Szász Attila: Megszállottság és maximalizmus

Elég nagy, mert eredetileg decemberre terveztük az utolsó néhány napot, amihez havas tájra volt szükségünk. Mindenre fel is készültünk, kivéve arra, hogy a kiválasztott  helyszínen elolvad a hó. Ezért tolódott az egész februárra, ami a nyakunkon lévő Örök tél-premier miatt sem volt szerencsés, nem beszélve a színészek újraegyeztetéséről. Ráadásul jóval több leforgatandó anyagunk volt még, mint ami a rendelkezésünkre álló két napba normál esetben belefér, úgyhogy ez finoman szólva is feszített munkatempót követelt, de nem először kerültünk ilyen helyzetbe, és azt gondolom, hogy sikerült úgy megoldanunk, hogy ne menjen a színvonal rovására.

Talán azért is érezheted át jobban az ilyen csúszásoknak a súlyát, mint más rendezők, mert producer szakon végeztél 1996-ban, a Színház- és Filmművészeti (akkor még) Főiskolán. Miért épp a producer szak?

Mindenképp be szerettem volna kerülni, hogy milyen szakra, az másodlagos volt. Nappali tagozaton tanultam egy üzleti főiskolán, a producer szak viszont esti volt, így tudtam összehozni a kettőt, mert a jelentkezés feltétele volt többek között, hogy már legyen egy diplomád, vagy épp az első megszerzésén ügyködj.

Szász Attila és Nagy András / Forrás: Film Positive Productions. Fotó: Gáspár Miklós

Egyébként pont a film gyártási része érdekelt a legkevésbé, Zsombolyai Jánosnak, a képzés elindítójának és ötletgazdájának viszont az volt a koncepciója, hogy leendő producerként mindenbe tanuljunk bele valamennyire, hogy kreatív oldalról is tisztában legyünk azzal: mivel jár egy film elkészítése. Ennek köszönhetően rendezni, színészt vezetni, fényképezni vagy vágni is tanultunk, ahogy dramaturgiát Bacsó Pétertől, akinek például óráról órára filmjeleneteket kellett írnunk, mind e mellett pedig a kimondottan gyártással kapcsolatos dolgokat is végigvettük.

Létrejöttek itt olyan munkakapcsolatok, amelyek azóta is megvannak? Azért is kérdezem ezt, mert hosszú idő óta fix csapattal filmezel.

Hogyne, ott ismertem meg például Keményffy Tamás operatőrt, akivel eleinte mindent közösen csináltunk, vagy az ő osztálytársaként Nagy Andrást, akivel A berni követ óta dolgozunk együtt folyamatosan. A többiekkel, Köbli Norberttel, Lajos Tamással, vagy épp Hargittai László vágóval később ismertük meg egymást, de nagyon jó, hogy kialakult ez a csapat, mert alapvetően fontosnak tartom, hogy egy olyan állandó stábot lássak magam körül, akikben megbízom, és akikben ugyanazt a megszállottságot és maximalizmust érzem, ami rám is jellemző. Sokan mondják persze, hogy néha nem árt másokkal is dolgozni, valószínűleg ennek is eljön majd az ideje, hogy nem Norbi írja a könyvet, vagy nem Andris lesz az operatőr, de egyelőre nem keresem az ilyen helyzeteket.

Hosszú idő óta a játékfilmezéssel párhuzamosan reklámfilmezéssel is foglalkozol.

Ez így van, most már több mint 15 éve folyamatosan csinálok reklámfilmeket, de filmkritikusként is dolgoztam közel 10 évig - aminek csúcspontja és egyben végpontja volt a VOX magazin főszerkesztősége. Nagyon jó dolgokat indítottunk ott el, a külföldi premiereken kívül például intenzíven foglalkoztunk a magyar filmmel, amit akkor nagyon jó néven vett a szakma.

Fotó: Pozsonyi Janka

Mégis mindig volt bennem egy hiány, egy olyan érzés, hogy „ők csinálják, én meg csak írok róluk”. Ezért is örültem nagyon a 2000-es évek elején, amikor bejött a reklámfilmezés  lehetősége, amibe már úgy vágtam bele, hogy az ott megszerzett tapasztalatokat később majd játékfilmezésben szeretném felhasználni. A Most látszom, most nem látszom című rövidfilmet is azért készítettem el többek között, mert mindenki azt mondta, hogy legalább egy kisfilmre szükség van ahhoz, hogy az ember elindulhasson a nagyjátékfilmezés felé. Szép sikereket is értünk el vele, négy éven át járta a fesztiválokat, begyűjtött vagy húsz nemzetközi díjat.

Hogyhogy a 2005-ös kisfilm után ennyi idő telt el A berni követig?

A Most látszom… eleve azért készült, hogy utána azonnal továbblépjünk egy nagyjátékfilmmel. Több tervet is beadtunk, akkor még az MMKA-hoz, de egyiket sem támogatták, talán akkor még túl „műfajinak” tartották őket. Utána írtam meg a Zoé című filmterv forgatókönyvét, amivel 2007-ben már célzottan külföldi partnereket kezdtünk el keresni. Bevontunk amerikai és kanadai írókat, volt norvég és horvát koproducerünk, és évente jártunk ki Cannes-ba az egyre színesebb-szagosabb promóciós anyagokkal, de már önmagában azzal, hogy partnert keressünk, rengeteg idő elment.

Ezzel együtt, még ha nagyon lassan is, de haladt előre a projekt, az MMKA-nál is nagyon megszerették, megkaptuk a legmagasabb támogatást, és amikor mentünk volna ki megint Cannes-ba véglegesíteni, hogy ki, hogyan és milyen arányban vesz részt benne, akkor omlott be az MMKA. Ezután megvártuk, hogy felálljon a Filmalap, azzal számolva, hogy ez az egész ügy milyen jól áll, és már csak a gyártási támogatásra van szükség, mire mondták, hogy ez a könyv még nincs kész, menjünk vissza a kályhához, és kezdjük az elejéről. De hiába ítéltek meg az újraírásra támogatást - mindenféle jogi bonyodalmak miatt végül nem is tudtuk megkapni, a projekt azóta is egy helyben áll.

Kovács Patrícia, Gryllus Dorka, Döbrösi Laura és Szász Attila / Forrás: Szupermodern Stúdió. Fotó: Szűcs András

Mikor kezdődött a közös munkátok Köbli Norberttel?

A válság után egyre jobban magára talált a reklámfilmes piac, így én is egyre sűrűbben dolgoztam, azt viszont továbbra sem tudtam, hogyan fogok játékfilmet csinálni. Ekkor hívott Norbi, hogy lenne itt egy tévéfilm, ha érdekel. Akkorra már elkészült az ő forgatókönyvéből a Szabadság, különjárat című tévéfilm, aminek az igen profi, mini-mozifilmes kinézete nagyon meggyőző volt számomra. Az ugyan kevésbé lelkesített, hogy egy ’56-os történetről van szó, mert az azt megelőző években az évforduló miatt rengeteg ilyen készült, de ez az aggodalmam csak addig tartott, amíg el nem olvastam a könyvet. Ez volt A berni követ.

Ráadásul A berni követ nem is feltétlenül egy „’56-os film”, sokkal inkább egy feszültséggel teli kamaradráma annak a pár embernek néhány órájáról, akik bent rekednek a követség épületében.

Épp ez a feszültség tetszett benne, hogy miképp működnek ezek az emberek ebben a zárt térben (Norbit egyébként a Kánikulai délután inspirálta), az meg különösen tetszett benne, hogy nem itthon játszódik ’56-ban, mint sok másik, hanem ez 1958 és Svájc, vagyis teljesen új oldalról tudtuk megközelíteni ezt a témát.

Volt egy nagyon fontos momentum, amikor először ültünk le beszélni a könyvről. Én elmondtam a gondolataimat, hogy min kéne változtatni szerintem, ő pedig abszolút konstruktívan állt hozzá. Ekkor éreztem azt, hogy ő egy olyan író, aki nem védi anyatigrisként minden egyes szavát. A beszélgetés közben történetesen én jegyzeteltem, és a végén megkérdeztem, hogy átküldjem-e a jegyzeteimet támpontként és emlékeztetőül, mire mondta, hogy nyugodtam írjam bele a változtatásokat én a könyvbe, aztán majd küldjem át neki: ezzel gyakorlatilag átadta a forgatókönyvet, hogy szabadon garázdálkodjak benne, még akkor is, ha ő majd átnézi, a végén pedig úgyis közösen döntünk. Ez a pillanat szerintem meghatározó volt a mi munkakapcsolatunk szempontjából, ami azóta is már-már vérlázítóan harmónikus.

Fotó: Pozsonyi Janka

Ha jól tudom, az Apró mesék előtt már nem egy tervetek volt, amit nem támogatott a Filmalap.

Igen, nekem ekkorra már a Zoéval együtt három filmtervemet utasították el, Norbinak meg vagy hetet, őt már egy kicsit győzködni is kellett, hogy újra próbálkozzunk, de végül megérte: gyakorlatilag már szinopszisként imádták a tervet. Úgy éreztük, hogy ez a világ legsimább fejlesztési folyamata, ha kértünk vagy javasoltunk valamit, arra mindig pozitív volt a válasz, ahogy Lovas Balázs is nagyon jó ötleteket hozott be konzulensként. Norbi pedig egészen elképesztő formában volt, amikor ezt a történetet megírta, még az előző munkáihoz képest is, én úgy fogalmaznék, hogy szintet ugrott.

Nyakunkon az Örök tél tévépremierje. Ennek az elkészítésében volt valami újdonság A berni követhez és a Félvilághoz képest?

Csak annyi, hogy itt jóval nagyobb volt a költségvetés, mivel ezt a Gulág Emlékbizottság támogatta, a korábbi két munkánkat pedig a Médiatanács. Vagyis itt már kimerészkedhettünk a négy fal közül, megnyíltak a terek, sok helyszínen forgattunk, sok szereplővel, és a forgatási napok száma is felmehetett a korábbi 17 és 19-ről 28-ra. És a film hossza is közel kétórásra nőhetett. Ezzel együtt mindhárom filmünk ugyanazzal az odaadással és ugyanabban a minőségben készült, egyik kapcsán sem merült fel például, hogy ezt nem nagyvászonra, hanem a tévé képernyőjére készítjük: mozifilmes igényességgel készítettük el mindhármat, ahogy a már a Filmalap által támogatott, és kimondottan moziforgalmazásba szánt Apró meséket is.

Amelyben Szabó Kimmel Tamás mellett ott van még Kerekes Vica második, és ott lett volna Nagy Zsolt harmadik főszereplőnek, az ő helyén azonban történt egy csere, Molnár Levente vette át a szerepét. Miért pont rá esett a választásotok?

Leventére már a Saul fiában és két rövidfilmben is felfigyeltem, mindegyikben nagyon meggyőző volt, utána erre csak ráerősített a Szürke senkikben nyújtott teljesítményével. Érdekes módon már az Örök tél kapcsán is felmerült a neve, amikor egy pillanatra kérdésessé vált, hogy Csányi Sanyi el tudja-e vállalni a szerepet. Ez akkor megoldódott, de már ott eldöntöttük, hogy valamiben mindenképp szeretnénk vele együtt dolgozni. Ez végül az Apró mesék lett, ahol az élet úgy hozta, hogy a visszalépő Nagy Zsolt helyét vette át. Hozzáteszem: nem azonnal, mert Zsolt kiszállása után még tartottunk egy castingot, ott viszont pillanatok alatt kiderült, hogy fantasztikusan jól működő hármast alkotnak Vicával és Tomival.

Szász Attila, Gera Marina és Csányi Sándor / Forrás: Szupermodern Stúdió. Fotó: Skuta Vilmos

Utólag mennyire érzed jónak, hogy a nagyközönség előtt még aránylag ismeretlen arcról van szó?

Nagyon, ugyanis pont egy olyan karaktert alakít, akivel kapcsolatban nagyon sokáig fenn akarjuk tartani a filmben a bizonytalanságot, hogy ő most egy pozitív vagy egy negatív figura, és erre nagyon jól ráerősít az, hogy a nézők még nem tudnak hozzá előképeket kötni. De ugyanez volt a helyzet egyébként az Örök télben Gera Marinával is, ugyan a casting során még nem éreztem ennek a súlyát, a forgatás első napjaiban viszont egyértelművé vált, hogy az ő ismeretlensége rátesz egy lapáttal a karakterét övező kíváncsiságunkra. Ugyanezt éreztem a közönség reakcióin is az első vetítéskor, hogy meglepte őket egy olyan új arc, akihez nem tudtak társítani semmi korábbit. A másik oldalon viszont ott volt Csányi Sanyi, akihez rengeteg korábbi szerep tapad, és aki pedig pont e miatt volt érdekes, hogy vajon mit tud kihozni ebből a figurából, mennyire sikerül egy teljesen új arcát megmutatnia.

Visszaugrottunk az Örök télhez, amivel kapcsolatban korábban még nem lehetett tudni, hogy egyben vagy két részben vetíti majd a Duna Televízió. Egyrészt ez eldőlt-e azóta, másrészt a Félvilághoz hasonlóan ennek is lehet-e egy mozis utóélete?

Igen, eldőlt, hogy egy részben megy le a film. A mozit illetően pedig még bármi lehet, de semmiképpen sem erőltetjük, hogy ez moziba is kerüljön, ahogy a Félvilág esetében sem tettük, egyszerűen ott volt egy olyan igény a közönség részéről, hogy megnéznék moziban is, ami párosult egy forgalmazói eltökéltséggel is: sőt, több forgalmazó is kitartott a szándéka mellett, hogy moziba vigye a filmet a tévépremier után.

Érdekes, mert annak, hogy a Félvilág utólag moziba került, pozitív és negatív lecsapódása is lehet. Az artmozi hálózat vette műsorra és tartotta is ott mintegy fél éven át, ez alatt a fél év alatt viszont összesen több mint hatezer nézőt hozott. Ha valaki később megnézi a statisztikákat, az ezt a hatezer nézőt fogja látni, ami önmagában elég röhejes szám, de azt már nem, hogy előtte a tévében és különböző online felületeken már több mint kétszázezren látták… Vagyis gyakorlatilag mindenki megnézhette már ingyen, akit érdekelt. Ennek tükrében kifejezetten megdöbbentő volt az élmény, hogy még így is volt hatezer-valahányszáz ember, aki jegyet váltott rá, csak hogy moziban láthassa.

Szász Attila / Forrás: Szupermodern Stúdió. Fotó: Skuta Vilmos

Az Örök téllel kapcsolatban engem ennél a kérdésnél jobban izgat az, hogy a nemzetközi filmfesztiválokat mennyire fogja érdekelni ez a film. A berni követ és a Félvilág összesen több mint hatvan fesztiválon járt, és harminc díjat nyert, és ráadásul ezeknek a túlnyomó többsége nem televíziós fesztivál volt, hanem mozis, hiszen mindkét film A-kategóriás fesztiválon debütált. Vajon az Örök tél folytatja ezt a szép sorozatot? Ez lesz ennek az évnek az igazán nagy kérdése számomra.

Címlapfotó: Pozsonyi Janka