Mégsem szolgai adaptálása ez a színházi előadásnak, nem „megfilmesítése”. A rendező ötlete ugyanis, miszerint a szereplők végig mozdulatlanná merevedve mondják – belső monológként – a szöveget, új szituációt teremt. Diafilmet nézünk, s alatta hangjátékot hallgatunk, mindazonáltal egy mozgófilmben: a színészek haját és ruháját olykor megfújja a szél. Reklámokban láttunk már ilyet, játékfilmben, azt hiszem, még nem.

Spiró György is feltűnik két snittben, mindjárt az elején: a térfigyelő kamerák által rögzített képeket figyeli a monitorok előtt ülve, mint egy fődiszpécser. Gondterheltnek látszik. 

Litera: Úgy kezdődik, hogy nézed a filmet. Tetszik?

Spiró György: Feri ötlete volt, és én persze benne voltam. Minden jópofa játékban benne szoktam lenni. Eredetileg a producer is térfigyelő rendőrként működött volna, nem csak én, de ő aztán kimaradt. Meg én is a végén. Bőven elég ennyi belőlem...

Mindenki karambolozik mindenkivel

Litera
: Ha film készül egy darabból, az általában több aspektust, több mozgást, nagyobb teret jelent, mint amit egy színpad enged. Itt meg a rendező beszűkíti magának a lehetőségeket: majdnem állóképeket formáz, s hangjátékot ad közben. És ettől nyílik egy új dimenzió. Érdekes...

S.Gy.: A helyszínt közösen néztük meg, és nagyon lelkesek lettünk tőle. Az, hogy a figurák merevek lesznek, Feri ötlete volt, nem mert szólni róla, csak amikor először megmutatta a már összevágott filmet. Én remekül szórakoztam. Végre valami, ami erősen stilizált, ami nem naturalista.
 
Olvasd el a teljes interjút!