A dokumentumfilm terápiás ereje nem először központi téma a diplomára készülő fiatalok munkáiban, akik évről évre (sőt, félévről-félévre) bátran és nyíltan avatnak be személyes életükbe és foglalkoznak az egész társadalom problémáival. A kultikus Vas utcai épületben lassacskán hagyománnyá váló mozizás önmagában is nagyszerű élmény – a maratoni (általában 3-4 órásra nyúló) vetítés után nincs is jobb, mint a bejáratnál és a Vasbüfében sorban állva összefutni a filmek főhőseivel és a lépcsőfordulóban megvitatni a látottakat.

A gyerekkori traumák és konfliktusok feldolgozásával két film foglalkozott, elsőként a programot nyitó Utósok című rövidfilm, Réthy Dávid rendezése. Főhőse három srác, Bubi, Süti és Valentin, mind utógondozásban élnek már fiatal koruk óta. Máshonnan, más okból kerültek állami nevelésbe, ahonnan a hivatalos törvények szerint lassan tovább kellene állniuk – egyikőjük az érettségit halogatja, a másik kettő már albérletet keres, eddig sikertelenül. Miközben külön-külön kirajzolódik a múltjuk és a jelenük, az ismeretlen jövő előtt álló, felnőtt életbe átlépő ‘utós’ fiúk útja végül mindig ugyanott köt ki: fiatalságuk legfontosabb helyszínén, a hűvösvölgyi gyermekvasút megállójában.


Kőrösi Máté készítette az este legszemélyesebb darabját, Felnőttek címmel. Máté sokadik költözése során a családi fotók közt megtalálja édesanyja terhesnaplóját, ami párbeszédet indít köztük. Az anyja 19 éves volt amikor Máté megszületett, majd miután az apával szétmentek, további két házasságából további három gyermeke született. Párkapcsolati gondjai során támaszkodott legidősebb fiára, akire saját elmondása szerint sokkal inkább bajtársként tekintett, aki végigkísérte őt ezen a rögös úton. Máté a családi fotókon, a naplóbejegyzéseken és leveleken keresztül mutatja be édesanyjával való viszonyát, akivel most szemtől-szemben, immár két felnőttként beszélgetnek a múltról – lehúzzák a ragtapaszt azokról a sebekről, amik sosem kaptak lehetőséget a gyógyulásra.


A vizsgafilmeket összefoglaló cím (Sebem, sebed, sebünk) előzetesben talán komornak és traumatikusnak hangzik, de a nézők örömére a rendezők több esetben humorral és iróniával dolgozták fel témájukat. Ezek közé tartozott Hendrick Leah Hosszú vágás című filmje is, amely egy lakótelepi fodrász mindennapjait mutatja be: Istvánhoz sokféle ember jár, legtöbben törzsvendégek, akik mind a saját problémáik súlyával ülnek bele a fodrász székbe, amit a rövid hajvágás során osztanak meg a készséges férfival. Istvánnak mindenki számára van egy-két jó tanácsa, legyen szó párkapcsolatról, pénzről, politikáról – csak a saját problémáival nem tud könnyen szembenézni. Türelme és kedvessége végtelen, még a kormánypropagandát szajkózó idős néni felé is udvariasan bólogat, míg egy másik vendégének Leonard Cohent idéz vigasztalásul. A mosás-vágás-szárítás (esetenként festés) István székében pont az a terápiás élmény, amire mindnyájunknak szüksége volna.

Leah Hendrick: Hosszú vágás

A másik könnyedebb hangvételű alkotás Fuchs Máté Az Élet Illata az Életre című rövidfilmje volt, melynek főhőse Káposztássy Béla tiszteletes, egy igazán különleges ember. A kis falu plébánosaként nagyon is sűrű a mindennapi beosztása: a vasárnapi misék mellett, ha kell, házhoz is megy celebrálni, olajozott gépezetként esketi össze a párokat, ételt oszt, emellett taekwondo edzésre jár és ha marad ideje, legújabb szenvedélyének, az illatok kutatásának hódol. A hithez való rugalmas hozzáállása (a laza, hátradobott “Dicsérjük!”-kel történő elköszönése az este legnagyobb nevetését váltotta ki), modern felfogása és könnyed természete példaértékűvé teszi minden vallási vezető előtt.

Fuchs Máté: Az Élet Illata az Életre

Magyarország egyik legszegényebb településén, Lyukóbányán játszódik Ugron Réka Messze földön című vizsgamunkája, amely három fejezetben mutatja be a túlélésért, a vízért való napi küzdelmet. A Víz című részben a falu egyetlen kútjához igyekszik egy fiatal fiú, literes kannával a kezében, miközben a család otthon küzd az elemekkel. Mivel a kút magánterületen van, a víz megszerzése illegális tevékenységnek minősül. A Tűz című epizód a fiú terhes húgát és élettársát mutatja be, akik hónapokkal később, ugyanebben a házban élnek, amikor a szomszéd tarlón tűz üt ki. Tehetetlenségükben próbálnak segítséget kérni a tűzoltóktól, akik vízhiányban csak a földet tudják lapátolni a parázsló mezőre. A két történet után egy harmadik család útját látjuk felfelé a dombon az El című fejezetben: miután a korábbi család a lakhatatlan körülmények miatt elhagyta a házat, most ők próbálnak szerencsét ezen az embertelen vidéken.


A sporttal való kitörés gyakran visszatérő elem, nem csak főiskolás rövidfilmekben, hanem egészestés-, például Alexander Nanau Totó és nővérei című, többszörösen díjnyertes alkotásában is. Püsök Botond kisfilmje a hivatásos balettkarrier viszontagságait mutatja be, egy Magyarországon élő japán lány, Miyu történetén keresztül. A balerinák komoly fizikai és lelki megterhelése mellett, az otthonától messze lévő lány a kulturális és nyelvi korlátokkal is folyamatos küzdelemben áll, miközben ugrásra késznek kell lennie arra az esetre, ha egy másik ország társulata meghívja magához. Az élsport nem csak Miyu, hanem Vanessza, Bartha Máté Bajnok című filmjének főhőse életében is kulcsszerepet játszik: a fiatal roma lány minden erejével a megyei box bajnokságra készül egy salgótarjáni edzőteremben. A lányban csak az edzője tartja a lelket a vereségek után. A mester valaha maga is ígéretes tehetség volt – Vanessza történetének hátterében ő a másik főhős, aki bölcs és támogató nagyöregként próbálja kirántani a gyerekeket a szegénységből, ha már neki másképp alakult az élete.

Losonci Pál: Sebeink

Az este során Losonci Pál Sebeink című filmje hagyta a legtöbb kérdőjelet maga után. A 10 perces alkotásban különböző korú asszonyok mesélnek a házasságról, családalapításról és a szexuális életükről, miközben erre reflektálva, asszociatív képek sorozata pörög a szemünk előtt. A szenvedély múlásáról mesélő asszony mellett például egy fiatal strandoló párt látunk, akik egy kis turbékolás után külön-külön ugranak be a vízbe a stégről, majd úsznak ki a partra. Nagyjából tíz ilyen kép váltja egymást, de a legtöbbnél nem igazán működik a felkínált asszociáció, inkább csak alibi-szerűen vannak összeválogatva a jelenetek a hangokkal, amik önmagukban viszont nagyon is érdekesek. Ahogy azt Sós Ágnes Szerelempatak című dokumentumfilmjében is láttuk, a női szexualitás témája abszolút kortalan és fontos téma, amivel továbbra is érdemes foglalkozni, ezért témaválasztásban csak dícsérni tudjuk a fiatal rendezőt.

A vizsgafilmeket november 30-án láttuk a vas utcai Ódry színpadon, további vetítésekről mindenképpen hírt adunk majd.