A főiskolás Kocsis Ágnes kisfilmje a Szerencsés emberrel ellentétben éppen gondolati szinten bizonyul erősebbnek, képileg pedig gyengébbnek. A Szemle-fődíjas Fekete Kefé-ben nagyot alakító Bánki Gergely itt víruskutatót játszik, egy kiegyensúlyozott párkapcsolatban élő embert, akitől bőrének rejtélyes befoltozódása után mindenki elfordul. A kollégák fertőtlenítik asztalát, a barátok nem érnek rá találkozni vele, élettársa ideiglenesen anyjához költözik. Kocsis szenvtelenül mutatja be a főhős szerencsétlen, kafkai kalandját, és a történet végén hiába húzódnak vissza a foltok, nem kapunk választ a rejtélyes vírus eredetére vonatkozóan. Kellő ritmusérzék és színészvezetési gyakorlat híján a rendező nem kelti fel maradéktalanul a néző érdeklődését, a kísérlet azonban sikerül, hiszen a nézőteret is belepi egyfajta vírus: a vonakodással teljes kíváncsiság vírusa.