Sub Bass Monster, azaz Máté Szabolcs a hazai hiphop élet talán legismertebb alakja. E gyulifirátóti szózsönglőr néhány éve tűnt fel a budapesti Fila Rap Jam fesztiválon, a hiphop országos versenyén, ahol több mint száz jelentkező közül a bronzérmet nyerte el, még a Hemapopu nevű duó tagjaként. Azóta pályája üstökösszerűen ível felfelé. Első lemeze, Félre az útbólcímmel 1999-ben jelent meg. Nemrég szerepet kapott Az Utolsó Vacsorában, melyben az utolsó ítéletről rappel. Az özönvízről, amely mindent elpusztít majd, hogy tiszta lappal lehessen újra kezdeni. Jancsó Miklós furcsa utcai költészetként jellemezte szövegeit. Befutott előadó, aki ennek ellenére mégis megőrizte közvetlenségét, természetességét.


Hogyan szeretted meg a hiphop műfajt?

Hát nagyon-nagyon régen. Akkoriban a breaktánc ment, régi old school számokra breakeltek. Én is elkezdtem táncolni, és úgy éreztem, nagyon jól tudok breakelni. Szóval elkezdtem táncolni, aztán folyamatosan kezdtem odafigyelni azoknak a zenéknek szövegére is, amire táncoltam és egyre jobban tetszett az egész. Mivel verseket is írtam, gondoltam, megpróbálok én is rappelni. Korábban énekeltem is, énekkarba jártam, de amikor elkezdtem mutálni és elment az énekhangom, mindenképpen csak ez maradt.

És mikor lett komolyabb a dolog?

'91-ben írtam meg az első számomat. Előtte csak próbálkozásaim voltak, kisebb töredékek, de azokat nem számítom. '91-ben jött ki egy lemez, onnantól kezdve már komplett számaim voltak.

Akkortájt milyen stílust halgattál?

Abban az időben a Naughty by Nature OPP című lemezét hallgattam, akkor jött a Run DMC, a Fat Boys, akkor már nagy nevek voltak, és a De La Soul, akik akkor futottak be.

És hogyan kezdtél fellépni?

Hát az úgy volt, hogy otthon diszkóztam, és a számokat rappelve kötöttem össze. Egyszer elmentem egy helyre. Nem volt diszkós, én meg mondtam, megcsinálom a farsangjukat, tudod, hogy ne legyen rossz buli. Egy mikrofon volt és egy deck, úgyhogy amíg kicseréltem a két kazettát, addig beszéltem, hogy ne legyen unalmas. Mondogattam szövegeket és az embereknek egyre jobban tetszett. Ez rajtam ragadt. Aztán elkezdtünk diszkózni, közben is rappeltem. Az igazi fellépések a Fila Rap Jam-mel kezdődtek, ott éreztem meg, hogy ez valójában mit jelent. Addig azt hittem, hogy amit csinálok, csak bohóckodás. Elmentünk és a 111 indulóból harmadikak lettünk, onnantól már komolyabban kezdtem fellépni, hívtak mindenhova.

A Fila Rap Jam után miért folytattad egyedül?

Azért, mert a srác, akivel rappeltem, meggondolta magát. Szerintem ő mást képzelt erről az egészről.

Amit most csinálsz, a diszkózáshoz képest miben más?

Igazándiból azért diszkóztam, mert nem volt pénzem. És annak csak a technikai részét szerettem, de abban is az volt a lényeg, hogy az embereknek jó kedvet csináljak.

Hogyan viszonyulsz a többi hazai előadóhoz?

Szinte mindenkivel rendben vagyok. Nem befolyásol, hogy milyen zenét játszik valaki, attól még jó fej lehet, ha a zenéje távol áll tőlem. Általában inkább a hiphop meg az élőzenés előadókkal vagyok jóban, néhány kivétel persze akad.

És Ganxta Zolee-ek munkásságáról mi a véleményed?

Amit, ők csinálnak, az egy átültetett dolog, de a gengszter világ, amiről beszélnek, az létezik itt is, sőt, sok itthon körözött ember van, aki kimegy Amerikába és ott folytatja. Ilyen szempontból, ahogy ismerem őket, ebben a gengszter témában hitelesek. Meg azért sem zavar, mert így színesebb a paletta. Ameddig egy playback csapat hatalmas kasszasikert arathat, addig megvan a helyük. Olyankor zavar csak, mikor hat éves gyerekeket hallok, hogy mondják. Az nem túl jó érzés.

A hiphop műfaj változását mennyire követed?

Én a külföldi hiphoppal úgy vagyok, hogy amit hallok, és tetszik, azt meghallgatom, de a hiphop történetével nem foglalkozom igazán. Inkább az érdekel, hogy ki hogyan rappel. Vannak kiszemelt embereim, akiket figyelek, miket csinálnak, és egy-két új arc, akik ügyesek. A régiek közül dr. Dre-t és Wyclef Jean-t, a Fugees egyik tagját nagyon szeretem.

Meg szoktad nézni a mai magyar filmeket?

A mai magyar filmekkel az a helyzet, hogy se a nagyon könnyű, Csinibaba-szerűeket, se a nagyon elvont darabokat sem szeretem. Bár mostanában semmilyen filmet nem látok. Mióta zenélek , nehezebb a zenén kívül bármit is csinálni. Egyébként nem gondoltam volna, hogy a hírnév ennyire felborít. Tényleg, az egész életemet gallyra vágja. Ebből adódóan mostanáig nem tudtam magamhoz térni. Egyébként abból adódóan, hogy vidéken élek, egyedül vagyok, nem baj, ha van az embernek ilyenkor egy menedzsere. Sokat segít a szervezésben, mert egyedül nehezen tudnám rendszerezni dolgaimat, sokat kapkodok. Rengeteg fellépésem, interjúm van, a hetekben készül az új lemezem, az is sok munkával jár.

A Jancsó-filmbe hogyan kerültél bele?

A menedzserem hívott telefonon, mondta, hogy hívtak a forgatásra, én rögtön elvállaltam. Az Anyád! a szúnyogokat már láttam, és nagyon tetszett. Az is egy motiváló dolog volt, amikor meghallottam a felkérést, mert így eleve örültem, hogy benne lehetek Miki bácsi újabb filmjében. A megbeszélt időpontban találkoztunk, Miki bácsi mondott egy témát, ami nagyon megfogott, arra írtam a szöveget. A filmben hallható másik szám az egyik lemezem nyitó dala, a filmhez írt dal pedig az új lemezem zárószáma lesz.

Milyen volt a forgatás? Volt különbség például egy klip forgatásához képest?

Nagyon élveztem. Jó volt egy ilyen dologban részt venni. A különbség az a két forgatás között, hogy a klipforgatások mindig ismerős, baráti körben zajlottak, a film forgatása során pedig kívülről láttam egy baráti kört dolgozni.

Mióta befutottál, változott az elképzelésed a hiphopról?

Hát, sokat komolyodik az ember. Nem annyira attól, hogy befutottam, hanem mert tudom, mi zajlik általában. Úgyhogy megvan a véleményem az egészről. Amúgy az undergroundról meg annyit, hogy most, mikor feljöttem és nem underground szinten csinálom, sokan mondogatják, hogy populáris lettem. Holott én nem bánom, mert én az embereknek csinálom, és nem azért, hogy én meg néhány barátom értsük, amit kitaláltunk. Pont arról szól ez az egész, hogy az emberek jól érezzék magukat.