Az utóbbi években egyre erőteljesebb a kisfilmes jelenlét a Filmszemlén. Ez nem feltétlenül mennyiségi mutatót jelent. Az elkészült alkotások vizuális és dramaturgiai minősége az, ami egyre meggyőzőbb. Mintha egyre több alkotó látna lehetőséget a kisfilmekben. Ezzel pedig egyfajta ébredés is érezhető. A sok, többségében fiatal alkotó érezhetően magába szívta a kortárs, nyugati eszköz- és kliséhasználatot, amelyeket azonban sajátosan friss szemlélettel állítanak elképzeléseik szolgálatába. Ez az összeállítás is jól példázta ezt. A középpontban hétköznapi emberek állnak, az élet szürke szorításában. Ami igazán érdekes, hogy ki milyen utat választ a kitörésre.
Ólomidő (Bartos Péter)
Fiatal pincérnő albérletben, belefásulva a mindennapokba. Azután egyszer felbukkan egy Férfi. Messziről jött, rövid ideig marad. Az emlékei nyomába indul. A Lány pedig társául szegődik. Útjuk múlton, fájdalmon, döntéseken át vezet. Lassan elmosódik, hogy ki a kalauz, és ki az utazó. Kevés, lényegre törő párbeszéd. Minden szó súllyal bír. Ám ami igazán fontos, vagy az lehet, az a csendben rejlik. Szokatlan, szorongást keltő, ám valahogy mégis letisztult, a transzcendencia határmezsgyéjén ügyesen egyensúlyozó történet zajlik a szemünk előtt. Kecskés Karina és Csuja Imre visszafogott, halk párosa erős támasza a filmnek. A forgatókönyv is tökéletesen eltalált, érdekes kérdéseket generál a nézőben, ám a teljességhez sokat hozzáad a két színész finom, alázatos játéka. Egyéni hangvételű, többrétegű film. Némileg érződik egy kis misztikus hatás, melybe egy kis Lynch-es borzong(at)ás vegyül. Lebegtetett, nyitva hagyott kérdések. A feldobott labdák mozija. Szecsanov Martin jellegzetes, érett képi világot hozott létre, melyet jól egészít ki Müller Kálmán zenéje. Jó alapötlet, igényes kidolgozás és tehetséges színészek teszik ezt a filmet elismerésre méltóvá. Bartos Péter látható érzékkel nyúl az anyaghoz. E húsz perc ismeretében az embernek kedve lenne megnézni, mit hozna ki ez a stáb egy nagyjátékfilmből. Reméljük, lesz még rá alkalom.
Antik (Báthory Orsolya)
A kis antikváriumot vezető lány női Don Quijoteként mind jobban elmerül a könyvek nyújtotta álomvilágban. A boltban és körülötte megannyi érdekes figura, sorsuk egy-egy pillanatra keresztezi egymást. Az eseményeknek zajlását Brigitta az olvasottak szűrőjén keresztül éli meg. Hol egy leányregény, hol Faulkner, hol egy ismeretlen könyv befolyásolja képét a világról. A könyváruslány álma. És sokszor az ember nem akarja feladni az álmait…
Kerek, egységes alkotás, frappáns lezárással. Pálfi Kata bibliofil pszeudo-Amélieként kavar. Törékeny, kicsit neurotikus, de mindenek felett szerethető. Elek Ferenc, Kun Vilmos vagy Takáts Andrea apró szerepeikben hitelesen teremtik meg a lányt körülvevő színes közeget. Ábrándos, a mindennapok szürkeségéből kiszakadni vágyás keveredik a magány kesernyés melankóliájával és finom humorral. Ez a vágyak, suta érzelmek és gesztusok filmje. Kicsit szomorkás, mégis életigenlő, sok melegséggel. Báthory Orsolya jó értelemben vett női filmet alkotott, a mostanában oly divatos, rózsaszín, cukrozott kliséktől mentesen. Hősei csetlenek, botlanak, de ettől valahogy csak még közelebb érezzük őket magunkhoz.
2003 november (Nagy Dénes)
Jelen alkotás értéke egyszerűségében rejlik. Nagy Dénes blogfilmet rendezett. A ma egyre divatosabb ’blog’, az internetes napló egy fajtája épp azt a kis bepillantási lehetőséget jelenti egy ember életébe, amit a rendező jól ragadott meg filmjében.
Csak zörejek hallatszanak, mindent elnyom a narráló női hang. Gondolatok sorjáznak. Egy meztelen nő ül előttünk egy kis konyhában, egy lavórban, és mesél. Élettársa a mögötte lévő asztalnál eszik. Egyetlen hosszú beállításra épülő alkotás, melyen kissé vizsgafilmes hatás érződik. Az alapötlet érdekes, ám a hang és kép nem teljesen alkot egységet, inkább stílusgyakorlat, mint önálló egész. A film lényegében egyetlen - a monológ helyenkénti keserűsége ellenére is - reményt árasztó pillanatkép, az élet lenyomata. Leselkedő pillantás a hétköznapok metszetébe. Mondjuk 2003 novemberében.
Kő, papír olló (Simonyi Balázs)
Két srác, egy agyament fogadás, és egy morbid, erős csattanó. Simonyi Balázs nem aprózza el a dolgokat. Habár a végkifejlet némileg kikövetkeztethető a filmet nézve, a geg arcátlan egyszerűsége üdítően hat. A Kő, papír olló késleltetett hatású, mire az ember lenyeli, már pereg is a stáblista. Egyszerű, lényegre törő helyzetgyakorlat. Simonyi már korábbi munkájában, a Tóth Barnabással közösen készített (terep)Szemlében is bizonyította, hogy pár perc is elég a nagy röhögéshez.
