Road movie vagy szocioriport? Nehéz eldönteni Jean-Charles Hue filmjéről. Ahogy a rendező is elmondta a vetítésen, a film a valóságról szól, nem akar semmit megszépíteni, a szereplők is saját nevükkel és karakterükkel vesznek részt a benne. Az észak-franciaországi roma közösségben, a szőke hajú, kék szemű jenisek között játszódó filmben, a karavánokban élő vándorcigány családok kommuna-szerű életébe láthatunk bele; terepmotor, lakókocsik, küszködés, bűnözés, gyerekek, család, és egy keresztelő.
A társadalom peremén élő jenisek a saját törvényeik szerint élnek. A filmben tulajdonképpen egy beavatás-történetről van szó, a fiatal főszereplő, Jason Dorkel felnőtté válásáról. Amikor idősebb bátyja, Fred, sok év után hazatér a börtönből, a fiatal alkalmi tolvaj egy hosszú és veszélyes éjszaka alatt bűnözővé válik. És nincs egyedül. Négy fiatal férfi ámokfutását követjük végig, testvérek és unokatestvérek könyörtelen harca ez egymással és a külvilággal. A film erőssége, hogy a kíméletlen történet ellenére a rendező árnyaltan tudja megmutatni az emberi érzéseket. Nyomot hagy bennünk a két főszereplő, Jason és Fred sokszor kétségbeesett tekintete, titkos összetartozása. Hiába látjuk, hogy a szereplők minden döntése rossz, a nézőtéren tehetetlenek vagyunk. Hiába vágyakozunk a katarzis után, a filmvégi zenés, közösségi jelenet, a főszereplő keresztelője nem hoz megnyugvást. Kiábrándultak vagyunk, morált és megértést ebben a közegben nehezen remélhetünk. A szegénység és a kitaszítottság nem tesz jobbá.
Nézz bele a filmbe!
A Jean-Charles Hue második filmjét forgatta a jenisek között, elmondása szerint családi okok miatt kötődik hozzájuk, sőt, ő maga is köztük él egy ideje, mint egy jó dokumentumfilmes. Így sikerült a szereplők bizalmába férkőznie, akiknek szinte „csak” saját magukat kellett játszaniuk, ahogy tették azt a 2010-es első filmjében is, a La BM du Seigneur-ban. Bár a Tagadd meg őseid!-ben a dokumentarista stílus a legerőteljesebb, a filmben vannak western-, akció-, thriller- és road movie elemek is, összességükben erőteljes narratívát, szuggesztív atmoszférát teremtenek. Jean-Charles Hue ezzel a filmjével elnyerte a francia filmkritikusok Jean Vigo-díját.
Elemi szerelem
Mi lenne, ha… ? – dobja fel újra meg újra a boldogtalan szerelmesek örök kérdését Lisa Azuelos legújabb szerelmi őrületében, az Elemi szerelemben. Mi lenne, ha csak úgy véletlenül összefutnánk? Mi lenne, ha hirtelen megjelennél Londonban? Mi lenne, ha hirtelen megjelennél az ágyamban? A banális kérdések köré szerencsére szerveződött egy viszonylag épkézláb sztori is, amelybe hiába igyekezett beleerőltetni szerelmi kvantumelméletét a forgatókönyvet is jegyző (és nem mellesleg a főhős feleségét is játszó) rendezőnő, a színészi játék, és különösen Sophie Marceau mindent betöltő, elementáris erejű jelenléte nem engedte, hogy egy rossz szerelmi fantasybe forduljon Elsa és Pierre (François Cluzet) története.
Elemi szerelem - előzetes
Ők ketten – a sztori szerint – egy kiadói partin találkoznak, egy barátjuk mutatja be őket egymásnak, és hamar kiderül, közös szenvedélyük is van – a füvezés. Önmagában ez talán még nem lenne elegendő az érzelmek fellobbanásához, de valami beindul kettejük között, amit kezdetben erővel próbálnak mind a ketten elfojtani. Pierre ugyanis boldog házasságban él, Elsa pedig nem akar nős férfival kezdeni. Fantáziálásaik azonban beszivárognak a mindennapokba, így egy-egy tétova, elbambult pillanatban bármely emberekkel zsúfolt tér (ami lehet akár egy bírósági folyosó is) romantikus vagy éppen erotikus jelenetek színhelye lehet.
Az Elemi szerelem egy kicsavart-kifacsart szerelmi történet, és szerencsére ennél nem akar többnek látszani. Kellemes belefeledkezést biztosít, melynek egyik legfőbb garanciája Sophie Marceau, aki annyi energiát, életkedvet, a szó legjobb értelmében vett hétköznapi erotikát sugároz, hogy még afölött is hajlamosak vagyunk szemet hunyni, hogy az a bizonyos kémia közte és az őt minden igyekezetével elcsábítani nem igyekvő François Cluzet között most talán kevésbé működött.
Bemutató dátuma: 2015. március 12., forgalmazó: MTVA
Az új barátnő
Igazi nagy dobással zárt az idei Frankofón Filmnapok, vasárnap este az igencsak megosztó Francois Ozon legújabb alkotását, Az új barátnőt vetítették az Uránia nagytermében. A Vízcseppek a forró kövön, a 8 nő, a Swimming Pool és a Fiatal és gyönyörű rendezője szokásához híven ismét kényes témához nyúlt.
Nézz bele a filmbe!
Mintha egy túláradó romantikus drámát néznénk, gyönyörű kislányok barátkoznak össze az iskolában, szaladnak pasztellszínű réten, és ódon dél-francia villában fésülik egymás haját, miközben szívszaggatóan árad a hegedűszó. És a hangsúly a túlzáson van. Ha nem ismernénk a francia rendező alkotásait, akkor is éreznénk, hogy itt valami nem stimmel. A jelenben a két lány már felnőtt, férjhez ment, sőt a gyönyörű, szőke Laurának kislánya is született, ám nem nevelheti fel őt, mert még a baba csecsemőkorában belehal egy súlyos betegségbe. De hogyan éli meg a gyászt a legjobb barátnő, Claire (Anais Demoustier), akivel az évek során szinte összenőttek és a férj, David (Romain Duris) akivel magazincímlapra illő tökéletes családot alkottak? Egészen másképp, mint amire számítanánk.
Ozon most is felsőközéposztály világába vezet el bennünket, ahol hatalmas modern házakban laknak a hősök, akik sportkocsikkal furikáznak, kifogástalanul öltözködnek, sportklubban tenisszel tartják karban finom testüket, és ahol bármennyi szabadságot kivehetnek az elegáns munkahelyükön. De ez csöppet sem zavar bennünket, mert a francia mester ebben az alkotásában is egyszerre hat az érzelmekre, nevettet meg, és olyan abszurd, és egyben pontos módon beszél az emberi másságról, hogy bár teli torokból kacagunk rajta, mégis jobban átérezzük, mint valaha.
Bemutató: 2015. március 19.
A vetítések a budapesti bemutató után kilenc városban – Miskolcon, Szegeden, Pécsett, Debrecenben, Tatabányán, Szombathelyen, Egerben, Jászberényben és Szolnokon – folytatódnak:
- Tatabánya, március 3 - 24.
- Miskolc, március 5 - 11.
- Szombathely, március 9 - 15.
- Pécs, március 12 - 18., és Francia filméjszaka: március 12 -én
- Debrecen, március 12 - 25.
- Jászberény, március 13 - 15.
- Szeged, március 13 - 18.
- Szolnok, március 13 - 15.
- Eger, március 20 - 21.
