A szombat a filmes szervezetek napja volt a Filmhéten, így előadást tartottak többek közt a Magyar Nemzeti Filmalap képviselői is, akik a benyújtott forgatókönyvekhez vagy filmtervekhez tőlük igényelhető támogatások legfontosabb jogi és pénzügyi kérdéseit ismertették. Dr. Zachar Balázs a támogatási típusok, a megfilmesítési szerződések alapjairól, és a producer és író közt fennálló szerződés részleteiről beszélt. Jung Zsuzsanna egy marketinges szemlélet kialakítását ismertette, amely már a forgatókönyv-fejlesztés és a gyártás folyamatánál elengedhetetlen fontosságú. Elmondása szerint már a filmterv kialakulásánál szükség van az alkotó részéről egy műfaji meghatározásra, és azt is fontos előre ki kell gondolni, hogy ki a film célközönsége, kinek szánják a filmet. A filmek hirdetésén kívül, pénzügyekkel kapcsolatos ismertetőt is tartott a Filmalap képviselete.
A Nemzeti Filmirodát dr. Taba Miklós igazgató és dr. Pethő Katalin igazgatóhelyettes képviselték szombaton, akik a szervezet bemutatása mellett az általuk kiosztott gyártási támogatásokról is beszéltek. A Filmiroda főként filmgyártással, kiskorúak védelmével, valamint az artmozik és artfilmek besorolásával kapcsolatos feladatokért felelős. A nemzetközi szervezetekkel való együttműködéssel kapcsolatban Dr. Taba Miklós a koprodukciók lebonyolításában vállalt szerepüket is ismertette. Az elmúlt négy évben a koprodukciós alkotásoknak és a tisztán magyar filmeknek kiutalt közvetett gyártási támogatás elérte a 70 milliárd forintot, valamint a nemzetközi filmgyártás számos prominens képviselője Magyarországra jött játékfilmeket forgatni, amit az igazgató nagyszerű eredményként értékelt. Dr. Pethő Katalin igazgatóhelyettes az eljárási rendszer bemutatásával folytatta az előadást. A Filmirodával való kommunikáció fontosságát hangsúlyozta, ami előfeltétele a filmgyártási támogatás igénybevételének. Az eljárás első pontja a cégregisztráció, ezt követi a gyártás/forgatás bejelentése, majd a kulturális teszt. A magyar részvételi arányok szerinti besorolás ezután csak akkor szükséges, ha a film közvetlen gyártási támogatást vett igénybe, fontos ellenben a támogatásra való jogosultság igazolása, illetve az esetleges adatváltozások bejelentése. Az igazgatóhelyettes a 2016. január 1-én hatályba lépő jogszabályváltozásokra is kitért, előadása zárásaként pedig jó tanácsokkal látta el a Filmiroda jelenlegi és jövőbeli ügyfeleit.
Részt vettünk a Médiatanács Magyar Média Mecenatúra Programjának szakmai beszélgetésén is, ahol a program koordinátora, dr. Kollarik Tamás és dr. Kocsis Noémi, az MTVA Mecenatúra igazgatója tartott előadást. A Mecenatúra Program pályázati rendszerének bemutatása során, dr. Kollarik Tamás részletesen ismertette az elmúlt öt év eredményeit, pályázatait, tapasztalatait, a folyamatosan megújuló pályázati rendszert, mely során 6,96 milliárd forintból 748 film elkészültét támogatták, ebből 28 televíziós film volt. Bemutatta a legújabb Mecenatúra katalógust, a 100 éves magyar animációt ünneplő Hunimation című kiadványukat, a Pályázati Tükröt és kitért az új elektronikus pályázati rendszerükre is. Az új EPR rendszert részleteiben dr. Kocsis Noémi mutatta be, aki az MTVA részéről az ún. „back office” szolgálatban koordinálja a mára már több ezer film és szerződés terjedelmes rendszerét. Az új rendszerről átfogó tájékoztató található a hatóság honlapján, a letölthető informatikai és szoftveres alkalmazásokat is beleértve, fontos kitét, hogy a pályázás előfeltétele a Filmirodai regisztráció, illetve a kormányablakoknál, vagy a NAV-nál is igényelhető ügyfélkapu-regisztráció. Az új elektronikus pályázati rendszerben nincs lehetőség hiánypótlásra, ebben segít, hogy csak teljesen kitöltött űrlapok tölthetők fel a rendszerbe. Kiemelte, hogy folyamatosan fejlesztik ezt a rendszert is, ezért különösen fontos, hogy a pályázók figyeljék a frissítéseket, valamint ellenőrizzék értesítési tárhelyeiket. Technikai kérdésekre azonnal válaszolnak, emailben és telefonon is.
A huszadik század legismertebb és legelismertebb iparművészéről, Róth Miksáról szóló alkotással kezdtük a szombati mozizást. A 150 éve született üvegfestő- és mozaikművész életéről Tóth Péter Pál készített ismeretterjesztő filmet Az üvegfestő - Róth Miksa művészete címmel, összegyűjtve és bemutatva műveit az 1800-as évek végétől egészen Róth 1944-es halálig. A szintén üveges apjától tanuló, majd külföldi utak során további tapasztalatokat gyűjtő művész 1885-ben alapított önálló műhelyt Budapesten, ami a második zsidótörvény 1939-es bevezetéséig kimagasló alkotások megszületésének adott otthont. Először a historizmus, majd a korszellemhez igazodva a szecesszió stílusjegyei jellemezték munkáit, amiket Magyarországon és külföldön járva egyaránt megcsodálhatunk palotákban vagy templomokban járva – például a Parlament üvegablakai is az ő nevéhez fűződnek. A film az ingerszegény beszélő fejes technika helyett végig a látottakat magyarázó narrációt alkalmaz, bár ezzel párhuzamosan hátránya a túlzottan sok aláfestő zene, ami sokszor elvonja a figyelmet az elhangzó információról, vagy egyszerűen csak erőltetett hangulatépítésre tett kísérlet benyomását kelti. Ettől eltekintve a film méltón mutatja be a sokrétű és termékeny művész pályafutását, és a művészettörténetben kevésbé jártas közönség számára is élvezhető.
A Metropolitan Főiskola diákjainak kisfilmjeiből két válogatást is láttunk a délután folyamán. Batka Máté LÁV on the MÁV című hangzatos kisfilmje egy kedves és romantikus történet. Egy fiú és egy lány két eltérő vágányon álló vonat ablakából megpróbálnak számot cserélni, de a lányé azelőtt elindul, mielőtt az utolsó két számjegyet is el tudná mutogatni a fiúnak. A fiú egy baráti jótanács hatására listát ír minden lehetséges telefonszámról, és szépen sorban felhívja őket, hátha egyszer a lány veszi fel a vonal túloldalán. A sok ember sok kis geget hoz be a történetbe, sosem tudhatjuk ki lesz a következő beszélgető partner. Sipos Bence Váltás című rövidfilmjében Hámori Gabi, Hevér Gábor és Schmied Zoltán szerelmi háromszögét ismerjük meg, amelyben a legfontosabb szerepet egy 50 éves rövidnadrág játssza. Ez a nevetséges ruhadarab kell ahhoz, hogy a két férfi közt vergődő nő felismerje a saját szabadságát és elszakadjon a két tohonya férfitól. A film stílusában még egy kicsit kiforratlan, de a három remek színész minden kis hibáért kárpótol.
Csoma Sándor szuggesztív hangulatú, csendes kis erdélyi faluba helyezte Tabula Rasa című kisfilmjét. 1990-ben, nem sokkal a Ceaușescu korszak leköszönése után két fiatal közt óvatos gyerekszerelem szövődik. A lány anyja és a fiú apja azonban nem kommunikálnak egymással: a két család közt titkok, árulások és sérelmek lappanganak. A fiatal, felnövésben lévő generáció szenvedi meg a korrupt és kegyetlen rendszer, és a szorult helyzetben lévő felnőttek hibáit. A film csodaszép főhőse, a kamaszodó Emma szemén keresztül ismerjük meg a csendes falu lakóit, egy letűnt kor árnyékában – ez a történet az ő "tabula rasája".
Almási Tamás tititája dokumentumfilm, de nem csak 90 perces játékidejével ér fel a nagyjátékfilmekhez. Noha láthatóan az elejétől a végéig tökéletesen hiteles és nem nem hágja át a dokumentumfilmes etikát, olyan a dramaturgiája, mint egy szkriptdoktorok által tökéletesített mozifilmnek. Nincsenek benne beszélő fejes interjúk, van viszont egy főhőse, Anti, a roma fiú, aki igazi underdog hős: iskolába alig járt, nyomortelepen él, halmozottan hátrányos helyzetben. Anti különleges: autodidakta módon megtanult gitározni. 60 másik fiatallal együtt felvételt nyer a Snétberger Zenei Tehetség Központba. Világa nagyot változik, ahogy a telepről a felsőörsi létesítménybe költözik, de nagy csalódására nem tetszik neki, amit lát. Óriási lemaradásban van iskolázottabb kortársaihoz képest: meg kell tanulnia kottát olvasni, de a szolfézs olyan számára, mint a matekóra. Komoly kihívások és rengeteg munka előtt áll, fejlődésre van kényszerítve a jelleme. Eléri a mélypontot, de végül mégis eséllyel száll versenybe a tehetségkutató fináléjában. Almási filmje van olyan jó, mint az ikerdarabjaként is tételezhető Drifter, ami negyedórával rövidebb, és a tititának is jót tett volna a szigorúbb vágás, vannak benne üresjáratok.
Az Act/or, Színház az egész világ :) :( című magyar nagyjátékfilmet versenyen kívül vetítették a Filmhéten. Berentz J. Anna és Mészáros Kitty filmje Londonban és Budapesten forgott, brit és magyar stábbal, olyan színészek, mint Törőcsik Franciska a női főszerepben és Scherer Péter mellékszerepben, sőt még Kovács Patrícia is feltűnik benne egy jelenet erejéig. A műfaja az alkotók szerint “docurealitydramavigjatekromance”: négy londoni színész lakótárs első szárnypróbálgatásait követi figyelemmel. A film egyetlen említésre méltó hátulütője, hogy ez egyikük főhőssé avanzsál, ami súlytalanná teszi a többiek szálát. Az egyik brit férfit egy szeszélyes magyar rendező (Dióssi Gábor remekel a komikus szerepben) Budapestre hívja szerepelni egy darabban, ami a kommunikációképtelenségről szól. A gond csak az, hogy egy hét van hátra a premierig. Ennek a szálnak kiforrott dramaturgiája van, kár, hogy gyakran megszakítja azt a többi karakter életének kevésbé eseménydús lekövetése. Dramaturgiai szempontból elég lett volna a főhős karakterére koncentrálni, vagy egyenlő drámát biztosítani minden figurának. Viszont összességében pozitív csalódás az Act/or, talán a Filmhét meglepetésfilmje is: rengeteg poén van benne, amik nem a legmélyebbek (gyakran kulturális és nyelvi különbségekre épülnek), de kétségkívül aranyosak és megnevettetnek. Ebben a filmben a legtöbb vicc jól van elmesélve, miközben hitelesen beszél a kezdő színészek élethelyzetéről.
