Két lány, Orsi (Urbán Orsolya) és Petra (Kaposi Petra) saját maguk képmását igyekeznek megalkotni a The Sims 2-ben. Az első kérdésük rögtön az, hogy tinik legyenek-e vagy felnőttek. Végül azért lesznek felnőttek, mert tinik nem lakhatnak egyedül a játékban. „Mi legyen az életcélom? Nem tudom, mi vagyok" – fakad ki Orsi. Poscher Dominik diplomafilmjében fontos visszatérő motívum ez a játék (sőt, úgy általánosságban a játékok világa). Az egyetemisták a valóságban is az életmenedzseléssel küzdenek, a sims-ezés közben felmerülő kérdések így lényegében saját magukra vonatkoznak.
A Buborék intim élethelyzeteket megmutatva ad képet a Z-generációs egyetemisták létállapotáról. A filmben egy olyan korosztályt látunk, akiknek tagjai őszintén, keresetlen természetességgel léteznek a kamera előtt, popkulturális idézetekkel kommunikálnak egymással, mégis ugyanazokkal a felnőtté válással kapcsolatos nehézségekkel szembesülnek egy kollégiumi közegben, amivel a korábbi nemzedékek is. A történet egy veszélybe került barátság, a felnövés és a felnőni nem akarás, valamint a gyermek- és felnőttkor határán való létezés köré szerveződik. Orsi és Petra bensőséges barátságát próbára teszi egyikük párkapcsolata, miközben nekik és lakótársaiknak felnőttként kell megoldani olyan feladatokat, mint a közös helyiségek tisztán tartása vagy a falra ragasztott matricák és poszterek leszedegetése a szobaellenőrzés miatt.
Buborék
„A film főszereplői, Petra, Orsi, illetve Mezei Márk a kollégiumi lakótársaim voltak az egyetemi évek során, mellettük megjelennek a baráti társaságunk, a Napos Csoport tagjai is" – meséli Poscher Dominik. „Forgattunk a kollégiumban, az egyetemen, a törzshelyünkön, a helyi parkban. Ezek a helyszínek és emberek a mindennapjaimat jelentették az elmúlt években. Ez kissé öncélúnak tűnhet, viszont a projekt gondolatának megszületésétől fogva egészen az utómunkálatokig mindvégig azon ügyködtünk, hogy ebben a személyes történetben az univerzális gondolatot ragadjuk meg és közvetítsük" – teszi hozzá az író-vágó-rendező.
A sims-ezésen túl a kollégisták sokszor gyerekjátékokkal múlatják az időt, a folyosón vakon párnacsatáznak, máskor amőbáznak vagy épp számháborúznak. Poscher ezekbe az önfeledt életképekbe fokozatosan csepegteti a felnőtté válás nehézségeivel kapcsolatos dramaturgiai elemeket, a gyermeki játékosságba kíméletlenül és sokszor ironikusan szüremkedik be a felnőtt élet valósága, a postán sorban állás, az átvett nemzeti konzultációs kérdőívek, a felelős döntések súlya és az egzisztenciális szorongás.
„Korábban is próbálkoztam már ezzel a nehezen megragadható műfajjal, a dokufikcióval, és mivel ebben találom a legnagyobb potenciált az igazság megragadására, nem szerettem volna letérni az útról" – részletezi Poscher Dominik a témaválasztást. „A másik fontos felismerés az elmúlt évekből, hogy csak olyan témákról tudok őszintén beszélni (és filmet készíteni), amikre van rálátásom, és amiket ismerek, így a nagyban gondolkodás helyett a közvetlen környezetemben kezdtem kutatni. Mindezt észben tartva alakult ki a diplomafilm ötlete: a kolis lakótársaim falra ragasztott rajzai veszélybe kerülnek a közelgő szobaellenőrzés miatt. Ez az alaphelyzet nőtte ki magát aztán egy felnövéstörténetté, ennek mentén igyekeztem és igyekeztünk a konkrétból az általános felé haladni."
Buborék
A Buborék a komoly témákat játékosan és rendkívül szórakoztatóan dolgozza fel. A sodró lendületű fél órában olyan zenék férnek meg egymás mellett, mint a Ricsárdgír dalai és a SpongyaBob főcímdalának mulatós változata. Sőt, sufni kolis hiphop művek is felcsendülnek, hála a Napos Csoport tagjai saját, Szeméttároló nevű formációjának, akik a Kutyaszar, a II. Honfoglalás, a King Szájz és a Zsebpiszok után új dallal rukkolnak elő, ami visszatérő motívummá emelkedik a filmben. Poscher és operatőre, Szabó Richárd vicces hétköznapi helyzeteket örökítettek meg, például jól kiaknázott, stílusparódiának is beillő jelenet az, amikor a lányok megtudják: a szobaellenőrzés miatt le kell szedniük a rengeteg falragaszt. A többnyire rajzfilmfigurákat ábrázoló matricák (és a leszedésükre irányuló kérés) egyébként is találó szimbólumokként működnek. Ezek az elmúlt gyermekkor mementói, amiktől az új élethelyzetben, a kollégiumi vezetés kérésére meg kell szabadulni, ez pedig mintha önmagában a felnőtté válást jelentené.
„A közvetlen környezetünkben forgattunk, olykor a lakhelyünket is alig elhagyva, viszont reményeink szerint olyan témákról, amik ki tudják terjeszteni a hatótávolságot, és ajtóstul rontanak be más kollégiumokba, albérletekbe, a kétségekkel teli huszonévesek világába" – ajánlja a filmet a rendező, akivel augusztusban a fővárosi közönség is találkozhat.
A film első nyilvános budapesti vetítését ugyanis augusztus 15-én, 19:00-tól tartjuk a MANYI - Kulturális Műhelyben (1027 Budapest, Margit körút 16.), ahol vendégünk lesz a film rendezője, írója és vágója, Poscher Dominik, valamint az operatőr-colorist Szabó Richárd.
Az esemény ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Regisztrálni ide kattintva, az űrlap kitöltésével lehet.
