Salamon András A város ritmusa című dokumentumfilmje nyerte a neubrandenburgi „dokumentART” európai filmfesztivál fődíját. Az alkotó máris újabb városfilmre készül: a Városlakók és a nemrég díjazott A város ritmusa harmadik része lehetne A város lelke, amely két vak gyerek „városérzését” mutatja be. A városfilmek iránt különösen érdeklődő alkotó hisz abban, hogy minden emberek lakta nagyobb településnek sajátos spirituális töltete van, hiszen a város egy élő organizmus is egyben, melynek lényegét, tehát a lelkét a már megtalált két szereplő érzékelésén át ismerhetjük majd meg.
Európa alulnézetből
Salamon András tele van játékfilmes tervekkel is: a Jonuc hat évvel ezelőtt doku formában is elkészült már (Jonuc és a koldusmaffia). Az Erdély, Budapest és Párizs között „ingázó” román fiú sorsát most egy egészestés játékfilm dolgozná fel. A forgatókönyv lényegében kész, hiszen Jonuc karakterét a már leforgott dokumentumfilm kellően megalapozta. A filmet nemzetközi koprodukcióban szeretnék megvalósítani, mivel több ország számos helyszínén játszódik a történet.
Folytatódnak a városfilmek (Jelenet A város ritmusából) |
Jonuc intézetben él, az itt kialakuló szerelem Verával végigkíséri egész életét. A Ceausescu-éra végén az intézetis gyerekek utcára kerülnek, így Jonuc is koldulásra kényszerül, miközben keresi annak lehetőségét, hogyan találhatna vissza Verához. Ennek ellenére mégsem egy lehangoló filmet kell elképzelnünk, Salamon András lelkesen beszélt arról, hogy a Jonucból áradó életigenlés fogja alapvetően áthatni a filmet, amely egy szerelmesfilm és szociokörkép egyben. A projekt a szereplőválogatásnál tart: Jonuc különböző életszakaszainak megjelenítésére elég nehéz megfelelő szereplőket találni. A film mai áron számolva egy átlagos magyar film költségvetéséből megvalósulhatna, de még nincsenek konkrét megállapodások, a francia-román koprodukció értelemszerűen kínálja magát.
Roadmovie csattanóval
A Jonuc-cal kapcsolatban Salamon András kifejezetten kerülte a roadmovie megjelölést, a korábban már rádiójáték formában megvalósult Az utolsó perc című filmterv kapcsán viszont ezt tartja a legmarkánsabb jelzőnek. A film lényegében egy nap eseményeit mutatja be, amelynek 12 résztvevőjét egy tömeges autóbaleset hozza össze. Az öt karambolozó autó egyikében pénzszállítók ülnek, egy másikban idős házaspár, a harmadikban egy rabot szállítanak. A negyedik járművet a rabszállítóban őrzött férfi lánya vezeti, az utolsó autó volánja mögött pedig egy fiatal ápolónő ül, aki szerelmi afférja miatt „menekül”, és lényegében ő a tömeges baleset okozója.
Az alkotó szerint ez a film is alapvetően pozitív értékeket állít a középpontba, az emberi sorsokon keresztül a szeretethiányról és egy ígéret teljesítéséről szól. A megvalósításhoz egy olcsóbb hazai játékfilmes költségkeret is elegendő lenne, és a munka sok színésznek nyújthatna jutalomjátékot - véli az alkotó. Salamon szívesen forgatná HD-vel, vagy Red kamerával a történetét.
Az önéletrajzi ihletésű, Adél című játékfilm-terve Az utolsó perc-cel összefonódva is készülhetne: a történet ugyanis egy 35 éves férfiról szól, aki nem tudja elfogadni a tényt, hogy édesanyja halálos beteg, miközben egy filmet kényszerül forgatni.
Salamon András munka közben |
Identitásválságban
A harmadik játékfilm-terv, A kis Valentino-i ihletettségű Malőr középpontjában egy zavarodott skinhead fiú áll, aki biztonsági őrként dolgozik egy vidéki takarékpénztárban. Észreveszi, hogy egy idős hölgy komoly összeget vesz ki a bankból, akit később megöl a pénzért, hogy barátnőjét ajándékokkal kápráztassa el. Közben a haverjaival cigányházak lerombolásában is részt vesz, és egy félreértés kapcsán társai azt hiszik, elárulja őket, és ezt a barátnőjén verik le.
Az egyik legkomolyabb kihívás, hogy Salamon András párbeszédek nélküli hangosfilmként szeretné leforgatni a Malőr-t, ezzel is hangsúlyozva, hogy a szereplők élete mennyire az ösztön szintjén zajlik. A két éve Sepsiszentgyörgyön kitalált történet a tervek szerint alacsony költségvetéssel, egy kis Pest-megyei faluban elkészülhetne.
Filmes és társadalmi reintegrációs kísérlet
A nagyszabású filmes kísérletnek tervezett Restart során egy munkanélkülieket reintegráló kezdeményezést kísérne nyomon a kamera egy éven át. A program a Restart menza üzemeltetésével piaci alapon működne, de hangsúlyozottan nem egy újabb valóságshow-ról lenne szó. Szociális szakemberek bevonásával, az állami és civil kezdeményezések kamera előtt történő megörökítése adja majd a projekt különlegességét, amelyben a Magyar Televízió is szerepet vállalt. A hazai viszonylatban első pillantásra szokatlanul nagyra tervezett költségvetésű film tizenkét 50 perces epizódból állna.