A kurzus legerősebb része a filmek elemzése volt. A kis szemtanú kivételével Macfarlane az összes ajánlott thrillert végigelemezte, különös figyelmet fordítva a fordulópontokra és egyéb kulcsjelenetekre. A Collateral esetében a szóban forgó jeleneteket megkaptuk az eredeti forgatókönyvből kinyomtatva is, így különösen tanulságos volt az analízis, illetve a leírtak összehasonlítása az elkészült filmmel.
Végezetül a thrillerek típusait vettük végig, az osztályzást a sztori világából, környezetéből kiindulva vezetvén elsősorban le, számomra elég homályos logika alapján. Így különböztetett meg Macfarlane például „családi” („domestic”) thrillert (Pánikszoba, Harry csak jót akar), bosszúthrillert, kapcsolati thrillert (ami szerintem leginkább a film noirnak felel meg – példának is olyan noir klasszikusokat hozott, mint a Test melege vagy a Kettős kárigény), dark thrillert (Véres gyémánt, Az elszánt diplomata), vagy nyomozós thrillert (Kínai negyed).
A nap végén a saját projektekkel kapcsolatban lehetett kérdéseket feltenni, ami némely esetben igen érdekes beszélgetésbe torkollott. Összességében a Script Factory thriller-kurzusa erős közepest érdemel. A műfaj szabályrendszerét, mechanizmusát nem elemezte túl mélyen, de rávilágított néhány összefüggésre, és feltétlenül gondolatébresztőnek bizonyultak a filmelemzések. Ami esetleg még hasznosabbá teheti az élményt, hogy a Genre Season összes résztvevője elküldheti egy filmtervét, melyek közül kettőt a SF kiválaszt, és eljuttat két komoly brit producerhez a „Friendly Producers Scheme” program keretében.
