Benkó Tamás: Véradó
Az estét Benkó Tamás Véradó című kisfilmje nyitotta meg. A Hajnóczy Péter novellája alapján készült történetben, egy magának való vidéki böllér, egy véradásra felszólító plakátra lesz figyelmes, majd el is megy a kórházba, hogy adományozzon a véréből az orvostudománynak. Ahogy azonban a kezéhez ér a tű, patakokban kezd folyni belőle a friss életadó vér, sokkal több is, mint amennyire egy átlagos ember szervezetének szüksége van. A teste szép lassan egy valódi vérbankká alakul át, az orvosi piedesztál helyett azonban egész más helyet szánnak neki a kórház alkalmazottai. Benkó Tamás kisfilmje jó felütése az estének: a magyar vidék nyomottságát könnyedén fordítja át groteszk tragikomédiába, Domokos Balázs operatőr ezt a szürkületet pedig vissza-visszatérő, pirosan izzó képekkel támasztja alá – a csobogó borral, a kockás terítővel, és persze a patakokban folyó, vörös vérrel.
Dudás Balázs: Welcome
A válogatás leghosszabb és legaktuálisabb filmje, a Dudás Balázs rendezésében készült 37 perces Welcome volt. Főhőse egy fiatal fiú, aki 10 év emigráció után hazatér édesanyjával a határ melletti otthonába. Zsebpénz-kiegészítésként kockázatos üzletet folytat: néhány száz euróért cserébe menekülteknek segít átkelni a magyar határon. Egyik este nem a terv szerint alakulnak a dolgok, és a kietlen senkiföldjén elszabadul a pokol. A főszerepet játszó Vilmányi Benett arca kellően durva és izgalmas, hogy elvigye a hátán a kissé hosszúra nyúlt, és mégis megannyi kérdést nyíltan hagyó történetet. Miért jött haza anya és fia abba a házba, ahonnan évekkel ezelőtt elmenekültek? Miért döntött úgy a fiú, hogy mások szabadságáért napi szinten kockára teszi a saját életét? A dramaturgiai problémákat szépen ellensúlyozzák Bántó Csaba operatőr képei, amik mind profin kivitelezettek és hatásosan mutatják be a menekültek járta félelmetes terepet – a néhány hónappal ezelőtt bemutatott, hasonló témát feszegető Dialogue-gal szemben, itt végre mi is valóban egyek vagyunk a lopakodó migránsokkal.
Szilágyi Fanni: A csatárnő bal lába életveszélyes
A Friss Hús rövidfilmfesztiválon tavaly fődíjat elnyerő Kamaszkor végének a rendezője, Szilágyi Fanni idén két filmet is bemutatott, és a válogatás legjobbjait neki köszönhetjük. A csatárnő bal lába életveszélyes egy pazar humorú kisfilm a női természet rejtelmeiről: főhőse Julcsi kiegyensúlyozott párkapcsolatban él, a közös lakás és közösen megvásárolt kókuszmatrac után, tovább tervezgeti a páros jövőt. Egy furcsa álom után, azonban minden amire eddig vágyott, feledésbe merül, és egyik pillanatról a másikra egy focipálya partvonalán találja magát. Stork Natasa bravúros a mondvacsinált focista lány szerepében, belső monológja játékos és üdítő, de legfőképpen nagyon vicces. A Kamaszkor végéhez hasonlóan A csatárnő...-t is Mán-Várhegyi Réka novellája alapján készítették, és ismét Becsey Kristóf operatőr képei adnak iránymutatást a női lélek útvesztőjében. Szilágyi Fanni rúgta a legszebb gólokat ezen az estén, második filmjéről az időrendet megtartva, alább olvashattok majd.
Vízkeleti Dániel: Isten éltessen!
Sorban a következő Vízkeleti Dániel Isten éltessen! című kisfilmje, amely egy szülinapos fiú egy éjszakáját meséli el. A csendes főhős hangos barátai meglepetésbulit szerveznek a fiúnak, az estét pedig a helyi köpködő kiskocsmában folytatják, ahol az első szerelem és az első rendőrségi rajtaütés tűzkeresztségén is átesik a szülinapos. A hat kisfilm közül Vízkeleti Dániel maradt a legbiztonságosabb zónában: a coming-of-age narratíva jól működik a kisfilmjében, de sok újdonsággal nem szolgál, egy kicsivel több svung kéne, hogy a rengeteg felnövés-történet közül kiemelkedjen az Isten éltessen! Pedig az ártatlan arcú, titokban verseket költő főhőse telitalálat, és a zsibongó barátokkal való kocsmázgatás is hiteles, a végső katarzis azonban így is elmarad. Kiss Marcell operatőr ködös képein pedig nagyon is jól mutatna valami váratlan, ami kizökkenti a filmet a biztonsági játékból.
Mayer Bernadette: Kötött pálya
A tavaly megrendezett Friss Hús rövidfilmes pitch egyik megvalósult kisfilmje Mayer Bernadette Kötött pálya című alkotása. Anna lázadó tinikorát éli: bulizik, duzzog, hazudozik, és persze nyűgként viseli, a vak és cukorbeteg édesanyjának mindennapos ápolását. Amikor az anyára újra rátalál a szerelem, Anna egyből gyanúval tekint a különös udvarlóra, aki szép lassan belakja az egész lakásukat. Mayer Bernadette ügyesen veszi a thriller műfajának akadályait: a férfi nyugtalanító jelenlététől, és Táborosi András torzított képeitől valóban nőttőn nő a feszültség, ám a katarzis után túl hirtelen vágja el a történetet, az izgalmat pedig súlyos hiányérzet váltja fel. Mint egy lufi, amit okosan fújnak az utolsó pillanatig, de a nagy robbanás helyett, inkább csak csendesen hagyják, hogy leeresszen. A másik sajnálatos kritika az anyát alakító (valóban vak) színésznőt illeti, aki hangsúlyozásával – bármilyen fájó is – de kizökkentően amatőr hatást kelt. Kár érte, mert egy remekül felépített, az utolsó pillanatig hatásos film is lehetett volna belőle.
Szilágyi Fanni: Minden vonal
Szilágyi Fanni filmrendező második találata is célba ért: Minden vonal című kisfilmje egyszerre mutat görbe tükröt az ezoterikus lélekgyógyászatnak, bemutat egy hiteles anya-nővér-húg viszonyt, emellett minden iróniától függetlenül beismeri, hogy még egy isten háta mögötti román bányában is akadhatnak csodák. Egy átbulizott éjszaka után Magdi egy különleges roadtripre készül mindenórás nővérével, az anyjával, és egy hippi bábával, hogy egy metafizikailag is tiszta, és áldott helyen segítsék világra a születendő gyermeket. Szilágyi Fanni ismét ráhibázott, filmje ugyanis üdítő módon elegyíti a humort és a családi drámát, minden mondat a helyén van, egyik karakter sem csúszik át karikatúrába, a végkifejlet pedig sallangmentes és hajszálpontos, ahogy Rónai Domonokos képei is ügyesen egyensúlyoznak a valóság és varázslat határán. A fiatal rendező rohamtempóban gyártja a jobbnál jobb filmeket, a Kamaszkor végét követő (a torontói filmfesztivált is megjárt) Fehér farkas után, két kiemelkedő kisfilmjével is bizonyította, hogy kiemelt helye van a fiatal magyar film zászlóvivői között.
Nagy Zoltán: Enyhén sós
Az estét Nagy Zoltán rendezésében készült Enyhén sós zárta. Szamosi Zsófi alakítja Anitát, aki azért gürcöl egy előkelő étterem pincérnőjeként, hogy minél hamarabb elhagyhassa az országot. A napi rutin mindig ugyanaz: egy zaklatott éjszaka után felkel, bemegy dolgozni, odabent mindenféle atrocitások érik a férfi alkalmazottakkal, aztán hazamegy, elrakja a napi bevételt, hogy aztán másnap reggel előröl kezdhesse az egészet – az egyetlen felkavaró dolog az életében, egy titokzatos hódoló, aki naponta üzeneteket hagy a postaládájában. Nagy Zoltán a hétköznapok abszurditását egy olyan lelkiállapoton keresztül mutatja be, amikor már minden túlzóan rossz színben tűnik fel: minden férfi perverz, minden kis nesz bántja a fület, ráadásul a busz ajtaja is mindig alkalommal a főhős orra előtt csukódik be. Le a kalappal Szamosi Zsófia előtt, hogy egy főiskolás rendező kisfilmjében megformált egy ilyen szexuálisan frusztrált, kétségbeesett karaktert, akit a végletekig nyomaszt a magyar valóság. Gulyás Nándor operatőr is ügyesen ötvözi az abszurdot a szürke hétköznapok monotonitásával – az ismétlődő eseménysoroktól függetlenül, minden nap felfedezünk valami újat és izgalmasat a képen, amik egyre inkább behúznak magukkal Anita világába.
A diplomafilmeket a 2013 és 2015 közt tanuló filmrendező és operatőr mesterképzésen hallgató mesterszakos diákok készítették.
Véradó (15')
rendező: Benkó Tamás
operatőr: Domokos Balázs
Welcome (37')
rendező: Dudás Balázs
operatőr: Bántó Csaba
A csatárnő bal lába életveszélyes (12')
rendező: Szilágyi Fanni
operatőr: Becsey Kristóf
Isten éltessen! (19')
rendező: Vízkeleti Dániel
operatőr: Dudás Balázs
Kötött pálya (20')
rendező: Mayer Bernadette
operatőr: Táborosi András
Minden vonal (21')
rendező: Szilágyi Fanni
operatőr: Rónai Domonkos
Enyhén sós (24')
rendező: Nagy Zoltán
operatőr: Gulyás Nándor
