a kritika rajongott értük, vagy éppen elutasította, de akárhogy is, az alkotás felhívta magára a figyelmet. A magyar film története bővelkedik komoly nemzetközi fesztiválsikerekben. Magyarországon az ötven fölötti korosztály nosztalgiából kedveli a klasszikusokat, a fiatalok viszont sokkal kevésbé érdeklődőek, mint például a franciáknál, az olaszoknál vagy a lengyeleknél. Azért lehet, mert ezekben az országokban korábban felismerték, hogy a filmtörténetet oktatni kell és a filmet használni kell a közoktatásban. Így aztán a filmkultúra az általános műveltség részévé vált, és a klasszikusok eljutottak a fiatalokhoz, erre pedig reagált a piac. Klasszikusokat vetítenek moziban, terjesztenek DVD-n, Blu-ray-en, VOD-n és tévében is megnézhetőek az értékes régi filmek. Idehaza ennek még az elején járunk, kevés terjesztési csatornánk van, de a Filmarchívum feladata az is, hogy ez változzon.

Fábri Zoltán: Körhinta

Filmhu: Mik a legnívósabb programok a fesztiválon?

R.GY.: 3 nap alatt 40 filmet fogunk levetíteni, kollégáink és a külföldi vendégek számos előadást tartanak, roppant intenzív és változatos a program. A Körhintával nyitunk az Urániában, szombaton pedig a Queen budapesti koncertjéről készített filmet vetítjük felújítva, amin olyan operatőrök dolgoztak, mint Koltai Lajos vagy Ragályi Elemér. Aznap este jön még a Moszkva tér digitális kópiája is, amit Török Ferenc részvételével kapott új fényelést. A záró napon, vasárnap Charles Drazin tart előadást a Vörös cipellők felújításáról, utána pedig Pressburger Imre rendezését is levetítjük. Az est során arról a korszakról emlékezünk meg, amikor a 30-as évek elején az UFA, azaz a német filmgyár és a magyar filmgyár együtt dolgozott, tucatnyi film készült Budapesten, magyar és német nyelven. Ezek a némafilm és a hangosfilm közötti átállás korszakának termékei: miután Jávor Pál eljátszotta a jelenetét a Rákóczi indulóban, megjelent a német alteregója, aki megcsinálta ugyanazt németül, és a film mindkét országban párhuzamosan került mozikba. A Hyppolitnak is készült német verziója, ami nagyot bukott, és nem is maradt fenn kópiája. Végül pedig az UFA leghíresebb filmje, a Metropolis zárja a filmmaratont. Szeretnénk minden évben jelentkezni egy ilyen fesztivállal.

Boritókép: MNF