Zöld zóna, sárga zóna, végül pedig a rettegett vörös – így haladunk emeletről emeletre a lezárt kórházi épület lépcsőin, egészen addig a folyosóig, ahol az ember a legkevésbé szerette volna magát találni a 2020-as világjárvány idején. Egy budapesti korház egykori COVID-osztályán vagyunk, és meglehetősen furcsa érzés belesni a lélegeztetőgépekkel teli terembe, még ha az ágyak üresen is állnak.
A folyosón hálóköntösbe és orvosi védőfelszerelésbe öltözött színészek, valamint a stábtagok sürgölődnek. Nélkülük viszont most teljesen üresen állna a felújításra váró épület. Vámos Zoltán rendező Győri Márk operatőrrel egyeztet, Trill Zsolt pedig már a Dr. Vas feliratú kezeslábasában gyakorolja a szövegét. Az ajtón keresztül egy fekete hullazsákot cipelnek ki a kórteremből. A Fulladás című dráma forog itt, amely négy évvel ezelőtt, a koronavírus járvány legkeményebb napjaiban követi nyomon a COVID-osztályon dolgozó orvosok stresszes mindennapjait, munkahelyi és magánéleti konfliktusait.
Győri Márk operatőr és Vámos Zoltán rendező / Fotó: Veress Ráhel
Vámos Zoltán amellett, hogy filmeket rendez, mentőorvosként dolgozik, a szokatlan párosítás pedig olyan, az egészségügyhöz közvetve-közvetlenül kapcsolódó filmeket eredményezett, mint az egy fiatal orvosnő és egy forrófejű színész románcáról szóló Parázs a szívnek című független nagyjátékfilm és az egy orvos és idős, demens betege közötti különleges kapocsról mesélő A gyémánt út pora című rövidfilm.
„Az igazság, hogy én sosem értettem azokat az orvosokat, akik nem rendeznek filmet, és azokat a filmrendező kollégákat sem, akik nem mentenek embereket, nem mennek ki gépkocsibalesethez újraéleszteni vagy nem szülnek az ölükbe egy bungiban. Mert ez az én életemben teljesen jól működik 22 éve, és nagyon sajnálom azokat, akiknek bármelyik is kimarad” – meséli egy rövid forgatási szünetben.
Másik hivatásából fakadóan első kézből tapasztalta meg azt, amit filmjében is meg szeretne mutatni – hogy milyen volt orvosnak lenni a nehéz időszak közepén. „A COVID nem ért hirtelen sokként, korábban is minden nap találkoztam durva esetekkel, ezt az ember ennyi idő alatt már megszokja. Inkább belecsúsztunk a dologba, ahogy folyamatosan növekedett a betegszám. Érdekes módon a legjobban a maszk szorítására, a csók, a kézfogás és az interperszonális kapcsolatok hiánya maradt meg bennem, de most, hogy forgatunk, jönnek vissza a keményebb emlékek. Amikor már nem tudtuk hová tenni a halottakat, kettesével-hármasával pakoltuk őket az ágyra, hogy a betegszállítók egyszerre tudják elvinni őket. Nem tudtam, hogy ki fogunk-e jönni ebből élve, hogy elkapom-e, csak azt láttam, hogy egyre több ember hal meg. Mégis úgy éreztem, hogy nem akarok kimaradni ebből, nekem itt van dolgom, és egyszer majd baromira szeretném elmesélni, hogy mi történt itt. Ebben az időszakban olyan dolgokat tudtam meg saját magamról, a félelmeimről, a szorongásaimról, a kollégáimról és az élettanról, amiket egyszer feltétlenül el kell meséljek.”
Fotó: Takács Gergely tgfoto.hu
A Fulladás tervével Nagy Endre producert (Hadik, Ítélet és kegyelem) kereste meg, akinek felkeltették az érdeklődését a rendező korábbi munkái, így felkarolta a projektet. A tévéfilm írásába Fonyódi Tibort, az NFI korábbi forgatókönyvfejlesztési igazgatóját is bevonták. „Az alaphelyzet, hogy van egy fiatal orvosunk, aki egy klinikán dolgozik - ezt azonban hirtelen átszervezik COVID-osztállyá, ahol helyt kell állnia. Igyekszünk minél több oldalát megmutatni az időszaknak, lesz a filmben vírustagadó, olyanok, akik elkapják, de meggyógyulnak, és olyanok is, akik meghalnak” – mondja el a producer, aki szerint a nézők számára az lesz benne a legizgalmasabb, hogy olyan kórházi dolgokat is bemutatnak, amelyektől annak idején a hatóságok próbálták távol tartani a nyilvánosságot. A főhős például engedély nélkül levideózza, hogy mi történik a zárt ajtók mögött a COVID-osztályon.
A főszereplőt, Szebeni Miklós intenzíves orvost Mohai Tamás alakítja, akinek első számú riválisa a Trill Zsolt által alakított idősebb kolléga, akivel mindketten Szalma Tamás nyugdíjba készülő professzorának helyére pályáznak. Az előléptetést viszont elviszi előlük egy kolléganő (Csoma Judit), akit a veszélyhelyzet miatt ültetnek központilag a nyakukra. Vámos kiemeli a szereplőválasztás kapcsán: „Hál’ Istennek csak olyan színészeket tudtam felkérni, akiben nagyon hittem, erre mindig figyelek. Nagy újdonság volt számomra Mohai Tamás, Bíró Panna Dominika, Kanyó Kata, Balázsovits Edit, Klem Viktor és Straub Viki, de Dobó Enikővel, Szakács Hajnalkával és Turi Bálinttal már dolgoztam korábban filmekben.”
Mohai Tamás / Fotó: Takács Gergely tgfoto.hu
Volt olyan szereplő is, akihez kifejezetten a producer ragaszkodott: „Én például nagyon akartam Trill Zsoltot egy negatív szerepben látni. Mindig hősöket alakít, de láttam a Nemzetiben a Tótékat, amiben ő játszotta az Őrnagy urat, és elképesztő volt benne. Akkor gondolkodtam el azon, hogy milyen lenne egy olyan antagonistaként, aki aztán formálódik a történetben” – tudjuk meg Nagy Endrétől. Az említett színészeken túl olyan veterán színészek is láthatók lesznek a filmben, mint Bánsági Ildikó és Reviczky Gábor.
A producer egy másik kipróbált kollegáját, Győri Márk operatőrt is magával hozta korábbi filmjeiből, és szerinte nagyon egymásra találtak a rendezővel, amit Vámos is megerősít: „Márkkal igyekszünk abszolút mérsékelni a statikusságot, csak dinamizmusban gondolkodunk, folyamatos körívekben, térformaváltásokban és mélységváltoztatásokban. Állandóan fókuszálunk, teljes köríveket, objektivizáló duplikátumokat használunk, tehát egy egészen új operatőri filmnyelv, aminek az irodalmi hátterét Sultz Sándor és Pataki Éva munkája alapján Fonyódi Tibi megírta, és ehhez én is hozzáteszek valamit, ami talán értékes lehet. Úgy kell elképzelni, hogy az összes képünk olyan, mintha egy tánckoreográfiát néznél, csak közben emberek beszélnek, születnek és halnak meg.”
Fotó: Veress Ráhel
Ebből egy kis ízelítőt láthatunk a jelenetben, ahol egy COVID-os hölgyhöz engedély nélkül megy be a férje a kórterembe. Trill az ajtón keresztül kiabál rá, és a nővéreket az eltávolítására utasítja. A jelenetet több különböző szemszögből is felveszik, először az ágyra fektetett kamera ,,játssza” az asszonyt, aki homályosan, a körülötte kígyózó csövek erdejében pillantja meg a férjét. Ezután egyre tágabb verziók következnek. A férfi nemcsak megszegi a látogatási tilalmat, még a maszkját is lehúzza. Ennek persze a filmkészítés szempontjából is vannak praktikus okai. „Valamiben engednem kellett a realitásból, például maszkhasználatban vagy a hajvédőháló esetében, hiszen nem mutathatod a színészeket egy egész filmen keresztül teljes arcmaszkban. De nem dokumentumfilmet csinálunk. Nem akarom senkivel elhitetni, hogy ez a valóság, vannak benne ugrások, de a lényeg, hogy a néző úgy álljon fel, hogy megrázták a látottak” – indokolja döntését a rendező.
A film mondanivalóját látogatásunk végén Vámos így foglalja össze: „Az egész film egy állítás, pontosabban kettő: az egyik, hogy a legnemesebb küldetés, a bajba jutott ember szolgálata. Az ember-életért való küzdelem. A másik pedig, hogy csak akkor tudod védeni őket, ha hiszel benne, hogy nincsen szebb az életnél, és a szolgálatában el kell menni a falig. És azok, akiket itt bemutatunk, nemcsak az orvosok, hanem a nővérek-ápolók, el is mennek a falig. Nem ott kell küzdeni, ahol győzhetünk, hanem ott, ahol küzdeni kell.”
A Fulladás a Nemzeti Filmintézet 450 millió forintos támogatásával, a B&L Line Kft produkciójában készül. Előreláthatólag 2026-ben lesz a bemutatója.
