Európai, mégis egyéni

Colin Tucker több mint tíz éve dolgozik forgatókönyvíró-konzultánsként, tanácsadóként a Sources programban, minden évben legalább egy szemináriumon vesz részt. Szerinte az európai filmírás alapja az egyszerű, emberi hangvételű történetmesélés. A hollywoodi hagyományokkal ellentétben a hangsúly nem a túldramatizált, konfliktusokkal terhelt cselekményre helyeződik. Ugyanakkor az is fontos, hogy az egyes országok írói ragaszkodjanak a saját hagyományaikhoz.

Colin egy érdekes teóriára hivatkozik, mely szerint az amerikai filmgyártás hagyományosan a népek olvasztótégelyéhez viszonyítva termeli produkcióit. A sokféle kultúrájú, különböző nyelvű nép egységes stílusú megszólításából nőtt ki az egyszerű sémákból építkező, derivatív jellegű filmírás, hogy mindenkit ugyanazokra a filmekre lehessen becsábítani a mozikba. Európában nem erre kell törekednünk, hanem az egyéni hangra és stílusra, ami ugyanakkor érdekes lehet több nép számára is.

Tanácsadóként és tanárként járva különféle országokban Colin azt tapasztalta, hogy a kisszerűségében természetes, mégis megindító emberi történetek érdeklik az embereket szerte Európában, de ugyanígy Koreában vagy épp Mexikóban. Példaként az Alul semmi című brit filmet említi, ami egy alacsony költségvetésű, egyszerű, nyilvánvaló történet alapvető emberi értékekről és érzelmekről, és ami különösen sikeres volt világszerte, még az Egyesült Államokban is. Szerinte a magyar filmnek jellegzetesen magyarnak kell lennie, az írónak a saját magyar perspektíváját kell bemutatnia a történeten keresztül, és ettől fog majd érdekelni a történet másokat is.

Ami a struktúrát tekinti, Colin mélységesen hisz benne – egyúttal borzasztó veszélyes megkötésnek tartja. Szerinte ahhoz, hogy ne gyilkolja meg a kreativitást, csak a fejlesztési folyamat késői fázisában szabad alkalmazni. Amit mindig leszögez a hallgatóinak a szemináriumok kezdetén: a filmkészítésnek szabályai vannak – a probléma az, hogy ezek a szabályok minden film esetében mások. Az írónak meg kell találnia azokat a szabályokat, amik az ő filmjére vonatkoznak. Egyetlen írói vétek létezik csak: ha unalmas a film. A sematikusság kiszámíthatósághoz vezet, az pedig unalomhoz. A forgatókönyvírás rejtélyes alkotói folyamat, egyszerre nagyon könnyű és nagyon nehéz. Ha konkrét válaszaink lennének az összes közben felmerülő kérdésre, könnyű lenne az életünk – egyszersmind túl sok film készülne.