2004. 05. 05. Nyers Gyula
Reklámparódia versus anti-reklám
Akasztják a hóhért
A média szünet nélkül bombáz minket a reklámokkal. Ráadásul a mi pénzünk teszi lehetővé, hogy potyogjanak reklámbombák, s az utcán, tévében ezredszer is visszaköszönjenek ugyanazok a reklámok, reklámarcok, szlogenek, mottók, logók. Gyakran és sokunkkal megesik, hogy valamely nagyobb (multi?) cég alkalmazottjaként nemcsak a munkahelyen vagyunk kapcsolatban napi nyolc-tíz órát egy bizonyos termékkel, szolgáltatással, hanem egészen hazáig, a nappaliig, hálószobáig kísér, követ bennünket a reklámözön.
5.A „kínai” példát viszi tovább, s teszi az ázsiai kereskedőket még nevetségessé a „Kínai Tesco” homlokzatfelirattal ellátott üzletecskéről készített fotó. A Tesco cég, illetve az általa forgalmazott „gazdaságos” csomagolás pedig ugyancsak kiváló táptalaj a reklámparódia számára, lásd: Tesco-mobiltelefon.
Itt most megállunk. Nem vonunk le konzekvenciát, nem csóváljuk a fejünket rosszallóan, és nem adunk hangot félelmeinknek az efféle reklámszörnyeken felnövekvő új generáció miatt. A folyamat megállíthatatlan, a rossz reklám kihívja maga ellen a sorsot, de félelemre semmi okunk. A társadalom védekező – olykor ellentámadásba lendülő – attitűdjéről van szó, mely a szüntelenül potyogó reklámbombák ellen irányul. A téma, az ötlet adott, az eszközök úgyszintén, gyerünk, alkossunk újat! A reklámparódia és az anti-reklám periférikus műfajnak minősülnek, bár megjósolhatatlan, nem csap-e majd át ez a fajta extremitás a „fősodorba”. Az iróniára mindig lesz vevő.