Az Ebéd előtt című rövidfilm a deportálások idején játszódik egy Budapest melletti külvárosban. Egy ebédhez készülődő család életébe csöppenünk: vízzel, ennivalóval és ruhával akarnak segíteni az elhurcolt embereken, de ezt nem mindenki nézi jó szemmel.
Filmhu: Mi inspirált ennek a történetnek a megfilmesítésére?
Szabó Simon: Gyakran kérdezgettem a nagyszüleim generációját, hogy mi, hogyan történt a második világháború alatt. Ezt a történetet nagymamám mesélte, és nagyon megfogott.
Filmhu: Mi volt a legjobb élményed a készítés alatt?
Sz. S.: A stáb és a szereplők hozzáállása a forgatáshoz és az egész produkcióhoz. Mindenki kivétel nélkül hihetetlen teljesítményt nyújtott. Nem kellett egy percig sem fegyelmezéssel, vagy nézetkülönbségekkel foglalkoznom.
Filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a készítés alatt?
Sz. S.: Nagyon kevés időnk volt hasznos felvételeket készíteni. Összesen 2 és fél órát tudtunk forgatni a nap állása és az egyben tartott snitt miatt.
Filmhu: Kiknek szánod a filmedet?
Sz. S.: Annak, aki kicsit is bizonytalan abban, hogy kell-e elesett embertársainkon segíteni.
Filmhu: Mi fog meg a kisfilm műfajában? A Fal után megint visszatértél a formátumhoz.
Sz. S.: A kisfilm hamarabb elkészülhet, mint egy nagy produkció. Hirtelen reagálás lehet egy adott dologra. A munkát tekintve azonban ugyanannyi koncentrációt igényel.
Filmhu: Miben más számodra ez a film, mint a Fal? A szellemi utódja, vagy össze sem lehet hasonlítani?
Sz. S.: Nem hasonlítanám össze, hacsak az emberi sorsokat nem tesszük egymás mellé. De igazából minden film valakinek a sorsáról szól.
Filmhu: Melyek szerinted a legjobb holokauszt témájú filmek? Inspirált ilyen film, vagy egyáltalán bármilyen film vagy más műalkotás?
Sz. S.: Ebben a témában túlzás lenne kedvencemnek neveznem bármelyik filmet is. Talán Az Élet szépet kiemelném.
Filmhu: Mit szólsz a Saul fia sikeréhez?
Sz. S.: Láttam és óriási sikernek tartom. Erdély Mátyás hihetetlen képei teljesen letaglóztak, illetve Röhrig Géza jelenléte is brutális volt. Zányi Tamás is nagyon súlyos atmoszférát teremtett.
Filmhu: Miért forgattál filmre? Egyetértesz azokkal, például Nemes Jeles Lászlóval, akik szerint a digitalizációval elveszítjük a mozit?
Sz. S.: A Papírrepülők kivételével az összes filmemet celluloidra forgattam. A Zsebzsötemet fordítós 16-ra, a Megyünket S16-ra, a Falat 35 mm-re, és az Ebéd előtt is 35-re készült. Amikor komolyan elkezdtünk filmezni, egy pillanatig sem gondolkodtunk azon, hogy mire forgassunk. Filmesek szerettünk volna lenni, nem videósok. Azonban azzal nem értek egyet, hogy elveszítjük a mozit a digitalizációval, ez túlzás. Van, aminek celluloidon a helye, és van, ami nem igényli ezt. Az tény, hogy kicsit átbillent az egyensúly, de ez szerintem hamarosan megáll. Talán Czomba Albert alkotótársam fogalmazta meg jól, hogy olyan lesz filmkópiáról nézni majd alkotásokat, mintha múzeumba mennénk.
Filmhu: Miért volt fontos számodra, hogy egysnittes filmet készíts?
Sz. S.: Mert valós időben jobban érthető és érezhető, hogy milyen hamar megváltozhat körülöttünk a világ.
Filmhu: Miért fekete-fehér?
Sz. S.: Mert nem láttam színeket, mikor megfogalmazódott bennem a történet.
Filmhu: Készülsz jelenleg új mozifilmre? Milyen terveid vannak, min dolgozol az Ebéd előttön kívül?
Sz. S.: Berger József producerrel és a Filmalappal fejlesztem a Savaria Expressz című ifjúsági filmemet, ami most jutott túl az első draftos elfogadáson. Gőzerővel írjuk tovább és remélem, hamarosan nekiállhatunk. Ez egy önéletrajzi ihletésű film, ami egy nagyon rossz magaviseletű, nyolcadikos, kosaras srácról szól. Kirúgják a suliból, ezért a szülei „száműzik” Körmendre, hátha ott megjön az esze. 1994-ben játszódik.
A film az NMHH Média Mecenatúra Programjának támogatásával készült.
