Bocsánat, a tegnapi Jeanne d'Arc miatt úgy néz ki a kezem, mintha földet túrtam volna.

Ez igazából festék?

Igen.

Jeanne d'Arc-nak miért kell befesteni a kezét?

A harcok sorozatában véres lesz Jeanne dArc, és ezt fekete festékkel jelenítjük meg. Fehér, boltozatos, templomra rímelő térben játsszuk a darabot, és a falat mázolom a kezemmel. Az eredeti koncepció szerint magamra öntöttem volna, aztán ahogy mozgok, a falon ott marad a testem lenyomata, mint egy freskó. Ez iszonyú jól nézne ki, de technikailag nem volt kivitelezhető, összefesteném a kollégáim gyönyörű bársony ruháit és az igen költséges lenne előadásról előadásra tisztíttatni.

Térjünk át a legújabb filmedre, a Guerillá-ra. Kárpáti György Mór több interjúban is elmesélte, hogy Váradi Gergelyt akkor nézte ki magának, amikor a színész egy kocsmai verekedést szikáran szemlélt, és nem avatkozott bele. Te hogyan kerültél a látóterébe?

Rámírt, hogy szeretne velem beszélni. Az Urániában találkoztunk, aztán két és fél órán keresztül csak beszélgettünk. Azt éreztem, hogy fontos számára, hogy közel kerüljön a színészhez. Először nem a kamerán keresztül akart látni, hanem meg akarta ismerni a személyiségem. Az már adott volt, hogy Geri lesz a főszereplő, a következő lépés az volt, hogy vele csináltunk próbafelvételeket. Ha jól emlékszem, nagyon hosszú, öt órás volt a casting, aztán sokáig nem tudtam, hogy megkapom-e a szerepet.

Mészáros Blanka Guerilla c. filmben / Fotó: Mozinet

Mondtad, hogy a rendező kíváncsi volt a személyiségedre. Hozzád idomította a karaktert?

A forgatókönyv már készen volt, amikor megtalált, de aztán sokat beszélgettünk róla, ízlelgettük a mondatokat, hogy mi hogyan jön a szánkra, és voltak kisebb átalakítások. Nagyon tetszett a szűkszavúsága, volt, ahol még jobban megkurtítottuk a szöveget.

Egy színész nem inkább olyan szerepet keres, ahol sokat tud beszélni, ahol igazán megmutathatja, mit tud?

Attól függ, a film és a színház máshogy működik. Színházban szeretek sokat beszélni. Nemrég egy ngol filmhez castingoltunk együtt Kamarás Ivánnal, és ő mesélte, hogy szerinte is nehéz az, ha csak egy apró szereped van, és három mondatod van elszórva a darabban. Akkor azokra a szösszenetekre kell felszívnia az embernek magát. Más koncentrációt, felkészülést igényel. Több jelenléttel, szöveggel esélyed van bemelegedni a szerepbe, és a közönséget is jobban érzed.

A filmnél ez műfaji kérdés. Azt kell nézni, mi áll jól a műfajnak. Vannak zsánerek, ahol a tekintetek, a testjáték a fontos. A Guerilla is ilyen film volt. Nyáron forgattam Gothár Péterrel (Hét kis véletlen – a szerk.), az ennek a szöges ellentéte volt: rámszegezték a kamerát, és csak beszéltem, beszéltem és beszéltem.

Nehezebb feladat, ami a Guerillá-ban is történt, hogy mondatok híján a testeddel, jelenléteddel játszhatsz csak?

Nagyon erős koncentrációt igényelt, amiből nem volt jó kiesni. Az erdei táborban sokat ültünk és csak néztük egymást. Ez nem az a forgatás volt, amikor elmegyünk a büfébe, iszogatunk, cigizünk és hülyeségekről beszélünk.

Gyuri hogyan instruált téged? Kevesebbet csinálj vagy többet?

Folyamatosan azt mondta, hogy kevesebbet, halkabban, nem kell olyan szépen mondani. Azt kérte, hogy rongáljuk, roncsoljuk a beszédanyag szövetét.

Felcserlányt játszol a filmben. Felkészítettek téged arra, hogyan gyógyítottak, hogyan látták el a sebeket a 19. században?

Igen. Amikor először kitették elém ezeket a régi szerszámokat, görcsbe rándult a gyomrom. Amikor a múzeumban, messziről, a vitrinben kiállítva látja valaki ezeket a tárgyakat, nem képzeli hozzá az emberi sorsokat. Az orvos megmutatta nekem a kutaszt, ezzel keresték meg a szövetekben maradt repeszeket, golyókat és csipesszel kiszedték, ha tudták. Azt mondta, hogy legtöbb esetben azért haltak meg a sebesültek, mert fertőtlenítés nélkül nyúltak hozzájuk ezekkel a szerszámokkal. Mutatott egy nagyon hosszú és vastag fémszerű tárgyat, amit a nyelőcsőbe toltak le, és az is komoly sérüléseket okozhatott, miközben használták.

A gyerek születésénél végig velünk volt egy szülésznő: egyrészt, hogy óvja a kisbabát, másrészt ő mutatta meg, hogyan kell elvágni a köldökzsinórt. Az egy preparált köldökzsinór volt, de nekem meg kellett tanulnom, hogyan szorítom el kötéllel, és a csomó alatt egy kicsivel elvágom.

Mennyire vagy profi ebben? Ha most a 19. században lennénk, és egy golyó fúródna belém, el tudnád távolítani?

A filmben tényleg próbálok kiszedni egy repeszt. Neked esnék, de kellenének még emberek, akik lefognak fájdalmadban és nem biztos, hogy túlélnéd.

Amikor láttad a kész filmet, hiányzott belőle számodra fontos jelenet?

Nagyon jóban lettem a forgatáson Jakubowska Juliával, ő egy lengyel színésznő, aki elég szépen beszéli már a magyart. Keveset szerepelünk együtt a filmben, de volt egy kedvenc közös jelenetünk, amiben együtt cigarettáztunk, sajnos kivágták. Azt mondta nekem a lengyel lány, hogy el fog menni. A következő tábortűznél én súgtam Gergő fülébe, hogy el fogok innen menni – ez sincs benne. Ez egy szép lánc lett volna, ahogy mindenki elmondja a másiknak, hogy el fog innen menni. Nekem ez a gondolat hiányzott a filmből, és ezt el is mondtam Gyurinak, de szerencsére nem én vagyok a rendező, mert ha rajtam múlna nagyon nehezen tudnék megválni képkockáktól.

A szűkös költségvetés miatt Budapest környékén, például Csillebércen forgattatok. Szerinted segített neked volna az átlényegülésben, ha valahova messzebbre mentek, távol a civilizációtól és ott forgattok?

Nekem még ez is iszonyúan jól esett. A filmet látva csodának tartom, hogy abból a kis területből milyen sokat ki tudtak hozni. Ez Dávid (Hartung Dávid operatőr – a szerk.) és Gyuri érdeme. Én tudom, hogy ugyanazon az úton sétálunk vissza, ahol egyszer már elmentünk, és mégis úgy néz ki, mintha nem ugyanaz a hely lenne.

Egy szexjelenet is szerepel a filmben. Hollywoodban szigorúan előre beleírják a szerződésbe, hogy egy színészből mennyit lehet mutatni. Egy kisköltségvetésű magyar produkciónál ez hogy van? Mennyire beszéltétek ezt át Gyurival?

Nem volt szerződés, mert megbíztam a Gyuriban. Ő szeretett volna húst, felsőtestet látni, én nem szerettem volna teljesen meztelen lenni. Ezt megbeszéltük, és nem volt ütközés köztünk. Egyébként a színész és a menedzser feladata az ilyesmi. Ha félsz, ha szorongasz tőle, ha nem akarod kiszolgáltatni magad, a legapróbb részletekig mindent papírra lehet vésni: hogy milyen szögből mutathatnak, de olyat is hallottam, hogy kikötötték, melyik mellbimbó látszódhat.

Szűk stáb volt, alig voltak ott emberek, csak a hang és a kamera. El voltunk zárva a külvilágtól, de így is történt valami, amire senki sem számított. Amikor Gergő lefektetett a földre, egy méhecske beleállt a hátamba. Gyorsan kiszedtük, mondtam, hogy allergiás vagyok, ezért le is fújtuk alkohollal. Végül nem lett semmi bajom.

Hogyan ajánlanád ezt a filmet?

Menjetek el megnézni, mert jó mozi. Azt hiszem, ez a legtisztább megfogalmazás. Olyan meditatív hangulatú utazás, ahol nem a karakterek – ők szinte végig egy helyben vannak –, hanem a kamera van úton. Pár nap kietlen hömpölygése. Tegnap este voltunk a barátainknál, és valaki azt mondta, hogy ő még egy órán keresztül nézte volna ezt. Azt hiszem, ennél jobb kritikát nem lehet kapni. Az esett még nagyon jól, amikor Máté Gábor azt mondta, hogy „nem ismertelek meg a filmben, nem tudtam, ki ez a lány”. Később persze pár gesztusomból rájött, hogy én vagyok az.

Szerepeltél az utóbbi évek legfrappánsabb reklámfilmjében. Ennyiből kitalálod, mire gondoltam?

A Semmi bogár-ra! Reklámfilm lett belőle, de mi nem annak forgattuk. A Primanima csak később jött. Visky Ábel hamar kiválasztott minket Hasival (Vécsey H. Miklós – a szerk.), július közepén kezdtünk el ötletelni rajta, a pofázásainkból írta meg a forgatókönyvet, és szeptemberben egy esős napon forgattuk le a 4-6-oson és a Boráros téren. Az aluljárós részt csomószor felvettük, nehéz volt úgy kivitelezni, hogy ne sétáljanak bele az emberek, aztán egyszer csak eleredt az eső. Megint felvettük, és akkor már volt egy esernyő a táskámban, amit a lépcsőn előszedtem.

Ezek szerint saját történeteket mondtok el benne?

Azok a mi sztorijaink továbbfejlesztve, átírva, improvizálva. Mindennek van valóságmagja. A fogam tényleg letört, Hasi tényleg nézte az északi fényt. Ezek mind mi vagyunk, csak átszűrve egy rendezőn.

Az utolsó snitt, amikor a Dunaparton sétáltok, nagyon hosszú. Fárasztó volt felvenni, lejártad a lábadat?

Inkább fáztunk, mert nem erre az időjárásra készültünk. Hirtelen lett hűvös, és a végén már Ábel adta oda a felsőjét aláöltözetnek. Ilyenek ezek a kevés pénzből forgatott kisfilmek, elkezdtük hajnalban, aztán csináltuk estig. Csak pizzázni álltunk meg az aluljáróban.

Azt tudtad, hogy Youtube-on már több mint 130 ezer megtekintésnél tart? Biztosra veszem, hogy ez a legnépszerűbb filmed.

Képzeld el, a nyáron a Szegedi Szabadtéri Játékokon adtuk elő Hasival a Rómeó és Júliá-t, és szabadidőmben elmentem a plázába szoknyát nézegetni. Négy random ember kérdezte meg, hogy én vagyok-e az a lány a Semmi bogár-ból. És Hasi nem volt ott, a lányok nem azért jöttek oda, mert ott állt mellettem ez a jóképű férfi.

Ha ez Hollywood lenne, és látnák, milyen népszerű a film, már a folytatást csinálnák.

Igen. Valószínűleg újból össze kellene jönniük. Improvizáltunk olyat, de végül nem lett újra kapcsolat, és az esőben elbúcsúztunk.

Az utóbbi évek legjobb kisfilmjében, a Rossz színész-ben is játszottál, egy apró, de fontos szereped volt.

Már több napot leforgattak a filmből, amikor felhívott Márton Dani, a film rendezője, hogy lenne-e kedvem eljátszani Nagy Zsolt barátnőjét, a főszereplő exét. Azt mondtam, hogy este be kell érjek a színházba, addig forgassuk le. Mutatott részleteket a filmből, és iszonyat jó hangulata volt.

Gothár Péter új filmjéről, a Hét kis véletlen-ről mit szabad elmondanod?

Már láttam belőle részleteket, biztosan nagyon szép film lesz. Magán hordozza Gothár kézjegyeit. Van egy család, a feleség zenetanárnő, akinek én játszom az egykori tanítványát. Húsz évvel később találkozunk és felfordul a család élete. Négyen vagyunk főszereplők benne Rezes Judit, Mészáros Máté, Börcsök Olivér és én és még sok más csodálatos színész.

Részt veszel az Eltáv-programban, a szúcsi bányatelepre jártok el, ahol mélyszegénységben élő gyerekkekel foglalkoztok, közösségi programokat szerveztek. Arról már sokat meséltél, miben tudtok ott segíteni. Arra vagyok kíváncsi, te mit kapsz ettől a programtól?

Nagyon sok tiszta szeretetet. Sok energiabefektetéssel jár, de ezt más formában visszakapod. Egyszerűen jó érzés hozzájuk tartozni. Kirándultunk, táboroztunk meg fociztunk velük. Kenterbe vernek ugyan, de jókat futkároztam velük. Különböző foglalkozásokat is csináltunk, végső soron a bizalmukba fogadtak minket. Ezek iszonyatosan fontos dolgok, hozzátartoznak az életemhez.

Kunfehértón nevelkedtél, a veled készült interjúkból az derült ki számomra, hogy fontos számodra, hogy vidékről származol. Szerinted örökre beszippantott Budapest, vagy álmodozol arról, hogy egyszer majd tanyán fogsz élni, állatokkal?

Ha nem színész lennék, akkor vidéken laknék tanyán. Láttam egy gyönyörű házat 20 millió forintért Zala megyében. Úgy nézett ki, mintha azokból a mesekönyvekből ugrott volna elő, amelyekből édesanyám mesélt esténként. A mostanság divatos vintage hangulat árad belőle házilag készült bútorokkal. Nagy terasza volt, ami a kertre nézett, úgy képzelem, hogy oda mindenféle állatka betévedhet. Ezt a házat vagy ehhez hasonlót szívesen elfogadnék.

Úgy nőttem fel, hogy a nagyszülők tanyáján, bugyiban, mezítláb rohangáltam, pulykával ordítoztam, baltával csapkodtam, egereket kergettem a takarmányban, kutyán (Tappin) lovagoltam, együtt sivítottam a disznókkal, fára másztam, a kukoricában bújócskáztam, ami úgy összevágott, hogy este reszkettünk, hogy anya, ne kelljen fürdeni. Egy nap fogtuk a szerszámokat és kitakarítottuk egy kereszt környékét, mert annyira elburjánzott a növényzet. Kisöpörtük, visszakötöztük a bokrokat, virágokat szedtünk. Annak idején a tatám is adott pénzt ebbe a keresztbe.

Ezek iszonyatosan jó dolgok, és hálás vagyok a szüleimnek, nagyszülőknek, hogy ilyen önfeledt boldogságban nevelkedhettem. Szomorú lennék, ha az én gyermekemnek ebből semmi sem jutna. Arról álmodom, hogy ez még most is lehetséges. Nagy dinnyét enni, amit Babettával hozott a tata nekünk, közben nézni a birtokot, vagy hallgatni a csendet. Nagyon szeretem a kétkezi munkát, szeretem a föld szagát.

 Fotók: Pozsonyi Janka