filmhu: Miért ezt a filmet csináltad meg, mi izgatott benne?
Csuja László: Egyrészt szerettem volna kipróbálni, hogy milyen érzéseket idéz fel a nézőben az, ha valaki öt percen keresztül folyamatosan eszik, vagy hogyan tud valaki úgy sugározni egy érzést, hogy közben az arca teljesen mozdultan. Másrészt a férfi-női kapcsolat groteszksége érdekelt. Ha valaki egy kiszolgáltatott embert folyamatosan megaláz, azzal magát alázza meg. Ez a film öt percben csak egy helyzet, nem több. A kapcsolat fordulópontját mutatja be.
filmhu: Hogyan állt össze a stáb és a film anyagi háttere?
CSL: A Filmtett- Duna Műhely által szervezett táborban forgattuk, egy kis kalotaszegi faluban, a falu kultúrházának egyik termében. Ha valaki megnézi a filmet, szembesül az erdélyi viszonyokkal is, azzal, hogy milyen ott egy kultúrház, mennyire tükrözi az erdélyi szegénységet. Bár a film szempontjából ez nem érdekes. A stáb a táborlakók közül került ki, jórészüket régebbről ismertem, összeszokott, fegyelmezett csapat, nekik is köszönhetem, hogy bemutatják a filmet.
filmhu: Mi tette emlékezetessé a forgatást?
CSL: A férfi szereplőnek Bredár Zsoltnak óriási mennyiségű kolbászt kellett elfogyasztania a forgatás alatt. A panzió, ahol laktunk megsütött nekünk vagy 5 kiló kolbászt, 3 liter zsírban. Szegény Zsoltnak egész nap ezt kellett ennie. A biztonság kedvéért a lábához tettünk egy lavórt, hogyha kikívánkozna belőle a kolbász, legyen hova kívánkozzon. Délutánra már teljesen megcsömörlött, minden snitt végén a lavórba ürítette a szájában maradt kolbászt. Nagyobb baja azért nem lett, mert a helyiek elláttak minket jóféle erdélyi pálinkával, így mire vége lett a forgatásnak, nemcsak Bredár, hanem az egész stáb is igen virágos hangulatban távozott.
filmhu: A 2005-ös év pénzügyi megszorításai milyen hatással voltak a filmed elkészítésére?
CSL: Annyit lehetett érezni, hogy a tábor költsége egyik évről a másikra majdnem duplájára nőtt. Ez lehetett azért is, mert késett a megítélt pályázati pénzek utalása. Nem tudom.
