A házassággal, pontosabban a legtöbbször annak kudarcával foglalkozó filmeknek szép hagyományuk van és az elmúlt 50 évben sokan sokféle irányba indultak el a két főszereplős kapcsolati dráma alaphelyzetéből. Bergman a hétköznapok feszültségeit és saját élettapasztalatait csatornázta egy monumentális remekműbe (Jelenetek egy házasságból), de készült házassági film, ami a közös gyermek elhelyezése körül bonyolódik és a szülői szerep kérdéseit boncolgatja (Kramer kontra Kramer), sőt, olyan is, amiben művészi egók csapnak össze kérlelhetetlenül (Házassági történet). Asghar Farhadi 2011-ben készült remeke, a Nader és Simin – Egy elválás története a kivándorlás dilemmájából indította a házassági konfliktust, amit nem sokkal később egy tragédia, majd egy bírósági tárgyalás tesz még pokolibbá. Hazai viszonylatban pedig készült az elmúlt években az elszegényedő, túlhajszolt hazai középosztályról szóló, feszült szociodráma (Egy nap) és vígjátéki elemekkel kacérkodó, a párkapcsolati mechanizmusokat ízekre szedő dramedy-k (Kálmán-nap, Egy százalék indián) is.
A Szerethető főhőse, Maria (Helga Guren) négygyermekes anyuka, aki a gyereknevelés mellett szeretne lassan újra a karrierjével foglalkozni, eközben viszont úgy érzi, második házassága is lassan zátonyra fut. Férje, Sigmund (Oddgeir Thune) folyton utazik, ráadásul egyre kevésbé tudja elviselni Maria dühkezelési problémáit, a nő így nemcsak a hétköznapok gondjaival, de saját démonaival és súlyos önértékelési zavarával is egyedül marad. A házasok párterápiával is próbálkoznak, azonban minél jobban kapaszkodik Maria Sigmundba és a közös életükbe, a férfi annál inkább az elválás felé sodródik.
A forgatókönyvet is jegyző Ingolfsdottir a karakterekből építkezik, a Szerethető így az első pillanattól kezdve bensőséges hangvétellel, szikár és letisztult stílusban, meglehetősen kíméletlenül szembesít egy kapcsolat elmúlásának kulcsfontosságú pillanataival. Hogy igazán fájjon, rögtön az elején egy flashbacket látunk Maria és Sigmund megismerkedéséről, amiben, bár felvillannak a pár közös életének legboldogabb pillanatai, közben mégis egyoldalúnak érződik kapcsolatuk. Az időbeli visszaugrás nem öncélú, Maria épp a pszichológusánál ül, az ő kérésére emlékszik vissza életének ezen szakaszára. Megismerkedésükkor Maria épp vált az első férjétől (ez egyben apró, de nagyon fontos utalás a nő kapcsolatfüggőségére) és szinte megszállottan kezdett el rajongani a megnyerő Sigmundért, aki folyton a társaság középpontjában tündökölt.
Bár úgy tűnik, Maria sokkal jobban akarta ezt az egészet, a páros azért így is gyorsan egymásra talált, de mielőtt túlságosan is belemerülhetnénk bármiféle idillbe, egy bravúros vágást követően már el is telt hét év, a főhőst alakító Helga Guren arcán pedig nemcsak az eltelt évek súlya, hanem az anyasággal járó terhek és a magában eltemetett boldogtalanság is tetten érhető. A Szerethető attól különösen erős, hogy képes megmutatni egy elhidegült házasság hétköznapi, keresetlen, egyszerűségükben fájdalmas pillanatait, majd ezután azt is, ahogyan Mariát teljesen felőrli és lenullázza már önmagában az elválás ténye.
„Mi történik, ha elhagy?” – kérdezi Mariát a legjobb barátnője. „Meghalok” – válaszolja a főszereplő magától értetődő természetességgel, félig talán viccből, ám ebben az egy mondatban mégis benne van mindaz, amin Maria keresztülmegy. A Szerethető így gyorsan túlnő azon, hogy kizárólag egy házasság kihűléséről szóljon. Maria útja ugyanis nagyjából akkor kezdődik, amikor Sigmund kimondja: nem szeretné folytatni a közös életüket. Az összetört nő így egyfelől újra kell, hogy értékelje a saját szerepét egy újabb elromlott házasságban, másrészt pedig meg kell tanulnia szeretnie saját magát.
Helga Guren hihetetlenül érzékeny és intelligens színészi játékkal formálja meg Mariát, egyértelműen ő viszi a hátán a filmet. Guren nemcsak az eltelt évek súlyát, de a válással járó egzisztenciális krízis egyes állomásait is képes érzékeltetni, apró mozdulatokból és odavetett pillantásokból építkezik. A férjet játszó Oddgeir Thune bár kevesebb teret kap, szintén képes arra, hogy Sigmund belső vívódásait megjelenítse. Neki ráadásul kifejezetten nehéz dolga van, hiszen azt a döntését kell megértenünk, hogy elhagyja a családját, Thune mégis képes megértetni a karakter saját igazságát, a forgatókönyv pedig okosan árnyalja a férj jellemét, így nem válik belőle antagonista (ahogyan végülis egyik szereplőből sem.) Egyetlen jelenetben, de annál nagyobbat villan Elisabeth Sand Maria anyukájaként, aki néhány keresetlen gesztussal kitűnően felvázolja az anya-lánya kapcsolat viszontagságait, ez pedig egyben képet ad azokról a mintákról is, amiket Maria a házasságában vagy épp az anyai szerepében alkalmaz.
Ingolfsdottirt mindkét fél motivációi és a szülőktől tanult különféle beidegződések is érdeklik. És bár Maria nézőpontjából tárul elénk ez a házassági történet, egy kis csavarral ez pont arra van kihegyezve, hogy a feleség szép lassan ráébred, a kapcsolat széthullásában ő is tevékenyen részt vállalt, még ha ezt tudattalanul tette is. A film ugyan sokat ugrál az időben és Maria terápiáját sorvezetőnek használva élünk vele újra múltbéli, néha a jelenből újranarrált pillanatokat, a vizuális megközelítés mégis a szikár realizmus felé közelít. Øystein Mamen operatőr gyakran használ kézikamerát, és a plánozásban is a fésületlen, nyers kompozíciókra törekszik, például látványosan kerüli a szimmetriát. Utóbbi megoldás remekül szolgálja Maria nézőpontját, mivel a történet épp arról szól, ahogyan újra felborul az egyensúly a főszereplő életében.
A film, bár nem hosszú, mégis egy elég nagy karakterívet képes meggyőzően felrakni. Ingolfsdottir remek ritmusban vezet végig Maria kálváriáján, egy idő után pedig már az a fő kérdés, hogy vajon a négygyermekes anyuka képes-e változtatni az örökölt sorsán, vagyis megtanulja-e szeretni végre saját magát. A Szerethető emiatt kifejezetten kényelmetlen kérdésekkel szembesít önmagunk elfogadásáról, egyben hatásosan érvel az öngondoskodás mellett. Hiszen hogyan várnánk el, hogy szeressenek bennünket, ha saját magunkat sem vagyunk képesek szeretni?
A Szerethető már látható a mozikban, a Cirko Film forgalmazásában.
