Filmhu: Meséljetek egy kicsit a kezdetekről, hogyan talált meg titeket, illetve hogyan találtatok ti rá Ricsi történetére? Mi volt, ami igazán megragadott titeket ebben a sztoriban?

Hörcher Gábor: Egy barátom, Horn Márton nyaranta gyerektáborokat szervezett Öcsön körülbelül 15 évvel ezelőtt. Ricsi, a főszereplő és barátai is részt vettek ezekben. Aztán egyszer csak 10 évvel később felbukkantak Facebookon, hogy ők még mindig ott vannak és rallyzni szeretnének. Akkor szólt nekem a Marci, hogy menjünk le és ismerjem meg őket, kérdezzük meg, hogy érdekelné-e őket, ha forgatnánk velük. Lementünk és készítettünk Ricsivel és barátjával egy demó anyagot. Akkor még azt gondoltuk, hogy két főszereplője lesz majd a történetnek. Engem azonnal megragadott a lelkesedésük, amivel a vágyaik és a lehetőségeik közötti távolságot akarták áthidalni. Az én célom, hogy filmet készítsek róluk, tekintettel a magyar dokumentumfilmes támogatások hiányára, semmivel sem tűnt racionálisabbnak, mint az övék, így rögtön látszott, jó csapatot fogunk alkotni.

Filmhu: Ha egyetlen emlékezetes napot, jelenetet vagy momentumot kellene kiragadnotok, mi lenne az?

H.G.: Az hamar kiderült, hogy Ricsi szülei elváltak, és édesapjának időközben új családja lett, de el kellett telnie 3-4 hónapnak, amíg felszínre került a konfliktusa apjával. Egyszercsak egy hatalmas családi veszekedés közepén találtuk magunkat, aminek a végén Ricsi majdnem nekiment az apjának. Ekkor tudatosodott bennem, hogy mennyire hiányzik neki az apja, és hogy ez milyen keserűséggel tölti el, de az is, hogy a vágya, hogy versenyző lehessen és kitűnjön a közegéből, valahova ide vezethető vissza. Számomra nagyon fontos momentuma volt ez a forgatásnak, hiszen egy olyan téma talált meg, ami korábban rendre tematizálta a munkáimat. Az én szüleim is elváltak, és a filmjeim, amelyek kizárólag fikciós rövidfilmek voltak addig, gyakran problémás, konfliktusos szülői kapcsolatokat ábrázoltak.

drifter2 600

Ricsi minden vágya, hogy rallyversenyző lehessen (Fotó: Becsey Kristóf, kép forrása: Facebook)

Filmhu: A film közel öt éven keresztül forgott – miért húzódott el ennyire a forgatás?

H.G.: A cél nem az volt, hogy sok-sok évig forgassunk, hanem az, hogy úgy forgassunk, hogy mindig jelen legyünk, ha valami történik a főszereplővel, hogy interjúk, rekonstrukciók nélkül mesélhessen a film. Így minden héten lejártam hozzá, és lent aludtam náluk 1-2-3 éjszakát, hogy ne maradjak le semmiről. Eleinte velem tartott Horn Marci barátom, utána egyedül forgattam egy darabig, és aztán operatőrkeresés közben megismerkedtem Becsey Kristóffal, és onnantól együtt alkottuk a kétfős stábot.  Egy intenzív 2-3 éves forgatást terveztünk. Két évvel ezelőtt kezdtük el vágni a filmet abban a hiszemben, hogy lezárult Ricsi életének ez a szakasza, és hogy elég anyagunk van a filmhez. A vágás lassabban ment, mint terveztem, de közben Ricsivel is történtek fontos dolgok, így tovább folytattuk a forgatást párhuzamosan az utómunkával. A közel 180 óra nyersanyagból másfél év alatt sikerült összevágni a film végleges szerkezetét.

Filmhu: A film három éve elnyerte a Robert Bosch Alapítvány koprodukciós fődíját. Mit jelentett ez a produkció szempontjából? A német partnerek bevonása miben segített titeket?

H.G.: Beadtuk – Marcellal közös cégünkkel – a Magyar Mozgókép Közalapítványhoz a tervet, hogy egészestés dokumentumfilmet készíthessünk a témából. Az volt az utolsó pályázat, amelyet még befogadott az MMKA, határozat, elbírálás már nem született, mert a pályázati támogatást megállították. A filmet a kreatív producer, Pálos György segítségével kezdtük el forgatni, aki rendszeresen kölcsönadta a kameráját az első évben. 2010-ben bekerültem a Szarajevói Fesztivál Talent Campusába, ahol megismerkedtem Marieke Bittnerrel, a Weydemann Bros. producerével, akikkel közösen pályáztunk a német Robert Bosch Alapítvány koprodukciós díjára. A féléves pályázási időszakot követően az elnyert díj – Film Prize for Coproduction of the Robert Bosch Stiftung – tette lehetővé, hogy ez a film elkészüljön. E nélkül valószínűleg megállt volna a produkció annál a négyperces portréfilmnél – társrendezője Horn Márton –, melyet a Media19 Alapítvány finanszírozott a „We Are Here” EU-program keretében, 2010-ben.

Drifter - Teaser from KraatsFilm on Vimeo.

Filmhu: Összességében mekkora költségvetésből dolgozhattatok?

H.G.: Azt reméltük, hogy a külföldi neves díj – mely 69.500 eurót jelentett, ami akkor körülbelül 18 millió forintot ért – ajtókat nyit majd meg itthon is, de aztán az elkövetkező években hiába próbálkoztunk a Médiahatóságnál vagy a Filmalapnál. Eközben külföldön további sikereket ért el a film. Elnyerte a Szarajevói Filmfesztiválon a DOCU Rough Cut Boutique fődíját, majd beválogatták a neves szakmai műhelybe, a DOK.Incubator Workshopba, ahol most ősszel újabb utómunka-díjat kapott, amit a Lipcsei Dokumentumfilm Fesztiválon adtak át.

Iványi Marcell: A film hiányzó zenei, képi jogaira és a még ki nem fizetett munkadíjakra a Magyar Nemzeti Filmalapnál pályázunk támogatásra. Ez egy magyar-német film, valódi finanszírozás azonban csak német részről történt. Itthon az ELTE Hallgatói Önkormányzata és a Nemzeti Kulturális Alap adtak fél-félmilliót, és amikor ezek a pénzek elfogytak, akkor saját pénzből folytattuk. Egy angol magánalapítvány is támogatta a filmet egy évvel ezelőtt.

drifter1 600

Jelenet a filmből (Operatőr: Becsey Kristóf)

Filmhu: Amszterdam után milyen fesztiválokon mutatják majd be a filmet?

I.M.: Számos fesztivál érdeklődik most a film iránt. Jelenleg a film észak-amerikai bemutatóját szervezzük. Közben az itthoni mozi bemutatóhoz keressük a forgalmazót. Fontos missziónknak tartjuk, hogy különböző korú és érdeklődésű nézőkhöz tudjon eljutni a film, hiszen a mélyszegénység, a vidék elmaradottsága, a fiatalok iskolából való kiesése, a fiatalkorú bűnözés sokakat érintő és érdeklő téma, fiatalokat és szüleiket egyaránt érdekelhet, bármilyen háttérrel is rendelkezzenek, iskolai és egyetemi tanárokat, és olyan felnőtteket is, akik érintve vannak, vagy épp alig tudnak valamit ezekről a problémákról. Az eddigi visszajelzések azt mutatják, hogy a Drifter nem válik érdektelenné egy pillanatra sem és az üzenete pozitív: ha kitartasz a vágyaid mellett és szenvedéllyel éled az életed, akkor el tudod érni a céljaidat, magad tudod irányítani az életed, ahelyett hogy a körülmények irányítanák azt.