Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy dokumentumfilmes, aki Székelyföldön alapított animációs stúdiót. Környezete bolondnak nézte, hiszen nincs kiforrott iparáguk, így szakemberből is hiány van, senki sem értette, miért kezd valaki egy ilyen rizikós üzletbe. Ám a dokufilmes nagyot gondolt: a Kárpát-medence legendáit és mondáit akarta megismertetni a nagyközönséggel, amihez támogató társakra talált, nemcsak erdélyi fiatal animátorok, hanem magyar animációs producerek és szakemberek személyében. Emellett arra is rájött, hogy a gyerekek megőrülnek a merch termékekért, amivel nemcsak pénzt tudnak szerezni a filmterveikhez, hanem rajongókat és későbbi nézőket is.

Fazakas Szabolcs volt ez a dokufilmes, aki 2008-ban alapította animációs stúdióját, a Székelyföldi Legendárium stúdiót, hogy szórakoztató formában mutassa be szülőföldje történeteit. A 100 részt megélt Magyar népmesék motiváló lehet mindenki számára, aki különböző népek szokásait és kultúráját szeretné eljuttatni és megszerettetni a gyerekekkel, Erdély pedig bővelkedik izgalmas mondákban. Sőt, a világ egyik leghíresebb rémalakja, Drakula is innen származik.

 

Így született meg a Székelyföldi legendárium mozgóképes ötlete is, amit az alkotók sorozatként kezdtek, március 3-tól pedig összefűzve a hazai mozik műsorán is láthatunk. Főszereplője egy testvérpár, Rika és Zete, akik nagyapjuknál laknak, és gyerekek lévén minden izgatja őket, különösen nagyapjuk történetei. Egy nap rálelnek egy varázspatkóra, amit vissza kell juttatniuk az eredeti helyére, nyomukban az ördöggel, akinek ez a patkó jelenti a megváltást egy hegyen töltött örökös ásástól.

A Legendárium – Mesék Székelyföldről című mozifilm három részre osztható: a legnagyobb részt a patkó visszajuttatása teszi ki, melyben Zete és Rika a nagyapja segítségével rátalál az ősfára, ahol rálelnek Szőrmanóra is, ez a kisember pedig segít a gyerekeknek épségben hazajuttatni a patkót, miközben még tanulságos történetekkel is okosítja őket. A nyomukban van a sánta Ördög, és két segédje, Csetlik és Botlik, akik nem a legélesebb kések a fiókban. A hosszabb történet után a film két rövidebb epizóddal zárul: a várat összetartó likaskő fontosságáról és egy tündértestvérpár között lévő konfliktusról, valamint a déli harangszó okáról.

 

A Legendárium különbözik a Magyar népmeséktől: míg utóbbi részenként más-más történetet mesél el az adott kultúra motívumaival, addig a Legendárium egyes részei összefüggnek, kiadnak egy egész road movie-t számos Erdélyt meghatározó tárggyal, alakkal és eseménnyel. És persze modernebb stílusa van: a 3D látványt többféle 2D szekvencia egészíti ki, amikor egy filmbéli történetet illusztrálnak, de találunk kézirajz stílusú részeket, és feltűnnek anakronizmusok is mai használati tárgyak formájában.

A Legendárium gyengesége a vizualitásban van, a fent említett eklektika idővel megterhelővé válik, valamint az egyes technikák minősége ingadozó, ami megakasztja a figyelmet. Az olyan anakronizmusok, mint az okos távcső valószínűleg közelebb szeretné hozni a mai gyerekhez a filmet, de teljesen felesleges, hiszen a Legendárium kiindulópontját jelentő, erdélyi mondák alapból izgalmasak, kalandosak, szórakoztatóak és okítók is. "Nincs a világon annyi tündér, manó, ördög és óriás, annyi égbenyúló hegy, suhogó erdő, földből feltörő borvíz, felhő fölé meredő szikla, mint amennyi ezen a tájon" – hangzik el nagyapótól a nyitányban, aki még azt is megjegyzi, hogy Székelyföldet teremtette az Úr először, aztán jött a világ többi része. 

 

A film folyamán megjelenik a székelykapu, a rovásírás, a pálinkakészítés, a székely viccek, a malmozás, Csaba királyfi, Nándorfehérvár ostroma, István király, Csombod vitéz, Egyed Mózes író, a harang- és ágyúöntés. Ezeket a tárgyakat, eseményeket és történeteket 3D nélkül is izgalmassá lehet tenni. A film 3D stílusa sem a legkidolgozottabb, sokszor juthat a felnőtt néző eszébe a kilencvenes évek PC játékainak grafikája és a karaktereik mozgása. Nem mindig van szükség a 3D-re ahhoz, hogy a gyerekeket bevonzzák, ráadásul a sorozat alapját jelentő Székelyföldi legendárium könyvsorozat és egyéb játékok is gazdag 2D grafikát kaptak, ami sajnos csak néha tűnik fel a filmben.

De még ezzel együtt is hatalmas dolog, hogy elkészült ez a sorozat, illetve film, ugyanis erdélyi animációról korábban nehezen beszélhettünk. Felméri Cecília kérdezett vissza egy filmtettes interjúban: „Nem is tudom, hogy van-e erdélyi animáció. Van erdélyi animáció? Én nem tudok róla, de lehet, hogy van. Van? […] Vannak Erdélyben emberek, akik animációkat készítenek. De erdélyi animációról nem lehet beszélni.” 

 

Az erdélyi animátorok közül nagyon sokan Magyarországon tanulnak, vagy olyan erdélyi szakokon, ahol csak egy kis részterület maga az animáció. Esetleg autodidakta módon, Youtube-videókat nézve, vagy online tanfolyamokat végezve. A Székelyföldi Legendárium stúdiójának csapata is hasonló cipőben jár: a többnyire székelyudvarhelyi alkotók képzőművészeti egyetemre jártak, amerikai és magyar szakemberektől tanulták az animációs szoftverek használatát, és magát az animációs filmkészítés csínját-bínját.

A stúdió folytatja a Székelyföldi Legendárium animációs sorozatot, 2020-ban pedig új projektre kaptak támogatást a Nemzeti Filmintézettől: Orbán Balázs, a legendagyűjtő címmel a legnagyobb székely író életéből mutatnak be eddig nem ismert történeteket, három elveszettnek hitt jegyzetfüzetének titkáról.