Az AC cikke kiemeli, hogy a kábítószerfüggő Rue (Zendaya) és barátainak története a hagyományos tinidrámákkal szemben nem a gimis életről szól, hanem inkább azt próbálja minél érzékletesebben visszaadni, hogy milyen napjaink tinédzsereinek bőrében lenni. Ezt Rév Marcell is megerősíti, szerinte egyáltalán nem a szereplők társadalmi hátterét akarják bemutatni, hanem a felnövés kérdéseivel és nehézségeivel foglalkoznak, melyek során kialakul valakinek a személyisége.
„Ezt az élményt mindannyian át tudjuk érezni” – idézik Rév Marcellt. Az Eufória alkotójában, Sam Levinson rendezőben, a főszereplő Zendayában és Rév Marcellban egyébként közös, hogy egyikük sem járt hagyományos amerikai középiskolába, amin sokat is viccelődtek a forgatás során.
Rév Marcell röviden kitér a Színház-és Filmművészeti Egyetemen töltött idejére. Az operatőr felidézi, hogy öt éven át tanultak világítani, és hogy az egyetemen nagyon szegényesek voltak a körülmények, korszerű felszerelés híján régi kamerákkal tudtak dolgozni. „Viszont valódi filmre forgathattunk, ami csodás volt, és kiváló tanáraink voltak” – emlékszik vissza.
Rév Marcell és Sam Levinson az Eufória különkiadásának forgatásán / Forrás: Az ARRI Rental Group Facebook-oldala
Sam Levinson az első közös filmjük, a Gyilkos nemzedék Sundance-premierjének alkalmával vázolta fel neki az Eufória tervét, ami egy izraeli minisorozaton alapult. „Sam olyan sorozatot akart csinálni, ami nem azt mutatja be, milyenek tűnik kívülről a Z-generáció, hanem azt, hogy hogyan képzelik el önmagukat.”
Rév nem nézte meg az izraeli változatot, így az egyáltalán nem befolyásolta a munkáját. A rendezővel inkább Paul Thomas Anderson Robert Elswit által fényképezett drámája, a Magnólia „organikus energiáját” akarták megfogni, ami Rév szerint a különböző történetszálait a kameramozgással köti össze. Fotóművészek munkáját, elsősorban Todd Hido külvárosi terekről készült alkotásait is tanulmányozta. „Olyan érzést keltenek, mintha az ember egyedül lenne a világban. Pont ezt a magányos, külvárosi Amerikát szerettük volna mi is létrehozni.”
Az első évad „megragadott pillanatok”-szerű képi világához viszonylag újonnan piacra dobott, nagyformátumú digitális kamerát és lencséket (Prime DNA lencsékkel felszerelt Alexa 65 kamerát) alkalmaztak, ami szokatlannak számított egy tévés produkciónál. Rév szerint ez annak felelt meg, mintha egy 35 mm-es lencsét használtak volna egy Super 35-ös kamerához. „Ez a lencse szép holdudvarhatást kelt, elveszi a digitális kép tisztaságát, amivel mindig meg kell küzdjek. Sokkal piszkosabb képet hozott létre, amit nagyon szerettünk.”
Rév Marcell a pilotot és három további részt fényképezett az első évadból, a világítás tekintetében minden esetben az egyszerűségre törekedett, ezt az irányt a többi részért felelős operatőrök is megtartották. A színeket helyezték a középpontba, a sárga-kék kontrasztnak a nappali és az éjszakai jelenetekben is meg kellett lennie.
Zendaya az Eufória különkiadásban / Fotó: HBO
A második évad forgatása a COVID-járvány kitörése miatt csúszott. A lezárások alatt Levinson és Rév leforgatta a Malcolm és Marie című nagyjátékfilmet, valamint két Eufória-különkiadást is. Mivel a második etapnak merőben más vizuális világot képzeltek el, a különkiadásokat arra használták, hogy képileg is összekössék velük a két évadot. A legnagyobb váltást az jelentette, hogy a digitális kamerákról átálltak a hagyományos nyersanyagra, 35 és 16-mm-es filmre is forgattak. Mivel a világítás és a nyersanyag egységes stílust teremtett, úgy érezték megengedhetik maguknak, hogy váltogassák a lencséket. „Összeállítottam egy gyűjteményt eltérő tulajdonságú lencsékből, amelyek közül mindegyik más szituációnak felelt meg.”
Az első különkiadás egyetlen helyszínen, egy éjjel-nappali étkezdében játszódik, ahol Rue és Ali vacsora közben beszélgetnek. Az operatőr minden eddiginél nagyobb szabadságot élvezett a felvételnél. Egy átlagos Eufória-részben nagyjából 100-120 jelenet van, itt viszont csupán két közeli, ahol az arcjátékon van a hangsúly.
„A kis döntéseknek – a fókusztávolság és a szemvonal magasságának meghatározása, az, hogy egy hüvelykkel jobbra vagy balra teszed a kamerát – nagyon megnő a jelentőségük. Itt minden a színészi játék támogatásáról szól. Ha nem döntesz helyesen, tönkreteheted az egészet.” A fókusztávolságot itt a jelenet intimitáshoz igazították. Széles látószöggel, a színészekhez közel kezdtek, majd fokozatosan távolodtak, és közben szűkebb lencsére váltottak.
Rév Marcell / Fotó: MTI/Kallos Bea
A második évadra szándékosan eltávolodtak a modern stílustól. Rév Marcell úgy fogalmaz, hogy egy „gimis emlékfoszlány” nosztalgikus érzete volt a cél. „Az agy sosem tisztán tárolja el az emlékképeket. Homályos lenyomatok lesznek belőlük.” Az operatőr ismét fotókból nyerte az ihletet, de ezúttal a Fortepan online archívumát kezdte böngészni. „Rengeteg régi fotót, főleg amatőr képet nézegettem, amik nem sikerültek tökéletesen. Rossz a fókusz, nincs jól exponálva, vagy valami kitakarja azt, amit ábrázolni akar.” Arra jutott, hogy ezt a nyers, amatőr hatást legjobban a Kodak új Ektachrome filmje tudja visszaadni. „Az Ektachrome fontos része lett a sorozat esztétikájának, az évad ötven százalékát erre forgattuk.” A maradékhoz Kodak 3 filmet használtak, és a világítással próbálták hozzáigazítani.
Az Ektachrome-filmre viszont nem könnyű dolgozni, rengeteg fényt igényel, és a monitoron sem lehet jól kivenni a fényszinteket, így az operatőr csak az ösztöneire és a fénymérőjére támaszkodhat. A nyitó házibuli jelenetet is erre a nyersanyagra fogatták, háromszor annyi lámpa kellett hozzá, mint a Kodak 3-as filmhez. A közelikhez viszont elég volt költségkímélő papírlámpákkal világítani. „Ilyenkor a fény egy vékony kontrasztot hoz létre az arcokon.”
Rév véleménye szerint ha az ember filmre forgat, folyamatosan fejben kell tartania az elképzelt képet, ami arra ösztönzi, hogy mindig átgondolja és újabb ötletekkel álljon elő. „Digitálisan már helyben is fényelheted a kész anyagot, így itt hozod meg a döntéseket. A hagyományos filmben sokkal több a rejtély – és én szeretem a rejtélyeket”.
A teljes cikk az American Cinematographer 2022. augusztusi számában (Volume 103, issue 78) olvasható. Köszönjük a Magyar Filmoperatőrök Társaságának, hogy felhívták rá a figyelmünket!
